"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Kedves Olvasó!

Engedd meg, hogy egy régi csapattársam történetét, kételyeit, szenvedéseit, hullámvölgyeit és hullámhegyeit eléd tárjam. Furcsa érzés, hogy pont az előző bejegyzésem ihlette a sorokat, de örömmel vettem, amikor megkérdezte, hogy érdekelne-e a története. Első olvasásra talán nem lesz benne semmi extra. Ugyanakkor úgy gondolom érdemes rajta elgondolkodni: sokan vesződünk / vesződtünk hasonló problémákkal, gondolatokkal. Minden fejben dől el, ezt nem győzöm elégszer magamnak sem mondani.

Nyitrai Zoli története. A levél tartalmát Zolival egyeztetve változtatás nélkül közlöm, a köszönéseket vettem csak ki belőle. :)

…nos elkezdeném ezt a pár soros memoáromat, hangsúlyozva, hogy továbbra sem szeretek olvasni,

írni pedig nem is tudok, úgy hogy ez olyan lesz amilyen…. 

Visszatérve az alapokhoz, ott kezdeném, hogy Dr. Árvai János és az én barátságom a születésünkig nyúlik vissza, 16 nap van köztünk és Kövesden szomszédok voltunk. Ez a barátság a nagyon ritka fajta barátságok közé tartozik, ha van ilyen, ha nincs akkor egyedül álló, szinte testvéri……

Ha nem haragszol, szeretnélek egy kicsit kijavítani a 90-es évek legelején, Mezőkövesden újra megjelenő kézilabda megalakulásával kapcsolatban.Onnan kezdeném, hogy kb. 1987-88 körül megszűnt a mezőkövesdi Munkás kézilabda „szakosztálya”, és ezzel a klub szintű kézilabda is. Pár évig parkoló pályára is került ez a sportág a városban, és talán egy kicsit az iskolákban is.

Majd ezt követően a megszűnt „szakosztály” ifi csapatából, és 80-as évek végén a kövesdi gimi kézi suli csapatából, és a város kézilabdázni szerető fiataljaiból, ha kihagytam valakit, akkor elnézést, megmaradt kézizni szerető játékosokból és edzőkből, és a 2-es ált suli tesitagozatos osztályából és tanáraiból, indult el az a kezdeményezés, hogy Kövesden újra kellene éleszteni ezt a sportágat. Itt Baranyi Dezsőre, Barczi Bercire, Horváth Endrére gondolok, edzői téren. (a játékosokba nem megyek bele, nem akarok kihagyni senkit) Ekkor kezdődött el, hogy Kövesden egy általános iskola, tesitagozatos osztályának, külön kézi edzője, és külön kapus edzője legyen. (ez volt a mi osztályunk) Majd mikor már megye 1-ben elindultak a dolgok, a felnőtt és ifi csapat is, akkor jött Juhász Pisti és lett a mi, aztán a Ti edzőtök. Pisti vállvetve kivette a részét a kövesdi kézilabdában, ez vitathatatlan, de ez nem az ő álma volt, hanem ő is csak egy álom része volt….

…folytatnám a kis saját gondolatomat tovább, szóval én is nyomtam a kézilabdát NB II-ig, majd bevonultam katonának….és véget ért az aktív sport, jött a nagybetűs élet, és a meló, és a nulla mozgás!

..ez a mozgás nélküli folyamat borzasztó sokáig tartott, és hát mit tagadjam, én is megismerkedtem a hajnalig tartó bulikkal, az itallal, a dohányzással, és azóta is főzetek magamnak házi pálinkát minden évben, ami minden évben elfogyott eddig, és amit nagyon szeretek.

Kb. 10 éve letettem a cigit, és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, azonnal 10 kg felrohant rám, úgy hogy szinte észre sem vettem, na itt kezdődött el minden…..

Nehezen szoktam le, elég is volt egy életre azt hiszem, de a cigi hiányát pótolni kellett valamivel. A kaja és a pia pontosan hozta a tőle várt eredményeket, a cigit azóta sem szívom, de a ruhatáramat többször lecseréltem már. Eközben a Jánossal tartó barátságunk folyamatosan tartott, és azt tudni kell, hogy Ő a világ legkitartóbb, legcéltudatosabb, embere és a legjobb barátja.

A mozgást ő szinte soha nem hagyta abba teljesen, mint én, kisebb-nagyobb kihagyások voltak nála, de az ő életében mindig jelen volt. Amivel én tisztában is voltam. Ő megmaradt egy jó, sportos alakú pasinak, én vele szemben pedig elkezdtem dagadni, de förtelmesen.

Kilók terén, az életem alakulása: 1996-ban bevonultam 72 kg., 2003-ban nősültem 92 kg., 2006-ban született a lányom 105 kg. Itt volt az első alkalom, hogy elegem lett magamból, és egy 4 hónapos mozgás nélküli kemény diétával lefogytam 92 kg-ra. …de gyarló az ember és nem tanul, mint majd azt látod a továbbiakban…

Ezt követően szépen vissza is jött minden kiló kb. 1,5. év alatt. Egyik este János eljött hozzánk a feleségével, és megláttam Őt pólóban. Mondtam neki azta, ez meg mi?! Egy kigyúrt gyerek állt előttem az én dagi testemmel  szemben. Gondoltam, hogy itt az én időm, én is ilyen akarok lenni…. és másnap reggel már együtt is voltunk lent a teremben.

Neki kezdtünk az edzésnek, (módjával) és kb. 20 perc után olyan szinten leesett a vércukrom, hogy én azt hittem rögtön meghalok. Felváltotta az edzést a cardió. Ellipszis, kerékpár. Mentek is lefelé a kilók. Jött velem János folyamatosan a teremben, volt többször is, hogy Ő napi kétszer edzett, csak mert én azt szerettem volna hogy velem legyen és buzdítson!...de valahogy nem fogott a hely,….nem éreztem az ízét,….mondogattam is magamban Istenem, csak hívjon már fel, hogy neki közbejött valami, és akkor a mai edzés kimarad…

Aztán ellaposodott a lelkesedésem és abbahagytam.

Ezt követően 2012 december végét írtuk, kb. 2 db nadrág volt jó rám, ha lépcsőt láttam sírva fakadtam, és jött a mérleg! 121 kg-ot mutatott! Azt hittem a föld megnyílik alattam, úgy szégyelltem magam. Persze megint menekülés a legjobb barát karjaiba!! Segíts, mondtam neki, ami ez a részéről természetes volt!! Itt már azért agyban jóval elszántabb voltam, letettem a piát teljesen és elkezdtünk lejárni edzeni, heti négyszer 2 órát, az edzések végén mindig futás. Hetente 100-200 métereket emeltem a távon. Elkezdett fájni a lábam nekem is mint Neked. Mi legyen? Elkezdtük elemezni a mozgásomat, míg nem kiderült, hogy a cipő amiben futok teljesen végig éri a lábam, és futás közben visszahúzom a lábujjaimat, és azért fáj. Vettem én is egy jó cipőt és kezdtem élvezni a futást, amellett ,hogy: (futni is borzasztóan utálok) Nagy dolognak kellett történnie ahhoz, hogy ha csak háromszor mentünk le edzeni. Amikor úgy jött ki, hogy hajnali egykor végeztem a melóval, akkor Jánost fél kettőkor felvettem és, mint a megszállottak mentünk edzeni a non-stop terembe!! Kőkemény volt, jött is az eredmény. Június elejére lefogytam 104kg-ra. A régi cuccok rám jöttek, atlétában ki tudtam menni az utcára, amit már nagyon régen szerettem volna. De…….

Mindig az k…a de!!! Jött a nyár, Zolika újra hanyagolni kezdte az edzéseket, ami abba is maradt megint. János nem mehetett le helyettem is edzeni. Bulik, kaja,pia,…no mozgás..

Jött az ősz, mondom a nyári ruháim már nem érnek be! Úristen, hol a mérleg? 116 kg. Nagyon mérges lettem magamra, hogy nem tisztelem magam és az elvégzett munkámat annyira,hogy így az egyik pillanatról a másikra megfeledkezek mindenről!! Többet ilyet nem teszek magammal és a barátommal sem!!!

