"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Amióta Spártaizni járok, nagyot fordult a világ: mondhatni új ajtók nyíltak ki előttem. Az ajtón belül nagyon értékes emberekre leltem, akiket remélem hamarosan a barátaimnak tekinthetek. Nem nekik kritika az, hogy még most nem, hanem kicsit óvatosan bánok manapság az ilyen szent fogalmakkal, mint barát. 

A tervem az, hogy sorban "megszólaltatom" őket, főként arra koncentrálva, hogy írják le élményeiket, szenvedéseiket, sikereiket, éljük meg ezeket közösen. Ezzel mintegy folytatva a Vendég Poszter hullámot, mégis kicsit kiegészítve azt. Az első ilyen post Ács Gerié. Fogadjátok szeretettel!

Na mi van mit integetsz?! - Ismerd meg gyengeségeidet, hogy erősebbé válhass

Fakyeee! Szombat óta bujkál bennem valami és tegnap meghúztam a hátsó combfeszítőmet vagy combhajlítomat (nem értek hozzá). Jellemző,hogy amikor megfúj egy kis szellő vagy valaki lefingorászik akkor rögtön elkapom az ebolát. Nem érdekel! Tudom,hogy marha kemény lesz a hetem hála edzőtárs barátaimnak, mivel Tomi a facebookon felvettett egy - két programot. A jelenlegi hetem úgy néz ki, hogy

Hétfő: Spárta

Kedd: Pihi

Szerda: Kipróbálom a Prima Welnessben a Cross Fittet

Csütörtök: Spárta

Péntek: Cross Fit

Szombat: Tomi által invitált Boot camp edzés a Margitszigeten

Vasárnap: Fittbalance expo 3 vagy 4 edzés

Teljesen megőrültem, de én életigenlő társasági lény vagyok! J

Benyomtam 1 tonna vitamint és reménykedtem benne, hogy a hétfői spártai edzés lightos lesz. Nos, aki Csabit ismeri, az tudja, hogy ez sosem fog veled megtörténni. Egyszer azt álmodtam,hogy Csabi azt mondja –Okés srácok most 10 perc pihenő, addig nyugodtan üljetek bele ebbe a hintaágyba én addig hozok nektek koktélt és legyezlek titeket.-Hahaha!

 10 lány 3 fiú. Ismét remek arány. Kezdem azt hinni,hogy a férfiak gyávák és/vagy gyengék....vagy csak túl vannak azon, hogy magukat elbírják ezért mostmár csak nehéz vasakat emelgetnek. Szabi dolgozott, Gabi mondta, hogy jön mégsem jelent meg. L

Kriszti, Évi, Andi, Szilvi, Ágiék jelen voltak.

Kis bemelegítés kezdődött különféle fekvőtámaszokkal. Remek érzés az, amikor már a bemelegítésnél azt gondolod, hogy nem bírod tovább. - Gratulálok Ács! Zabáljál nyugodtan szemetet a jövő hétvégén is! - Édesanyám néha azt mondja. - Te visszafele fejlődsz fiam! Persze agyilag. J

A fekvőtámaszok a gyengéim. Rápillantva edzőtársaimra és Csabira erőt merítettem belőlük. Kezdődött a köredzés. 13 állomás. 13 remek állomás mégis 3 állomás volt, ami igazán kifogott rajtam. Ahhoz, hogy erősödj meg kell ismerni a gyengeségeidet. 2 X 30 másodperc és 1 X 1 perc kör.

A fiúknak a fekvőtámasz ugrálás volt. No, ez nekem  gyatrán ment....a többi fiúhoz képest. Nyitod-zárod-nyitod-zárod. A lábaddal is. Mérges vagyok. Legközelebb többet kell beleadnom.

Az oldaltartás az nekem űrgamma. Oldalt fekszel. Két lábad egymáson. Felemeled a csípődet és vízszintesen a lábadat és a kezedet is. Az másik kezeddel alkartámasz. Na, itt büdösbogarasat játszottam mert egyszerűen nem találtam az egyensúlyt vagy ha meg is találtam összeestem. Csabi rohant oda hozzám és azt kiabálta -Na mi van mit integetsz?!- Persze mindenki röhög. Én is. Erőt vettem magamon és megpróbáltam legalább az utolsó 20 másodpercet kitartani.