Most már két hete újra együtt edzünk, élvezek minden teremben töltött percet! Köszönök a Családomnak és a Barátomnak mindet!!!!

Zoli, köszönöm az őszinteséged és hogy hozzájárultál a közzétételhez!

F1. Vasárnap estig ez a szó (?) a Forma 1-et jelentette. Azóta fordult a kocka és már egy edzőtermet is. :)

Jött az ötlet hét közben, hogy vasárnap este fejezzük be egy cross fit edzéssel a hetet. Egy spárta, egy kézi edzés és egy kézi meccs után adott volt, hogy már csak ez hiányzik a kollekcióból. Emmát hazavittem picivel korábban és még éppen visszaértem a Thököly útra, az F1 Fitnessbe. Nem is volt olyan rossz ötlet, hogy engedjük ki kicsit a gőzt, mert elég hajtós hét volt mögöttem. Geri már ott várt. Úgy voltunk vele, mint utólag kiderült, hogy nem vagyunk normálisak vasárnap este 6-ra edzésre menni, de ha a másik elmegy, akkor mi is.

Nagyon jó kis termet találtunk, tele hasznos eszközökkel. Pár hónappal ezelőtt nem gondoltam volna, hogy örömmel tölt egy egy Synergy 360-s gép látványa :)

Közben egyre csak jöttek az edzőtársak, jó volt látni, hogy nem csak mi vagyunk ilyen elborultak. Megérkezett Zsolt is, akiről elsőre meg nem mondtam volna, hogy az órát fogja tartani. Egy táblára felírt aztán 3 feladatsort és kikerekedett a szemem. Egyrészt, mert sok kifejezést nem is értettem, másrészt olyan ismétlés számokat rittyentett fel, hogy álmodni sem mertem eddig ilyenekről.

A puszta tények. Bemelegítés:

• 2 sorozat

1. 10 burpee
2. 10 felülés
3. 10 guggolás
4. 10 fekvőtámasz 

• Plank
• Oldal plank
• Fekvőtámasz, alkartámasz

A gyakorlatsor, ami ezután következett, próbára tett engem, de szerintem Geri nevében is nyilatkozhatok. 2 sorozatot kellett lenyomni a következőkből:

• 250 ugrálókötél
• 50 fekvőtámasz (földön kéz felemel)
• 50 guggolás (16 kg kettlebell fej fölé nyújtva)
• 50 evezés vagy mély evezés (TRX)

Összesen 800 ismétlés...nem fértem bele 30 percbe, Geri azt hiszem igen: Szép munka, Bátyja! :)

Maradt még egy kis idő, így kezünkbe kaptunk egy kettlebellt és a következő sort csináltuk, megállás nélkül 8 percig:

• 5 ismétlés: hanyatt fekvés, bell fej fölött kinyújtva. felülés, bokaérintés, felállás fej fölé tolás
• 10 ismétlés: amerikai szving
• 15 ismétlés: sumo deadlift (kettlebell guggolás közben földhöz érintése majd áll alá húzás)

Igaza lett Zsoltnak, nem kellett altatni este! :)

Új fajta l-carnitine-t próbáltam ki: pezsgőpor formátum, finom és hatékony: edzés végén 129.0 kg-t mutatott a mérleg.

Úgy gondolom a múlt hét viszonylag jól sikerült, tartottam magam kajában és edzés számban is, ahhoz, ami üdvös lenne. Az év végéig továbbra is cél a 120 kg alá kerülés. Nagy örömömre szolgál, hogy végre elmozdultunk a 130 kgos rémálom határ közeléből és megint lefelé indult el a súlyom. Nem szabad persze türelmetlennek lennem, mert az edzetlenséggel együtt jár a súly nem vesztés is. Amennyi munkát beleteszek, annyit fogok tudni kivenni is. Nagyon egyszerű a képlet!

ui.: vennem kell egy ugrálókötelet. :)

(Vissza)Fejlődéstörténet

Talán azzal kezdeném, hogy ez az iromány nem nélkülözi a szókimondást, bár trágár szavak és kifejezések nincsenek benne. Kendőzetlenül őszinte leszek, mert ha ezzel 1 embernek is felnyitom a szemét, akkor már megérte billentyűzetet ragadni.

Hol is kezdjük? Még általános iskolában talán. Visszamegyünk a „kályháig”, hogy a mostani állapot teljesen érthető legyen.

5. osztályos koromban új testnevelő tanár érkezett a suliba. Juhász Istvánnak hívták / hívják őt, jelenleg a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai igazgatója. Akkor még csak szimpla testnevelő tanár volt, igaz, nagy tervekkel. Az első nagy terve az volt, hogy meghonosítja a kézilabdát Mezőkövesden. Ez eddig szép történet, de hogyan kapcsolódik az hozzám? Bekerültem én is a csapatba és csodálatos élményekkel gazdagodtam, amellett, hogy egy héten volt 5-7 edzés. A korosztályunkban sok, később világklasszissá érett srác is szerepelt (Iváncsik Gergő, Nagy Laci stb), így igazán nagy eredményt nem értünk el soha, de a barátságok megmaradtak és az edzettségi állapotunk is igen jó alapnak bizonyul a mai napig. Akkor még nem voltam elhízva.

Kölyökkoromban megettem mindent, ami az utamba került, a család sosem figyelt igazán arra, hogy mit is jelent egészségesen étkezni. Ez nem kritika, annak idején (80-as évek vége, 90-es évek eleje) nem nagyon voltak még ilyen hangzatos szavak, mint reformétkezés, meg egészséges életmód stb. Ez persze nem kellett volna, hogy gátja legyen az egészségnek, de mindenki jobbára azt ette, amit meg tudott csinálni vagy éppen amihez hozzájutott. Mozogtunk rengeteget, nem volt még Facebook, internet, chat. Volt viszont szép füves meg betonos pálya, ahol lehetett rúgni a bőrt éjjel – nappal, volt egy kerítés, ami fölött vérre menő tollaslabda csatákat vívtunk. Nem is volt nagyon elhízott gyerek. De minden jónak vége szakad egyszer.

Eljött a főiskola időszaka, és mivel soha nem voltam olyan istenadta tehetség a kézilabdához, hogy abból éljek meg, így megmaradt hobbinak. Voltak helyette féktelen bulik, sör hegyek, pálinka lejtők, hajnali hamburger vagy kettő hamburger, gyorskaják, fergeteges bulik. Jöttek fel szépen a kilók. A családban az elhízás komolyan jelen van: Nagyanyám, Keresztanyám, Apám mind elhízottak.

Nem érdekelt, hogy nő a súlyom, mert nem akartam róla tudomást venni. Nem gátolt semmiben sem tulajdonképpen és akkor még egyáltalán nem figyeltem arra, hogy mi lesz mondjuk 50 éves koromban.

Aztán véget ért a Főiskola, jöttek a munkás évek. Bekerültem a média világába, nagykanállal ettem az életet és a jobbnál jobb partikon habzsoltunk mindent. Égetett szesz és sör mindig volt dögivel, nem is lehetett más a vége, mint brutális elhízás.

Megszületett a Kislányom, majd nemsokára a Kisfiam is és mintegy megvilágosodtam. Ha így folytatom, lehet, hogy ez érettségire már nélkülem készül fel. De nem tettem semmit. Az elodázás nagyművésze lettem: ejh, ráérünk arra még.

Aztán eljött a pillanat, amikor már tarthatatlanná kezdett válni a dolog, de még mindig nem magamtól ébredtem erre rá, hanem egy kedves Barátom fotója ébresztett fel. (Ezért azóta is hálás vagyok neki)

Ez a srác, Laci, 100 kiló környékéről jött le 75-80 kilóra. Pár hónap alatt. Leesett az állam, amikor megláttam a fotóját. Kapcsolatfelvétel azonnal és faggatás: mit csinál? Fut. Fut? Áhh, ez nekem nem menne, sosem volt barátom a rekortán vagy a salak pálya.

Mindegy, egy edzésre lemegyek, aztán majd meglátjuk. Margitsziget, MAC, Dagadt Köcsög futócsapat, edzés. Mindenki barátságos, egy csapásra új embereket ismerek meg, bemelegítek, futok. Rossz cipőben. Fáj a térdem. Veszek szép futó cipőt és egyre több futó cuccot. Egyre többet futok, elszánt vagyok. Futok betonon, terepen, füvön, mindenhol. Futok belföldön, futok külföldön, nagyokat fogadkozok. A térdem egyre jobban fáj. Már nem futok, mert nem tudok lépni sem. Közben lemegy 18 kiló, kezdek emberi formát ölteni. Próbálok figyelni az étkezésre. Nem futok, nem érdekel az étkezés sem. Jönnek vissza a kilók. Nem tudják mi baja a térdemnek, szervi elváltozás nincsen. Visszajött minden leadott kiló, boldogtalan vagyok. Végre van normális kezelés a térdemre. Felépülök, de már nincsen nagy kedvem futni. Ránézek a gyerekre és megint elkezdem. Teljesen rendszertelenül, csinálom, mert kell, de nem okoz örömet. A térdem legalább nem fáj. Létrejön a futaszabi blog, hátha nagyobb lesz a motiváció. Egyre többet írok, egyre többen olvassák. Továbbra sem okoz örömet a futás.

Villámcsapás érkezik. Hegyi Csaba a facebookon. Meglátom egy fotóján, hogy valami spartan traininget csinál. Az meg mi a Jóisten? Utána nézek kicsit és ráírok Csabira. Itten vagyok én, mint tesztalany, akar-e ezzel a szituval valamit kezdeni?

Egy kicsit visszaugorva az időben. Csabit még a főiskolán ismertem meg. Nem annyira kedveltük egymást. Nem egyezett valamiért az értékrendünk. Azóta nagyot fordult velem a világ, vele nem annyira J Volt / van egy stílusa, ami nem mindenkinek fekszik. Most már szimpatikusabb, hogy nem áll be a sorba, nem akar mindenkinek megfelelni. Rendben van is ez így.

Akar kezdeni a szituációval valamit. Üljünk le megbeszélni. Találkozunk az edzőteremben. Rá sem nagyon lehet ismerni Csabira. Felépítette a testét, nem is nagyon hasonlít főiskolai önmagára. Csak a stílusa. Végignéz rajtam, de nem húzza el a száját. Jó kezdés, ebből még lehet is valami. Ok, nagyon kemény lesz az út, biztos rá akarok lépni, mert utána nem lesz kiszállás. Hagyjál már lógva Öreg, mi az, hogy nem lesz kiszállás? Akkor még nem tudtam, hogy létezik addikció, ami a funkcionális edzések iránt alakul ki az emberben.

Eltelik pár hét, mire lemerészkedem az első edzésre. Kicsit furcsán érzem magam az edzőteremben, nem az én világom (volt). Átöltözök, még mindig idegennek érzem magam. Azon gondolkodom, vajon hogyan fogom magam érezni, milyen érzésekkel távozom. Mérlegelni otthon mérlegelek, de kiakad a szerkezet. 153 kgnál több vagyok. Ezzel a tudattal még inkább parásak az edzés előtti pillanatok. 153 kg. Leírni is sok.

Aztán elkezdődik az edzés. Esetlenül mozgok, de a mellettem próbálkozó srácok (Geri és Gabi), illetve a másik oldalon ugrabugráló csaj (Andi) átlendít párszor a holtponton. Letoljuk az 1 órát és elégedetten, bár sajgó izomhelyekkel megyek öltözni. Elhatározom, hogy veszek egy bérletet legközelebb.

Most már nincsen visszaút. Van bérletem, jönni kell. Közben bújom a táplálkozással kapcsolatos oldalakat: mit egyek, mikor egyek, mennyit egyek? Csabival is egyeztetek, kapok pár jótanácsot. Étrend összerakás. Nem aszketikus, de korrekten diétás: reggelire zab, lehetőség szerint vízzel (ez volt a kezdeti elképzelés, nem ment, maradt a natúr joghurt), ebédre ami van, de 50% az előzőekhez képest; vacsorára fehérje (turmix vagy túró). Érdekes, hogy étkezésben bármire képes vagyok, ivásban viszont van pár dolog, amihez nagyon komoly önfegyelem kell és nem is tartom maradéktalanul: pálinka, sör le-lecsúszik most is. Volt egy komoly meghasonulásom az első hetekben: szépen mentek le a kilók, egyik hétvégén megittam 4 sört és visszajött 1,5 kiló. Sokkot kaptam, kétszer olyan intenzíven kellett edzenem a következő héten, hogy visszaálljon a rend.

Csordogáltak az edzések, dolgoztam becsülettel. Köredzések, állomások, Sunrise egyéni edzés a kis létszám miatt. Ezek a legjobbak. 1.5 óra tömény szenvedés, de embertelenül jól érzem magam utána.

Vissza a történetiséghez. 150 alá kerülni nem volt nagy művészet. Edzés után megittam a kis fehérje tumixomat, nem ettem már akkor semmit, betartottam az étkezést és kész. 140-150 között volt egy holtpont, de két keményebb edzéssel azon is túllendültem. Amikor már 140 alatt voltam, kezdett megjönni az addikció. Ha csinálom, működik. Ettől több nem kell a rászokáshoz.

Összejött egy pár fős kemény mag: követtük Csabit mindenhova, ahol edzést tartott. Elképesztően tudatos lettem: ettem, amit lehetett, nagyon ritkán csábultam el; csináltam a feladatokat, amiket edzésen kellett, próbáltam kilépni a komfortzónámból, amikor csak tudtam; egészségesen próbáltam élni, amennyire csak bírtam. A befektetett munka meghozta gyümölcsét. Elértem a 130 kilós határt. És itt áttört valami. Eddig is láttam, hogy a betett meló után mit veszek ki: kinőtt nadrágok, „újrafelvehető” farmer, sokkal fittebb mindennapok, de itt teljesen bepörögtem.

Bootcamp edzés a Margitszigeten egy éjszakai műszak után, a város másik végében (a Sunrise Crossfight Arenaban) és jó szombat reggeli egyéni edzés. És a shownak nincsen vége. Komoly célt tűztünk ki. A többes szám indokolt. 120 alá kerülni év végéig. 3 hónapunk van rá. Megint indokolt a többes szám. Csabi olyan, mintha velem együtt szenvedne. Amit eddig nem vettem észre: nagyon jó pszichológus, jó pedagógiai érzékkel. Amikor kell, üvölt mellettem, hogy bírjam még a planket. Ha kell, akkor a legjobb pillanatban dicsér meg. Kellenek ezek a visszajelzések, mert enélkül bizony elvesznék. Totális offenzíva indul most azonban a kilók ellen. Látványos az eddig elért eredmény is, de ami most jön…na az lesz igazán sokkoló. Ebben 3 legfőbb partnerem van: csodálatos Feleségem, aki mindenben támogat; Hegyi Csaba, akivel minden edzés különleges, mert nincsen két egyforma és akinek bizonyítani akarok, így az akaratom lassan vassá válik; a Kőbányai Különítmény (Kriszti, Andi, Geri és Tamás), akik nem felejtik el egyetlen nap sem megemlíteni, hogy jó, amit csinálok, (és persze jönnek velem edzeni) pedig számomra mindannyian példaképek, mert iszonyat sokat letesznek az asztalra sport címszó alatt. Ha ők velem, ki ellenem?

Aki akar, velem tarthat, akár virtuálisan (futaszabi.blog.hu), akár élőben, bármelyi Spartan Fighter edzésen.

ui.: nem írtam a győzelmekről, amely utunkat követi: a Kisfiam most még nem érti igazán, mi történik az Apukájával, de remélem hamarosan büszke lesz rám ő is, mint én már most rá; csörög a telefon, felveszem és valaki izgatottan gratulál az elért eredményekhez; régen látott kollégák írnak rám és kérnek tanácsot; és ami a legfontosabb: a 4.5 éves kislányom ad puszit és mondja: ÜGYES VAGY APA! :)

Mottó:

Ha az élet padlóra küld, állj fel, 

mosolyogj szépen és mondd azt: 

úgy ütsz, mint egy kislány!