Kinéztem az ajtón és mosolyogva nézték a showt amit lenyomtam. Andi is jót mulatott rajtam. Égek. Mentem a következő állomásra a kötélhez, hogy bosszút álljak a becsületemen esett csorbán.

Az azutáni állomás a kitörés volt. Ugrás, lábcsere és hajlítod a lábadat. Csabi jött oda és azt mondta,hogy érjen le a földig a térdem. Úgy csináltam és a combom úgy égett, mint még soha. Ezt a gyakorlatot örökre megjegyeztem, hogy hogyan kell helyesen csinálni.

A gugolással még mindig van fejleszteni való de valamelyest fejlődött a technikám. Csabi ellenőrzi is a gugolásaimat és szól, ha megint helytelenül csináltam.

Ezek tények, amin változtatnom kell és úgyérzem megvan hozzá az elkötelezettségem és az elszántságom. Nem keseredek el, mert tudom,hogy menni fog! Pontosabban, precízebben, energikusabban kell végeznem a gyakorlatokat!

Magamat elnézve a tükörben az edzés végére egy szőrös ázott farkát behúzott nyüszítő, kóbor kutyát láttam, de örömmel konstatáltam,hogy a többiek sem néztek ki jobban.

Még a végére egy vicces sztori.

Edzés végén Andival egyeztettük,hogy milyen edzésre megyünk a fittbalancére. Addig Kriszti lement a boltba vásárolni. Megbeszéltük a dolgokat és elmentünk a boltba a kassza elé. Kriszti tatyóját én vittem le. Höjj! Férfi! Aztán Kriszti kijött egy nagy szatyival és éppen ajánlottam volna fel,hogy majd viszem a szatyrát amikoris rájöttem,hogy ő erősebb nálam! A lópikulát viszem!  J Persze ezt poénnak kezeljétek J....pedig féligazság.

Igen jó érzés az, hogy az edzőtársaimmal (Kriszti, Andi, Évi, Tomi, Szabi) ilyen közeli kapcsolatot sikerült kialakítani. Egyre több programon veszünk részt közösen és jókat tudunk együtt nevetni. Csabit üldözzük a világ végére is J, megyünk Boot campre, fittbalancera, bortúrára.

És a végére hagytam azt, amire talán eddig a legbüszkébb vagyok és nem csak magam miatt, hanem a többiek miatt is. Talán ezzel a történettel lehetne legjobban kifejezni a Spárta lényegét.

A múlt edzésen igen kevesen voltunk (Kriszti, Évi, Andi, Tomi). Edzés végén brutál hasazás következett.

Hasprés 30 sec. Plank 30 sec. Néhány percig ezt cserélgettük majd 1 percre mentek fel a gyakorlatok majd a végén mondta Csabi, hogy plank és tartsuk...ameddig bírjuk...ha valaki leteszi a lábát kiesett.

Remegtem, izzadtam, fájt és 30 másodpercnél azt gondoltam,hogy vége! Ennyi volt! Kinéztem jobbra és mindenki tartotta magát. No, ha ők is, akkor én is!

1 perc telt el és néztem, ahogyan csöpög az izzadságom a földre. Megint megremegtem és egy kicsit helyzetet változtattam.  Egymásra néztünk, de nem voltunk hajlandóak feladni.

1 perc 30 másodperc.  A*%!”*”+!****.

2 perc telt el és az agyam nem kapott elég oxigént. Kicsit szédültem. A szívem lüktetett a végtagjaim fájtak. Lejjebb a segget följebb a hasat! Ismét edzőtáraimra pillantottam és bírták! Néhányuk visszanézett rám. Mindenki egymást chekkolta. Szerintem egymásnak erőt adtunk ezáltal. Ha ő is akkor én is! Amikor szavak nélkül TETTEKKEL vagy hatással más emberekre úgy, hogy ezáltal jobbá váljon. NEVER GIVE UP!

2 perc 30 másodperc  Ánulu enni banánát Mámmu!