Tegnap kemény leckét kaptam. Megtudtam, amit eddig is tudtam, csak nem fogadtam el: az emberi szervezetnek vannak korlátai. Az elmúlt hetek hajtása nem múlt el nyomtalanul...de haladjunk időrendben.

Csütörtök: edzésnap. Reggelire zabpehely, némi gyümölcsjoghurttal. (tudom, hogy így nem szabályos, de így bírom csak megenni egyelőre). Ebédre sült csirke, francia saláta és 1 teljes kiőrlésű zsemle. Uzsonna: egy banán. Summa summarum: semmit nem csináltam másként, mint egyébként. Illetve többet ittam, mint szoktam.

Jókedvűen és erőtől duzzadva érkeztem az edzőterembe. Elég sokan összejöttünk, történelmi pillanatnak voltam tegnap résztvevője: többen voltak a fiúk. :)

Beszéltünk pár szót a többiekkel, a Kőbányai Különítménnyel, aztán Csabival és már kezdődött is az edzés. A mérleg egyébként 129.6 kg-ot állt meg. Megittam az L-carnitine-t.

Elindult a mozgás. Mint később kiderült, a tegnapi edzés kicsit más volt, mint az eddigiek.

És ugorjunk egy pillanatra az edzés vége féle: rosszul lettem, nincsen rajta mit szépíteni. Elsötétült minden, szédültem, forgott az egész terem. Kihagytam néhány pillanatra, de le nem ültem, mert nem akartam még rosszabb helyzetbe kerülni, másrészt tuti hánytam volna abban a pillanatban. Így nem is emlékszem minden gyakorlatra a tegnapi edzésből...

Párba kellett állnunk, a terem két oldalán és mindkét sor külön feladatot csinált. Jellemzően minden gyakorlatból 5 ismétlés volt, így mindenből 100 db körüli ismétlést hajtottunk végre.

Több gyakorlat is volt, néhány említés címszó alatt:

• labdán fekve nyomás 2 x 7.5 kiló súllyal
• fekvőtámasz helyzetbe egyik, majd másik kézzel integetés
• óriás labda átadása kéz és láb között ún. bicska mozdulat közben
• stbstb

Természetesen Csabi a tegnapi edzésre is hozta magát és szép, kemény, izomlázfokozó edzést csináltunk végig.

A sort lehetne folytatni, de a tegnapi edzésben nekem a személyes élmény volt a lényeges. Soha nem kerültem még hasonló helyzetbe. Edzés után még beszélgettünk kicsit Csabival, nyilván őt is aggasztotta, hogy mi lett velem. Nincsen tanulság. Ugyanúgy telt a nap, ahogy eddig is minden edzésnap, nem volt semmi különösebb. Ettem, ittam, L-carnitine-t nyomtam. Az edzés nem volt keményebb, mint szokott, bár tény, hogy más jellegű volt.

Kicsit megijedtem ugyanakkor. Túlterheltem volna a szervezetem? Sporttal nem hiszem. Inkább a pszichés és fizikai terhelés volt nagy az elmúlt hetekben. Keveset aludtam, azt is zaklatottan. Kell a pihenés, ez tegnap élesen bebizonyosodott. A legdurvább az volt, amikor melléléptem a step padnak és hátraestem, mögöttem meg ott volt már a pad széle...rosszul is festhettem, mert Csabi a kezembe nyomott egy palack innivalót és megkért, hogy legyek szíves meginni, mert el vagyok fehéredve.

Eltelt kb. 5 perc az edzésből, életerőm visszanyerése közben figyeltem Zsoltit magam mellett. Nagyon szívós a srác. Látom rajta, hogy neki is fáj sok ízülete, csontja stb, de tolja kőkeményen. Visszaálltam. Ha ő nem futamodik meg, akkor én sem lehet puding. Lehet, hogy nem kellett volna, féltem is kicsit, de utána már nem volt semmi baj. Végigment az edzés. Picit még úgy éreztem, hogy a vércukrom nincsen normális szinten, így betoltam egy turmixot és egy protein szeletet, hihetetlen sebességgel. Kezdett helyreállni a rend, de a biztonság kedvéért otthon utána toltam még pár falatot és egy pohár tejet. Meglehet, hogy ezzel annuláltam az egész edzést, de jobban éreztem magam és semmi más nem érdekelt abban a pillanatban.

Ja, edzés végén a mérleg 129.1 kg-ot mutatott.

Tanács másoknak és magamnak, mert okos ember nem a saját kárából tanul: nagyon figyeljetek a pihenésre és a relaxációra. Én már megtanultam: oda fogok figyelni.

Never Ending Story, avagy cél mindig lesz.

Igaz barátságok és testvéri szeretetek úgy jönnek létre, ha valakivel-valakikkel közösen átélünk emlékezetes dolgokat. Nemhiába hallgatva az öreg veteránokat a világháborúban ahogyan a lövészárokban vagy fagyban próbáltak túlélni, az összekovácsolta őket. Szerencsére az én generációmnak ez már nem jutott ki, de a halvány nyomát át lehet élni. Például egy kemény edzést közösen végigcsinálni felemelő és büszkeséggel eltöltő és amikor megcsináltuk csak mi tudjuk,hogy ez mekkora dolog.

A hetem kedd kivételével sporttal telt el. Ezúton is köszönöm a feleségemnek a türelmet és a kitartást. A spártai edzésről és a szombati Boot campről Szabi írt, a Cross fit is megér egy írást de most inkább a vasárnapi Fitbalancéről és a hétfői Spártai edzésről  írnék.Különösen Andinak köszönöm a vasárnapi napot!

Vasárnap reggel banánokat és camembert sajtot zabálva kocsival Kriszti, Andi, Tamás, Tomi elé mentem a házukhoz és indultunk a Fitbalancéra. Soha nem voltam még ilyen rendezvényen tekintve, hogy nemrég jött ki rajtam a sportőrület. A feeling nagyon jó volt. Rengeteg helyszín és sürgésforgás mindenütt. Örömmel láttam, hogy a Primawelness is képviselteti magát. A lányokkal (Barbieék) beszélgettem egy kevesett majd megjelent Csabi atyánk és egy kicsit beszélgettünk. G-Flexet és spártai edzést fog tartani.A G-flexre nem jelentkeztünk be, a spártára meg igen de 13 órára,  Csabi meg a 15 órási és a 16 órásit tartotta. Nagyon bántuk, hogy nem a 15 órásira mentünk. De aztán később megváltozott a véleményünk, mivel brutális volt az edzés amit tartott. J

Az első edzésünk 9:45-kor volt Synergy360. Nagyjából úgy néz ki, hogy különböző állomásokból álló gyakorlatokat lehetett csinálni. Javarészt spártán már alkalmazzuk ezeket a gyakorlatokat, úgyhogy nem voltak ismeretlenek számunkra. Viszont volt két gyakorlat amitől rettentően féltem. Sima tolóckodás és húzódzkodás. Szerencsére a „lányosított” változatot is megmutatták ezért egy kicsit megnyugodtam. Még tavasszal volt egy olyan álmom, hogy elbírjam a saját testsúlyomat.

Bemelegítés után kezdődött a köredzés. 2 X 40 sec. Odaértem a tolóckodó rúdhoz nagy levegőt vettem és felemeltem a lábamat. És megtartottam. Majd elkezdtem tolóckodni.1.2.3.4.5.6.7.aztakúrva! 8.9.10.láb le 2 sec.-re aztán megint 1.2.3.4.5.6.7.8.9.10. Nem hittem el! Megcsináltam! Majd 2 állomással odébb húzódzkodás. No ez nehéz lesz! Felugrottam. Felemeltem magamat majd le. 1.2.3.4.5.6.7.8.9.10. Ilyen nincsen! Tudom ez nem sok, de akkor is nekem ez nagyon távoli célom volt. És hopp! Megcsináltam! Alakul! J

Volt ebben az edzésben boxzsák térdelés, 50-60 cm-es felugrás páros lábbal, kötél, trx, súllyalfutás, súlytartás és függőleges létra.

A függőleges létráról (monkey) még annyit,hogy kesztyűben én ezt nem tudtam megcsinálni. (Andi álláspontja szerint azért nem ment Gerinek ez a gyakorlat, mert az előzőekben már elfáradt. Nem tudom, a vélemények megoszlanak :) - futaszabi)

Levettem a kesztyűt és megkapaszkodtam. Na így se nagyon ment. Majd leestem. Az edzőnéni mondta, hogy madárfogás. Megpróbáltam. Mentem 1-et. 2-őt. Leestem. A francba! Edzőnéni biztat. Elindulok megint. A kezeim nagyon gyengék, de megyek előre és himbálózom. Úgy lengek, hogy megrúgom finoman az edzőnénit balról aztán a trx-es kolleganőt jobbról. Én hülye egy kézzel kapaszkodok és bocsánatért esedezem. Idióta! Azért végig mentem, de siralmas volt. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni!

Az edzés végén jól elfáradtunk és örömmel konstatáltuk, hogy még 2 edzésünk van. Tamások és Kriszti mentek TRX-re Andi és én motorikus képességfejlesztő gyakorlatra. Azt észrevettem, hogy Andival a mozgáskoordinációnk igen hasonló (szar). Nehezen tudjuk elsajátítani a gyakorlatokat. Ezért is neveztünk be erre a 11 órási edzésre. Féllabda előttünk. Egyensúlypárna, balance board, balanceball? Nem tudom, hogy hívják. Az első gyakorlat az volt, hogy álljunk meg a labdán. Nem volt egyszerű. Rendesen csapkodtam a karjaimmal. Már majdnem a levegőbe emelkedtem. Andi maga volt a felröppenő  fekete hattyú! J  Csabit láttam meg oldalról és igen széles volt a mosolya. Aztán elkezdtünk guggolni a labdán egy 30-ast. Úgyahogy ment mindkettőnknek , majd kitörést kellett csinálnuk úgy,  hogy egyik lábunkat mindig a labdára tettük. Keztdtük érezni a dolgot mikor vége volt a gyakorlatnak és mentünk a földön vízszintesen lévő létrához. Ott kicsiket, gyorsakat és ritmusokat futottunk, ugrottunk. Az eleje nehéz volt de aztán belejöttünk ebbe is. A harmadik gyakorlatsor különböző egyensúlyi gyakorlatok voltak saját testsúllyal. Izzadtam mint a ló de ebbe is hamar beletanultunk. Még egyszer végigmentünk ezen a három gyakorlatsoron és nyújtottunk. Mentünk nézelődni és sétálni.

Andival sokat trollkodtunk és hülyültünk. Pl. Szabinak lefotózott Andi egy rúdtáncos csajt és elküldte neki. (Igaz, csak a fotót - futaszabi)

 Engem edzőnek nézett az egyik hostesslány, amin nagyon jól szórakoztam. Mértünk testzsírtzsázalékot (nekem normális régen túlsúlyt mutatott) és ettünk salátát,  fehérjeszeletet és rájöttem,hogy én ezt az édes izét mennyire utálom. Volt még egy kis időnk ezért Andival leheveredtünk a Spárta-G-flex terület mellé és sasoltunk (Andi megjegyzése: félig alvó félig ébren állapotbanJ

Csabi jött oda hozzánk (látván ezt a vegetációs állapotot:),hogy  vigyázzunk ki ne hűljünk, ne üljünk le mert lesérülünk. Andi lement valami pörgettyűért és hozott L-Carnitint. Azt benyomtuk és elkezdtünk melegíteni. Kis idő múlva eljött a spártai edzést. Andi, Kriszti és Tomi voltak a harcostársak. A páros gyakorlatokat Tomival csináltam. Mondhatnám azt is, hogy „szokásosan” a szokatlan gyakorlatok voltak. Általában a normális ember a Farm ahol élünk sorozaton vagy a Love storyn esetleg egy szomorú állatos filmen sír. Nos én az edzéseken. J Írtó nehéz volt ráadásul úgy, hogy előtte két edzést már letudtunk (azon a napon, de ne felejtsük el hogy a héten ez a 6. edzés nap volt :) . Az edzésen részt vett Csabi is mint edző és segített nekünk. Nekem nagyon tetszett a baseball ütővel üssük a gumit gyakorlat, a gumifutás a traktorgumi emelgetés és a sandbag dobálás. Sokat tanultam.

Tomi, Andi, Kriszti, Tomi, Csabi és én az a csávó vagyok ott a képen, aki sportcipőben van. :D

Az edzést megcsináltuk és nagyon büszkék voltuk magunkra. Este amikor hazaértem a feleségemnek megköszöntem a türelmet és a kitartást különösképpen erre a hétre.

Még van egy holnapi spárta edzés és utána pihi.

Na igen és most jönnek a feketelevesek.

A hétfői spártai edzésen Csabinak viccesen mondtuk,hogy ugye lightos lesz. Nem lesz lightos. A spártai edzés nem erről szól. Az ember különböző okok miatt jár ide, de az mindenkire érvényes, hogy iszonyatos nehéz munkával és úttal jár. Ez a nehezebb út, de jóval több az eredmény.

Csabi megbüntetett minket, mert nem csináltuk 100%-on a gyakorlatokat. Eléggé szivatós büntetőgyakorlatokat csináltunk, főleg saját testsúlyosat. Egymáson átugrálást és mindenféle fekvőtámaszokat kellett csinálnunk. Borzasztó nehéz volt és nagyon szenvedtünk. Hogyha valamit gyengén csinálsz akkor még nehezebb feladatokat kell csinálnod,hogy fejlődj.

Asszem a leckét megtanultuk.

Ha nem minimum a maximumot adjuk bele az edzésbe, akkor el se menjünk.

A másik feketeleves az, hogy a barátaim és az ismerőseim elkezdtek viccelődni, hogy höhö „a nagy spártai”. Meg, hogy „te ezt biztos elbírnád nem, hisz te kúrvaerős vagy mi”? Meg,hogy „ez sok lesz és ezt így nem lehet mert lesérülsz meg visszafele fejlődsz”. Hirtelen mindenki kúrvanagy DokctorProffesszorPHDedzőszakértővé válik és nagyon nagy tanácsokat osztogatnak, hogy mit hogy egyek mit hogyan kellene csinálnom. Olyan általános dolgokkal akarnak kioktatni általában pocakos, elhízott kockák, vagy akik 85 éve gyúrtak de mán nem amin én, már rég túl vagyok. És ezt nem nagyképűségből írom mert tudom, hogy nem vagyok szakértője ezeknek a dolgoknak, de már egy ideje ebben a közegben forgok és ragad rám valami a koszon kívül. Ezért is ha társaságban vagyok akkor csak amikor kérdeznek akkor válaszolok szűkszavúan a sportolásomról. Agyfaszt kapok amikor azt kérdezik,hogy „Na?Hogy megy a gyúrás he?!”.

Van akin látom, hogy tényleg érdeklődik és vele szívesen diskurálok erről a témáról. Például Rita barátném aki kettlebellezik.

A hétvégén Krisztivel, Andival, Tomikkal megyünk Boot camp túrára a Pilisbe, amit nagyon várok illetve valamikor lesz majd egy Spartan Night event is. Valószínűleg karaoke party, utána meg valami táncolós szórakozóhely lesz terítéken.

Tehát sikerült a célomat megvalósítani és ki kellett tűzni egy új célt. Tamás nyitotta fel a szememet, hogy mi lenne az. De ahhoz előbb nagyon sokat kell dolgozni mindannyiunknak.....kivéve Krisztit, de ő úgyis hátrafelefutva csinálja meg..Aki Szabi blogját olvassa képben van. A súllyal való küzdése már nem csak az ő célja, hanem az enyém is. Sőt. A miénk is. Mivel csoportosan mennénk. Szabi miattunk is érd el  110-et mert nélküled nem megyünk el a Spartan Race-re.

Állomás. Ízlelgessük ezt a szép magyar szót. Illetve rögtön egy szókapcsolatot: állomás edzés. Fogalmam nem volt, mit is jelent ez, amíg el nem kezdtem a funkcionális edzések tanulmányozását, azon belül is a Spartan Traininget.