Asszem 3 perc telt el amikor Csabi megkegyelmezett és azt mondta,hogy okés lábat letenni majd elismerését fejezte ki.

Köszönöm Nektek!

Ha ezt 7 különféle emberből 7 megcsinálta, akkor szerinted Neked ez nem menne?! Gyere el és próbáld ki!Menni fog!

Szerda, 19:40. Belépek a Life 1 Wellness be a Corvinnál. Várakozással vegyes izgalom. Évekig edzőterem közelébe sem mentem, most meg munka után még beugrok egyet spartan fighterezni. A városban, ami nekem igencsak kiesik. Eljöttem Csabi edzésére és persze az edzőtársak kérésére, a megbeszéltek szerint. Mert ha nyomjuk, akkor nyomjuk dúlván :)

A pultnál készségesen eligazítanak, bár innen üzenem, hogy az új arcoknak tartsatok továbbképzést a szekrény használatából, bitte. 2 srác szerencsére segít, így nem kell szégyenszemre magammal vinnem a terembe a cuccaimat. Első ránézésre elég nyomasztó a hely, úgy érzem, mintha a lehető legtöbb dolgot akarták volna a legkisebb helyre betenni. 

Felsétálok a 2. emeletre, a többiek már ott vannak a terem előtt, ahol éppen zumba aerobic megy. Olyan hideg van a terem előtt, hogy megvesz az Isten hidege. Úgy érzem, hogy ez valami nem is tudom milyen szokás, hogy minden teremben 15 fokot varázsolnak.

Végre bejutunk. A K(őbányai) L(égió) klikkesedik. :) Elindul az Iron Maiden és a bemelegítés is. Kicsit más stílusban zajlik az óra, mint a Prímaban, de tetszik.

Néhány gyakorlat, amit a köredzés előtt csináltunk:

1. kettlebellre támaszkodva fekvőtámasz

2. kezekbe kb és guggolás, kb test mellett

3. kezekbe kb és guggolás, kb lábak közé engedve

4. kb kezekbe és felfelé tartani folyamatosan, kezek behajlítva

Eltelt pár perc az edzésből és már nem annyira izzadtam. Pedig ez a kettlebell történet csupán a bemelegítés volt csak. Párokba lettünk sorolva, nekem Ács Geri jutott. Ekkor még nem sejtette, mekkora szívás ez neki.

A páros gyakorlatok közül néhány:

1. fekvőtámasz helyzetbe lemegy az egyik, a másik szintén fekvőtámaszba megy le,csak olyan csavarral, hogy a lábát az egyik hátára helyezi, tulajdonképpen negatívban nyomja a fekvőket

2. az előző szitu, annyival megspékelve, hogy most a másik nem a lábát helyezi az egyik hátára, hanem rátámaszkodik és rajta nyomja a fekvőt

3. talicska...na, ekkor már Geri mosolya sem volt őszinte...

A köredzés (mivel 18-an voltunk, így csak 9 állomás lett...)

1. plankből fekvőtámasz helyzetbe és vissza lépegetés

2. háton fekve 10 bicikli és 10 páros láb kitolás

3. kettlebell tartás (fentebb már leírt módon)

4. fekvőtámasz tartás, lábak labdán

5. traktor gumin támadó állásban ugrálás

6. 2x2 kilós súllyal a kézben folyamatos egyenes ütések

7. traktorgumira lépegetés kézzel

8. traktorgumira lépegetés lábbal, gyakorlatilag helyben futás

9. fekvőtámasz helyzetben lábak előrehúzása a kar mellé és vissza

Első kör: minden állomáson 30 mp.

Második kör, mivel az első annyira jól ment: minden állomáson 60 mp. 

Életem legjobb edzése volt. Ever. Köszönöm, hogy rábeszéltetek. Hazafelé nagy röhögés a kocsiban, kösz a fuvart Geri!

Csabi ma kitett egy képet. Angol szöveg van rajta, summázva: "Szeretném inspirálni az embereket. Azt szeretném, ha valaki rám nézne és ezt mondaná: nem adom fel, miattad!" Csabi, tegnap pont jó pillanatban találtál meg edzés közben: nem adtam fel utána, végigküzdöttem. Ma mindenem fáj, de az öröm és a büszkeség kárpótol.

Sokadjára írom le, de tényleg nem gondoltam volna pár hónapja, hogy a kézilabdán kívül lesz még egy sport, amely ilyen nagy hatással lesz rám. Nyilván visz előre az endorfin is, mert sokkal könnyebben mozgok, látom a testemen a változást, leesik rólam minden ruhám, de az igazi győzelem mindig önmagam felett születik.

A címadó félmondat Molnár Tamás szájából hangzott el edzés előtt. Szerintem bemelegedett! :)

Lassan gyűlt a csapat tegnap. Csabi sem volt éppen jókedvű, mert legutóbb 6-an voltunk, ami nagyon kevés. Tegnap 15-öt mutatott a számláló edzés előtt 10 perccel és arról polemizáltunk, hogy ez vajon az előző edzés részvevőinek a száma vagy a Spartan Fighter edzésre regisztráltakat jelenti?! Végül 18-an lettünk, tökéletes létszám egy jó 9 állomásos köredzéshez.

A bemelegítés Fegyelmezéssel indult az edzés:1:45 percig fekvőtámasz tartás, gyakorlatilag plank fekvőtámaszban. Az utolsó 30 mp fekvőtámaszban futás. Nice start!

Felálltunk egymással szemben és a terem két szélén és oldalazásokat végeztünk. Ez ismerős volt a kézi edzésről, azonban ott a súlypont kényelmes mélységben van. A spartan edzés lényege a testi - lelki gyötrelem és az azt követő megújulás. Nekem legalábbis. Ehhez Csabi nagyszerű partner.

Az oldalazásokat sorverseny követte: 3 db 6-os csoportban mentek a gyakorlatok, két állomáson. 1 fekvőt - 1 felugrás, visszafutás. 2 fekvő - 2 felugrás, visszafutás. ...5 fekvő - 5 felugrás, visszafutás. A várakozók addig súlypont le és várnak a sorukra. A csapatunkban 5 lány és én utolsóként. Soha ilyen sebességgel és elszántsággal nem nyomtam még fekvőtámaszt. A jobb oldali csapatban Gulyás Andi volt az ellenfelem, a bal oldaliban egy másik lány. Nem lettünk szerintem tök utolsók. :)

A sorverseny után függeszkedés a TRX csöveken, közben másik csapat traktorgumin fekvőtámaszban kézzel traktorgumira lépegetés, 3. csapat fekvőtámasz tartás. Cool! Most már csak egy kis állomásedzés hiányzik mára...

(Pár perccel később...) Az eddigi legkeményebb köredzés következett. Csabi osztotta le a párokat, mellém Tamást tette. Tamás nagyon kemény srác, igazi sportembernek tartom: a fizimiskája is ezt sugározza. Szálkás, iszonyat kemény, kitartó, gyors. Egy szabály volt a köredzésben: addig nem hagyhatod abba, amíg a társad bírja. Király! Tamás azonban nem hagyja abba. Akkor sem, ha már úgy néz ki, mint aki ruhában zuhanyzott. Nem is mindig bírtam mellette.

1. állomás

A traktor keréken kezdtünk: gyakorlatilag 4 ütemű fekvőtámasz. Felugrasz páros lábbal a kerékre, leugrasz, hátra ki a láb, fekvőtámasz a keréken. 

2. állomás

Step pad legmagasabb fokozatban. Egyik kéz rajta, másik a földön mellette. Lenyomsz egy fekvőtámaszt, majd azzal a lendülettel kezet cserélsz és már mész is fekvőtámaszba.

3. állomás

Fekvőtámasz tartás.

4. állomás

Kézben 5 kilós súly, leguggolsz, majd guggolásból felfelé ugrasz, mintegy kitörsz, miközben a súly kiemeled a fejed fölé.

5. állomás

Step padra futólépés.

6. állomás

Fekvőtámasz, de egyik majd másik lábadat kitolod az ellentétes láb alatt oldalra.

7. állomás

Súlypont le, ameddig bírod és helyben step.