Most viszont már tudom. Csütörtök este 19:30. Gabival együtt érkezünk edzésre. Dumálgatunk, mérlegelek: 129.9. Sub 130. Rendben. L-carnitine betöltve 19:40-kor. Összeszedett vagyok az elmúlt hetekben. Megérkezik Csabi is, illetve szépen lassan gyűlik a csapat: 14 fő. A terembe érve vicces próbálok lenni, de csak félhangosan mondom: pont jó létszám egy 14 állomásos köredzésre.

Ne mond ki, mert teljesül - visszhangzik bennem a gondolat, miközben már melegítünk. Csabi az elmúlt edzés után mondta, hogy ha ilyen szépen mennek le a kilók, akkor lassan ugráltatni fog többet. Nos, eljött az első ilyen edzés. Futunk, fekvőtámaszozunk, futunk, sprintelünk pár lépést. Emelkedik a pulzus. Elkezd dolgozni az L-carnitine. Tök érdekes érzés, hogy ilyen kis bizsergést érzek belül, bár lehet ez csak placebo hatás, de mintha érezném, hogy ég a zsír. :)

A bemelegítéssel elmegy kb. 15 perc és elkezdődik az őrület. 14 állomás. Valóra vált a legvadabb gondolatom.

1.) 2 x 10, illetve 2 x 5 kiló rúdon, folyamatos kitörés hátra, váltott lábbal

2.) hasprés, 5 kilós súllyal csatornába tolás

3.) bézbóz ütővel traktor gumi püfölés (bicska mozdulat miatt hasprés)

4.) gumilabdán a két láb, fekvőtámasz tartás, integetés váltott kézzel

5.) tükörrel szemben kezek felemelve és egy helyben gyors step

6.) 9 kilós medicin labdával guggolás, majd felállás és fej fölé tolás

7.) függeszkedés

8.) plank

9.) kötélre rádőlve hullámoztatás (mintha a hátunk a kötél folytatása lenne)

10.) step padra ráhasalva lábemelés (skorpió)

11.) step padon tolódzkodás

12.) step padon fekvőtámasz egyik kéz földön, másik step padon (lányoknak átlépős, fiúknak átugrós)

13.) futás step padon

14.) lengyel box (láb és kéz egyszerre mozog: helyben futás közben boxzsák püfölés)

Első kör: 30 mp, 0 mp pihenő.

Második kör: 1 perc munka, 15 mp pihenő.

Amint végetér a második kör, azonnal félre az eszközöket és indul a guggolás. Mindenki 10-et számol. Igen, 140 guggolás. Geri nagyon szenved, én is, de csodák - csodája nem állok meg, végig csinálom. 

Soha ennyire nem izzadtam még, mint most. Csabi kommentje: "még mindig nem látom, hogy izzadnátok rendesen".

Legközelebb akkor 110%ot csinálok, hogy lásson végre izzadni rendesen.

Furcsa módon az elmúlt hetekben több olyan zeneszámra is rátaláltam, amelyik meghatározója az első meghallgatást követő napoknak. Jöjjön most megint egy ilyen.

Csütörtökön vízválasztóhoz érkezett az elmúlt hónapok munkája. 153 kilóról indultam, 150 alá kerülni nem volt olyan nagy mutatvány.

A 140 alá kerülés már sokkal több munkával járt. Meghozta gyümölcsét az étrend változtatás és a sok edzés.

Csütörtökön szokás szerint érkeztem a terembe. Kicsit ugyan késésben voltam, már mindenki átöltözve üldögélt a terem előtt, amikor beestem. Csabi a Hogy vagy? kérdést leegyszerűsítve csak így szokott üdvözölni: Mennyi? Az otthoni mérlegünk sajnos nem pontos, így mindig a teremben mérlegelek. Nettó súlyt mérek, tehát szemüveg, kulcs, póló, cipő lerak és mérlegre rááll. 130.8 kg. Hööööö? Nem ezt vártam. Éreztem, hogy az elmúlt napokban ment le, mert minden gatyám, pólóm lóg rajtam, de erre nem számítottam.

A mérlegelésből visszatérve, újra elhangzott a kérdés: Mennyi? Alig hallhatóan mondtam a választ, mire Csabi kiadta a parancsot: ma 130 alá kell menni, úgyhogy kemény edzés lesz. Az lett.

A bemelegítés a szokásos módon zajlott, a Príma Wellnessben nem ez az izgalmas. 10-en voltunk, így praktikusan egy 10 állomásos köredzést sikerült összerakni.

Az állomások: 

1.) fiúknak 2x10, lányoknak 2x5 kg súly a rúdon. Vállról fej fölé tolás.

2.) fiúknak 10 kg, lányoknak 5 kg tárcsa. Bal combtól páros kézzel jobb váll fölé tolás, illetve oldalváltással ugyanez.

3.) step padra hasalva lábemelés

4.) térdelőállás, térdek nem érintik a talajt. Láb jön a kéz helyére és hátra.

5.) step padon egyik kéz fenn, másik a talajon. fekvőtámaszból átugrás kézcserével és vissza.

6.) labdán egyensúlyozva a lábat fekvőtámasz tartás

7.) hasprés, közben bicikli mozdulat

8.) hasprés, ollózó mozdulat

9.) hasprés, láb kb. 45 fokban a talajtól, tartás

10.) kötél: terpeszugrás, kézzel tárogatás a kötelet fogva.

1. kör: 30 mp pihenő nélkül

2. kör: 40 mp munka, 20 mp pihenő

3. kör: 1 perc munka, 20 mp pihenő

Totális kikészülés. Ennyire még soha nem készültem el az erőmmel. Szakadt rólam a víz, viszont amikor Csabi velem példálózott a kötelezés után: felszabadult még némi endorfin és erőt adott a tudat, hogy végre valamiben a legjobb vagyok. Nem mintha kishitű lennék, de eddig a súlyom miatt nem tudtam a többiek nyomába sem érni. Ettől nem aludtam rosszabbul természetesen, hiszen az állapotomnak volt köszönhető, de ez most jólesett a lelkemnek!

Természetesen nem volt még vége az edzésnek ezzel. Felálltunk egymással szemben. A pár egyik tagja lenyom egy fekvőt, addig a másik vár. Majd a másik nyom egy fekvőt az egyik vár. Két fekvő - két fekvő. egészen 10-10 fekvőig. Ez is megvolt. Aztán jött a végső leszámolás: 100 felülés. Nincs mit szépíteni ezen: nekem kb. 30 felülés + 40 hasprés sikerült. Egyszerűen nem megy több, ezen érdemes még javítani.

Gyakorlatilag nyújtanom sem kellett, mehettem mérlegelni. 130. Nem sikerült a terv, de sokkot kaptam. Az elmúlt hetek szenvedése most már komoly, kézzel fogható eredménnyel kecsegtetett. Csabi arcán csalódottságot láttam, de szerintem nem gondoltam igazán komolyan, hogy egy edzésen le fogok tudni adni 1 kilót majdnem...

Belelkesültem, másnap reggelire zab, ebédre sült hús ++ saláta, vacsorára 4 virsli volt a menü. Nem volt bűnözés, csak koncentrált "munka".

Időközben Csabi rábeszélt, hogy szombat reggel kocsizzak ki Óbudára, a Sunrise Crossfight Arenaba egy minimális 1.5 órás kis edzésre. Rávettem még a lányokat, hogy jöjjenek velem így megmentettem a fiúk becsületét: a 3 lány mellett én toltam végig a szombat délelőtti mulatságot.

Az a jó az Arenaban, hogy kevesen vagyunk és olyan eszközök vannak, amelyek másik teremben nem állnak rendelkezésre. Pl. a kettlebell. Rögtön ezzel melegítünk: nekem 16 kg, lányoknak 12 kg. Szving, amerikai szving. Bemelegítésnek. Ja, mérlegeltem is: 129.5 kg. SUB 130!!!! 

Mivel 4-en vagyunk, adja magát egy 5 állomásos rögtönzött köredzés. Ami rossz az Arenaban, hogy az edzés helyünkről nem látom az órát. Nem mintha az óra végét várnám, de néha megnyugtat, hogy már 20 percet végigcsináltam.