8. állomás

Kötél váltott kézzel, a másik fekvőtámasz.

9. állomás

Tolódzkódás traktor gumira támaszkodva.

Most először, de lehet nem utoljára írom le a gyakorlatokat. A cél az, hogy aki eddig félt a Spartan edzéstől, az is kapjon egy kis betekintést a gyakorlatokba. Lássa, hogy nem olyan ördöngösség az egész. Kemény, elfáradsz, beszédülsz az ágyba este? Igen. Jól vagy tőle? Igen. Fogysz, ha ez a célod? Igen.Kell hozzá nagy adag kitartás, de az eredmény önmagáért beszél.

Ja, a legfontosabb: két kör volt az állomásokon. Elsőre minden állomáson 30 mp. Majd a következő kör előtt: "szerintem semmi akadálya, hogy a következő körben 1 perc legyen minden állomáson". Zene fel, toljátok!

Majd elfelejtettem: most is ittam l-carnitinet edzés előtt. A mérleg edzés előtt 132.8 kgot mutatott, ami önmagában is előre lépés a múlt hét óta, ugyanis 60 dkg ment le a hétvégén. Ez semmi másnak nem köszönhető, csak annak, hogy étkezésben megint visszatértem a szigorúsághoz és annak ellenére, hogy Emmának és Boginak bundás kenyeret csináltam, én zabot reggeliztem pl. szombaton. Nem fagyiztam velük, nem ettem délután gyümölcsöt, csak zöldséget. A kenyér minimálisra csökkentve, de ahhoz sokkal jobban szeretem, hogy teljesen száműzni tudjam. Korpás, teljes kiőrlésű zsemle most a sláger: nagyon bejön az íze is, illetve mivel biztos forrásból van, tudom, milyen összetevőkből készül.

Summa summarum: pár héttel ezelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy edzőterembe fogok járni. Nem azért, mert olyan rohadt jól éreztem magam a bőrömben, sőt. Nagyképű voltam és azt gondoltam, hogy majd futogatok és úgyis szépen lemegy. Biztosan így is lett volna, ez nem kétséges, a DK Teamben ezt a tézist számtalan ember tudja bizonyítani. De mivel többen mondták, hogy az alkatom nem rossz, csak el vagyok hízva, így inkább a szerintem nehezebb utat választottam: formálom is magam, nem elégedek meg annyival, hogy lemegy a súly.

Az otthoni edzéseket még minden nem kezdtem el. Ennek ellenére érzem, hogy sokkal komolyabb állóképességgel rendelkezem, mint korábban. Hamarosan visszatérek a futáshoz is, csak még picit kímélem a térdem. Padon már próbálkoztam, de erről volt szó korábban. Illetve ott az új szerelem, a spinning, amit szintén nem akarok hanyagolni.

Ha nagy szavakat akarnék használni, akkor a Spartan olyan kapukat nyitott meg előttem, amelyek nyilván eddig is ott voltak, csak nem foglalkoztam velük. Van egy kemény mag edzéseken: Andi, Ági, Szilvi, Geri, Gabi, Tamás. Mind hősök. Jó kis társaság, jó kis edzések! :)

Újabb posttal jelentkezem, mintegy engedve a nyomásnak, ami rám hárul. Nem nagyon tudok ezzel mit kezdeni, de amikor az edzés előtt felelősségre vonnak, hogy miért nem született a legutóbbi alkalom után egy post, akkor az azért megsimogatja az önérzetem. Andi, itt a kért post :)

A múltkori spinning óta sajnos nem edzettem, eltelt megint két alkalom, hogy kihagytam az edzést. Ezen sürgősen változtatni kell. Az étkezésben kezdek visszatalálni a helyes útra, ma reggel például bundás kenyeret csináltam a többieknek, mert a lányok azt akartak enni: megsütöttem, majd míg ők falatoztak én is betoltam a zabomat. 

Az edzésre visszatérve. Az elmúlt hetek történései miatt a szokásosnál is fáradtabban érkeztem a terembe, viszont mindenkinél korábban. A pultnál álldogálva azon meditáltam éppen, hogy most még meggondolhatom magam, mert nincsen itt senki: ha kimegyek szó nélkül, a kutya nem veszi észre. Végignéztem magamon: az xxl-es póló már nagy, a gatya, mint a tehénen úgy áll. Friss vagyok a fáradtság ellenére is, elégedett és boldog. Mikor, ha nem most tudok még egy edzést végignyomni?

Gépiesen bediktáltam a nevem, megkaptam a vadonatúj törölközőm és a karszalagom. De mivel is dobjuk fel az edzést? Próbáljunk ki valami újat? L-carnitine. Legyen ez. Van adagolva? Van ampulla. Betolod és a katalizálja a zsírégetést. Egye fene, nem kerül sokba kipróbálom. 

Az L-carnitine tartalmú kiegészítők nagy segítséget jelentenek a diétában. Különösen hasznosak sportolás előtt, L-carnitine szedésével ugyanis elősegíthetjük a zsírok energiaként történő felhasználását. Az L-carnitine segíti a normális szívműködést, megakadályozza a tejsav felhalmozódását az izmokban, javítja az oxigénellátását, növeli az állóképességet és késlelteti a fáradtságot. A folyékony L-karnitin előnye a gyorsabb és tökéletesebb felszívódás, a kapszulás L-karnitin viszont jobban adagolható. /Forrás: http://shop.builder.hu webáruház/

Megittam a cuccot és vártam a hatást. Nem éreztem semmit. Egyelőre. 

Kezdődjön hát az edzés, de előtte méredzkedés: 133.9 kiló. Sub 134? Öröm van, Papi! :)

Az elmúlt hetekben a létszám stabilan 10 fölötti volt, és végre voltak fiúk is. Most megint 7-en vagyunk, ebből 4 lány. Szégyen. Csabi szerintem jó edző, bár tényleg nem az Énkicsipónim ment nála gyerekkorában, hanem az Elit alakulat délutánonként. Követel, de következetes. Végighajt a célig, de dicsér, ha eljutsz odáig.

Már a végső létszámnál láttam, hogy itt ma szívni fogunk. Igazam lett, a hatást a mai napig érzem az izmaimban. Tényleg le mertem ezt írni? Vannak rajtam izmok. El sem hiszem, de kezdek emberi formát ölteni a tükörben.

A kemény meg megint képviselte magát az edzésen: Andi, Geri, Gabi. Akikkel az első edzésen és azóta is mindegyiken találkoztam. Szép kis csapat. :)

Az edzésen a traktor gumi és a súlyokat tartó rúd (természetesen súlyokkal együtt) kapott nagy szerepet. Fekvőtámasz a rúdon, majd egy lendülettel fekve nyomás. 4x1 perc folyamatosan. Ezt követően homlokra engedés. Az első 2x1 percet 10 kilóval csináltuk, mint a lányok. Na, ez már tényleg megalázó volt. Felpakoltuk a 2x10 kilót és "meghaltunk", de megcsináltuk. Aztán volt még traktor gumin tolódzkodás, két gumira fellépés, gumira ugrálás, fekvőtámaszban gumira lépegetés, súlyokkal a kézben kitörés a végtelenségig ismételve.

Visszagondolva nagyon kemény edzés volt. Soha nem izzadtam még ennyire. A végén jutott el az agyamig, amit szerintem végig éreztem: nem vagyok fáradt. Csináltam becsülettel, mégsem fáradtam el annyira, mint máskor. Nem fájt éppen semmim, persze volt, hogy nem csináltam meg minden szériát teljesen, de sokkal tovább jutottam, mint máskor szoktam.

Nem akarom az egészet az l-carnitinre fogni, mert meggyőződésem, hogy egy része annak is placebo, mint a kávénál: valójában nem élénkít, csak azt képzeled róla. De mindenképpen dinamikusabb lettem tőle. Legközelebb még egy próbát teszek szerintem. Arról is fog post születni.

A mérleg pedig nem hazudott a végén: 133.2 kiló.

Csabi, innen is üzenem: igazad lett, tényleg írtam :)

Tegnap kihagytam a spartan edzést. Több szempontból fájt a dolog. Megállt a súlyom, két hete 135 kiló vagyok. Ok, tény, hogy a kajára kicsit jobban is figyelhetnék, bár messze nem engedem el annyira magam, mint 3 hónappal ezelőtt, de lehetnék szigorúbb. 