1.) szving két kézzel 30x

2.) szving egy kézzel: 15 x jobb, 15 x bal

3.) két (!!!) traktor gumira kézzel lépegetés: 10 jobb, 10 bal kézzel

4.) csörlőn kötél rángatás 5x végig

5.) kötél terpesz ugrás és tárogatás 15 x

Itt nem időre megy, illetve az adott ismétlés számot megcsinálod és az össz időd számít: első körben 3:30 perc, második körben 2:45. Kiköpöm a tüdőm, Jézusom. Vazz, nem kapok levegőt. Csak ki ne üljön az arcomra. Már biztos elment vagy 40 perc. Mintha Csabi meghallaná a gondolataimat: Tudjátok hány perce edzünk? 20...Mivan??? Mindjárt végem. De ha feladom a csajok rajtam fognak röhögni. Pár perc múlva már én mosolygok rajtuk: előttem két csaj gumikötéllel a derekán, én fogom őket vissza és futnak nagyban. Nem mondom, hogy nem tetszik a szitu :)

Előkerült még egy pár medicinlabda, amit nagy élvezettel dobáltunk:

1.) egymással szemben állva dühből földhöz vágva a másik kezébe

2.) óriás karkörzés, oldalról a másik kezébe vágni a labdát

3.) egymással szemben egyik majd másik karral lökő mozdulat, de lehetőség szerint labda a talajjal párhuzamosan repül

4.) földön fekve labda fej fölé talajra enged, híd (nálam félhíd), majd felülve erővel a másik kezébe dobás

Persze, rám is rámkerült a gumikötél, belefért még két gyakorlat.

1.) páros egyik tagja guggolás folyamatosan

2.) páros másik tagja kötél hullámoztatás

3.) másik páros gumikötéllel futás

Idő: 3 perc folyamatosan.

A végére maradt egy kis függeszkedés, majd a henger dominálás! :)

Zuhany, aztán irány elégedetten, Csabi által is megdicsérve haza! Szép munka volt, lányok, bravó. 

Ja, 129.2-vel mérlegeltem a végén. Hajrá előre! Most kezdődik az igazi harc. Eddig csatákat nyertem, most azonban totális offenzívát indítok a kilók ellen. A terv nagyon egyszerű: év végére 120 alá kerülni, 2014. május 31-ig pedig 108-113 közé. Ebben van egy hozzám hasonlóan elhivatott partnerem: Hegyi Csabának hívják.

Amikor ezeket a sorokat írom, már túl van a szervezetem a sokkon, amit a múlt héten kapott. Kedd hajnal 3:00 van. Egyedül ülök az irodában és dolgozom. Éjszakai műszak. Van egy kis időm gondolkodni. Az életem az elmúlt hetekben óriási fordulatot vett.

Korábban sokat gondolkodtam rajta, milyen életkorban érik meg az ember. Úgy igazán. Persze, már 14 éves koromban is érettnek éreztem magam. Csak akkor az -így utólag visszagondolva- inkább lázadás volt. Minden ellen. Most ez más. A 32. születésnapomtól néhány napra, eljött a pillanat, amikor úgy érzem, a megérés egy olyan fázisában jutottam, ahonnan előre vezet az út. Vannak konkrét céljaim és az ezekhez vezető úton viszonylag céltudatosan elindultam. A blog maga nem ilyen lelki fejtegetésekről szól, mindjárt be is fejezem. De, Kedves Olvasó (KO), hogy értsd minden leírt gondolatom, tettem, szükséges, hogy kicsit a lelkembe is láss. No, nem pszichológusi mélységekbe, mert esetleg olyat találsz, amitől megijedsz, csak finoman. A felületét érintve, de segítséget kapva a mindennapjaim megértéséhez.

Szóval az elmúlt hetekben olyan világba csöppentem, amelyről év elején, de talán még az első negyedév végén sem gondoltam volna, hogy ilyen korán eljön. Szilveszterkor persze nekem is megvoltak a nagy fogadkozások: ebben az évben majd megmutatom, a tavalyinál csak jobb lehet, majd idén stbstb.

Aztán egy darabig semmi sem változott. Éltük a mindennapi kis életünket, semmi extra. Ugyanúgy zabáltam, mint annak előtte, ugyanúgy a gondolatok csak gondolatok maradtak és nem tettem értük semmit, vártam úgymond a sült galambot. Aztán Ábel világra jövetele, a folyamatos megvilágosodás (direkt nem akartam megtérést írni, mert egyrészt álszentül hangzana a számból, másrészt ettől még nagyon messze vagyok) és egy beszélgetés megfordította a dolgokat.

A beszélgetés másik résztvevője Hegyi Csaba volt. Igazából rövid beszélgetés volt, először csak a FB chat felületén. Csabit már régóta ismerem, még a főiskolára jártunk együtt. Azóta nem nagyon találkoztunk. A vakszerencse vagy a sors (a kívánt rész aláhúzandó) sodort minket megint egy irányba. Én fogyni akartam, ő meg fogyasztani. Csabi viszonylag egyszerűen fogalmaz, kendőzetlenül, néha fájdalmasan őszinte. De ilyenfélékkel, mint én, akik elhanyagolták a súlyukat, egészségüket nem is lehet másként. Meg nem simogatásra vágytam, hanem hajtásra. Ezt maradéktalanul megkaptam / megkapom.

És ami a legjobb az egészben: kaptam egy olyan társaságot, akik miatt edzésre is érdemes lejárni. Pár hét alatt egy olyan erős kohézió alakult ki a Kőbányai Különítmény tagjai között, hogy együtt járunk edzeni, bortúrázni stbstb. Követjük Csabit teremről - teremre és közben nyomjuk az edzéseket. És emellett emberileg is egyre közelebb kerülünk szerintem egymáshoz.

A múlt hét szerdai edzésről már írtam, akkor a SCA-ban voltunk Krisztivel. Másnap elmentünk a Príma Wellnessbe. Letoltunk egy szokásos 9 állomásos köredzést. Az edzés elején még éreztem az előző napi SCA tréning mellékhatásait izomláz formában, 10 perc után azonban ezt elnyomta az adrenalin és az endorfin. Végignyomtuk az edzést. Nem fájt semmim, főleg miután a mérleg 132.2 kg-t mutatott. Eddig szép. Mi legyen a következő lépés? Teljesen bepörögtem. Tamás ötlete: bootcamp edzés a Margitszigeten. Ok, de mi az a Bootcamp? Ja, mindegy, csak izzadjak, olvadjanak a kilók.

De pénteken éjszakás vagyok...szombat 11 kor meg edzés...nem baj, ha lúd, legyen kövér (mint én). Péntek szokás szerint rohanás, éjszaka műszak, szombaton reggel 30 perc alvás után bosszankodás a CBA-ban, kényelmes érkezés a Margitszigetre (525 Ft / óra parkolás...wtf?). Kutyabemutató, bootcamp edzés előkészület.

Pálos Attila lesz az egyik óraadó. Ez persze csak utólag derül ki számomra, bár az már az elején, hogy ezt a srácot láttam már valahol. A bootcamp tulajdonképpen a katonai kiképzésekből veszi az alapanyagot, illetve saját súlyos edzéseket részesít előnyben. Komoly csapatkohéziót fejlesztő gyakorlatok is vannak benne, sorversenyek formájában. Bár addig el kell jutni, mert rögtön burpee-vel, plankkel, fekvőtámasz tartással indítunk, a tűző napon. Hátulról nagyon szarul nézhet ki a plankem, mert 30 ember között Attila megtalál és biztosít arról, hogy nem szégyen, ha nem bírom olyan sokat. Körbenézek, csak csajok körülöttem (bocs Geri :)). Ha ők bírják, akkor én is.

Békaugrás, macijárás, fekvőtámaszban karral lépegetés és minden, mi szem - szájnak ingere. Nagyon nehezen bírom, a gyomrom forog, egyre szarabbul vagyok. Persze be nem vallanám, mert az nem lenne férfias. Én birka. Átmegyünk a sorverseny feladatokhoz. Ég a combom. Csak a nap süt rá ilyen szépen? Ja, lehet, a guggolástól. A karom viszont újra ki tudom nyújtani. Bevillan, hogy csütörtök este is így éreztem, aztán edzésen jobb lett, de pénteken már izzadtam a fájdalomtól. Soha ilyen izomlázam nem volt. Soha ilyen elégedett nem voltam.

Sorversenyek során olyan energiák szabadulnak fel, amelyekről nem is gondoltam volna, hogy léteznek. Kúszok, mászok, futok. Mert mindenki csinálja. Mert mindenki kivan, de mindenki hajt a másikért. Attila és csapat megkönyörül rajtunk 1.5 óra elteltével és lazítás után vége az edzésnek. A lazítás során megint megtalál az egyik oktató és úgy segít, hogy felszisszenek a fájdalomtól, a szemembe tűz a nap, de nem mondom, ha megdöglök sem, hogy hagyjon, mert nekem ezt most végig kell csinálnom, bármi áron. Ez a fajta küzdelem az elmúlt hónapok legnagyobb adománya - hozománya.

A reggeli elindul felfelé a gyomromban. Tamás jó érzékkel kínál sütivel. Gyorsan lenyomatom. Szarul nézhetek ki, mert a többiek arcán őszinte aggódást látok. Aki hülye, hányni fog...30 óra ébrenlét után kellett neked még egy bootcamp, mi?

Összeállt a teljes bootcamp csapat egy fotóra. A valódi celebek a nagyképű internet "celebet" keresik. Ezt a mondatot muszáj volt beleírnom, külső nyomásra :) Valójában az történt, hogy Sarka Kata és mint később kiderült Tornóczky Anita is a Kőbányai Különítmény társaságát kereste a képen. Ezen mondjuk nem nagyon kell csodálkozni azért :)

Készül még egy kép külön a Kőbányaiakról is, ezzel ér véget a Bootcamp számomra.

A többiek még este összejönnek egy kis borozásra, másnap egy Fitbalance-ra, de nekem ez már nem megy, meg dolgozom is.

Andi, Kriszti, Tamás, Tamás, Geri: mind-mind olyan emberek, akikkel érdemes volt találkoznom. Köszönettel tartozom a Jóistennek, hogy az utamba sodorta őket, mert nélkülük nem menne. Folyt köv hamarosan!

És tényleg azért vagyunk ott.

Tegnap nagy turnéra vállalkoztunk Krisztivel: irány a Sunrise Crossfight Arena. Az SCA bennem mindig valamilyen szinten tiszteletet ébresztett, bár még sosem jártam a közelében sem, csak fotókon láttam. És persze itt tart edzést Erdei "Madár" Zsolt is. Picit reménykedtem, hogy találkozhatom vele. Minden vágyam ilyen gyorsan és könnyen teljesüljön.

Ferihegytől Óbuda nagyon messze van. Eldumáltuk az utat Krisztivel és már ott is voltunk az Eurocenterben. Izgalommal teli várakozás lett rajtam úrrá, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy új helyre mentünk edzeni, másrészt pedig azért, mert 1.5 órás edzés várt ránk...1.5 óra. Régen edzettem ennyit intenzíven. Meg is lett a böjtje. De erről majd később.

Bementünk a SCA-ba, ami pont úgy néz ki, mint ahogy a neve alapján sejteni lehet: abszolút puritán, semmi flikk - flakk, letisztult formák, sehol egy fellengzős falborítás vagy bármi. Mondjuk készpénzen kívül más fizetőeszközt nem ismernek, de ettől most tekintsünk el. Gyorsan átöltöztem és kijöttem a "küzdőtérre".

Madár éppen edzést tartott egy másik sráccal karöltve. El sem tudom képzelni, milyen az, amikor tizenéves srácoknak és lányoknak (!!!) tart edzést egy ilyen sportember. Aki ráadásul teljesen közvetlen is. És rájöttem, hogy a sok profi év nem múlt el nyomtalanul: bement edzés után az öltözőbe és 15 mp múlva utcai ruhában távozott. Mint a filmekben, csak itt nem volt megvágva a jelenet...

Csabi is befutott és kezdetét vette életem egyik legnehezebb 1.5 órája. Személyi edzés volt szinte, mert összesen 4 ember vett részt rajta. De így volt tökéletes, ennek így kellett lennie. 3 lány és én egyedüli fiúként. A 3 lány együtt annyi kiló, mint én ...voltam még 4 hónapja. Na, ma sem lesz sorverseny - állapítottam meg magamban, ahogy körbenéztem. :)

Kicsi bemelegítés után megérkeztek a főszereplők: hozzám egy 12 kgos és egy 16 kgos kettlebell érkezett. 

Az edzés elején végzett gyakorlatok:

1. Szving egy kézzel

2. Szving két kézzel

3. kitörés hátra váltott lábbal, kettlebell kézben

4. kitolás váltott kézzel

Bár csak 4-en voltunk, Csabit ez nem akadályozta meg abban, hogy egy kisebb állomás edzést megvalósítson velünk:

1. kettlebell szving bal majd jobb kézzel (15-15)

2 . kitörés bal, majd jobb lábbal (15-15)

3. kitolás jobb, majd bal kézzel (15-15)

4. 2 db traktor gumira fellépés, mellézárás (15-15)

5. rúdon, földdel vízszintesen húzódzkodás (15-15)

Hogy ez mitől volt más, mint a bemelegítő gyakorlatok? Itt már időre ment. Két kör volt belőle, meg kellett javítani az időeredményt körről, körre. Első kör időm: 5:04 perc. Második kör idő: 4:56. Nem sok javulás, de önkritikusan el kell ismernem, hogy nagyon rosszul választottam meg a sorrendet: a rudat nem szabadott volna utoljára hagyni.

Kaptunk két perc pihenőt. Nem ültem le, mert nem akartam, hogy Csabi rám szálljon. Inkább próbáltam rendezni a légzésem, a kezem remegett, de még éltem és ez a lényeg. Bár úgy éreztem, hogy nekem itt vége az edzésnek. Aztán folytattuk.

Páros gyakorlatok következtek:

1. Amerikai szving (sima szving, fej fölé tolva a kettlebellt) -30 db - plank (ameddig bírod) / 2 kör

2. kitörés egyik lábbal - burpee (2-2 perc)

3. kitörés másik lábbal - burpee (2-2 perc)

4. gumira lépegetés kézzel - fekvőtámasz tartás (1-1 perc)

5. gumira lépegetés lábbal /helyben futás/ - guggolás (1-1 perc)

A plankkel vannak komoly problémáim. Elsőre kb. 60 mpig tudtam tartani, de másodjára a 30 mp megállított. Csabi nem is nagyon titkolta csalódottságát.

A végére maradt még egy kis függeszkedés és a legvégén SML hengerrel nyújtás.

Nagyon jó edzés volt, nem volt tömegfíling, külön tudott velünk Csabi foglalkozni. Érdekes, hogy minden edzésen eljön a pillanat, amikor valamilyen szempontból megvilágosodom. Tegnap ez akkor jött el, amikor mindhárom lány már régen végzett az időre menő feladattal, én meg még mindig kínlódtam. Senki vagyok. Illetve ez így nem teljesen igaz. Vagyok valaki, mert például a tegnapi két ismeretlen lány is olvassa a blogot, ha jól értettem a mondandójukat a lüktető erem dobogása mellett, de mégis senkinek érzem magam. Az a keménység és kitartás is el fog jönni egyszer, ami ezekben a lányokban van, nyilván, de addig még nagyon hosszú az út. Remélem, hogy ők is ott lesznek az út mentén és mutatják, hogy meddig kell eljutnom.

Köszönöm a Jóistennek, hogy a tegnapi élményt is megadta nekem és elégedetten feküdhettem le. Köszönöm Csabinak, hogy ott állt felettem és hajszolt, mert nélküle biztos nem tartanék itt. Köszönöm a csodálatos Feleségemnek, hogy a mostani nagy hajtás közepette is elnézi a hóbortjaimat és támogat és szombaton még a Margitszigetre is elkísér Bootcampre. Köszönöm a Spartan Fighters csoportnak a támogatást, tényleg sokat jelent!

Ja, majdnem elfelejtettem: ma este megint edzés! Találkozunk a Príma Wellnessben! :)

És a csattanó: hazatérve megcsináltam a kis shakemet és próbáltam a számhoz emelni a shakert. Nem sikerült. Iszonyat fájdalom, de jól eső. :)