Az itthoni edzésekre még mindig nem tudtam rávenni magam, bár az utóbbi két hét olyan sűrű volt, hogy csoda, hogy a szükséges pillanatokban ébren tudtam lenni.

Már vasárnap eldöntöttem, hogy ha ki kell hagynom a spartant, akkor kedden megbüntetem magam: elmegyek spinningelni. A terem ajtajából figyelve mindenképpen büntetésnek látszott a dolog: vékony ülések, állva tekerés, hegymenet stb. Arról már írtam, hogy Cseh Dáviddal az első találkozásunk nem sikerült valami fényesen, mert elmaradt az óra, amire érkeztem akkor. Pár szót tudtunk csak váltani, de az már akkor is kiderült számomra, hogy Dávid jó arc.

Reggel 8 kor, egy 12 órás éjszakai műszak után a terembe lépve az első ember akivel találkozom: Dávid. Széles mosollyal az arcán üdvözöl, nyilván ő már tudja, hogy  a mészárszékem felé tartok. :) Kezet rázunk, megnyugtat, hogy ma lesz óra. A srácnak elképesztő a memóriája - szögezem le magamban. Éjszaki  műszak után furcsa dolgokon szoktam hazafelé gondolkodni és mintha az érzékelésem is felélesedne. Mindegy. 

Átöltözöm, gyors mérlegelés: 134.9 kg. Félsiker, mert tartom 3 hete. De fogyni kéne öreg. Elszántság lesz rajtam úrrá, bemegyek a terembe: fussak kicsit bemelegítésnek? Áhh, inkább nem. Később kiderül, hogy ettől nagyobb baromságot nem csinálhattam volna.

Lassan kezdődik az óra. Dávid beállítja a spinnert, elkezdek tekerni, nyomok egy kontrát, mint anno a Csepelen és majdnem kettészakad a lábam. Senki nem nevet rajtam, pedig már majdnem tele a terem (már amennyire tele lehet kedd reggel 8:30kor.)

Elkezdjük a tekerést, erősödik a zene, emelkedik a bpm. Jump: picit felállva tekersz, majd leülsz és folytatod a sort kb. 4 percig. Kiemelkedés: mintha a spinneren futnál. Nagyon komoly. Szakad rólam a víz, nem lesz itt gond a víz elfogyasztásával, Papi! Törölközöm, de nem segít, leteszem és máris ömlik rólam a víz. A durva az egészben, hogy nem nagyon érzem a dolgot. Jump, kiemelkedés, sima tekerés. Ezek váltogatják egymást. Mellettem egy lány, nemrég óta járhat ő sem, látom, hogy néha ő is szenved, de ha ő nem áll meg, akkor én sem tehetem. Saját magamért nem.

Ránézek az órára, repül az idő, már elment a fele az órának. Hegymenetbe váltunk, jump - kiemelkedés - sima tekerés a menü. Természetesen a többiek nyomába sem érhetek, de jó érzés, amikor Dávid egy elismerő fejbiccentéssel jutalmazza az erőfeszítéseimet. Ezt szeretem Csabi óráiban is: értékeli a kis sikereket.

A seggem elültem, de ezt Dávid legalább már az elején jelezte :)

Summa summarum: végigtoltam a cirka 50 percet. Nem tudtam minden feladatot végigcsinálni, de végigtoltam.

Leszálltam a spinnerről és nem tudtam járni. Alig bírtam lejönni a lépcsőn, a kocsiba úgy estem be, de boldog vagyok. Megyek még, Dávid, nem futamodok meg...de be kell szereznem egy gatyát, mert így érezhetnek a sitten is sokan, mint most én...:)

Szöget ütött a fejembe egy gondolat nemrég, olvasgatva Ács Geri történetét: mi lenne, ha rajtam kívül mások életébe is belelátna kicsit a kedves Olvasó, más stílusban is átélhetné, hogy azok, akik rálépnek egy útra, milyen buktatókkal és sikerekkel szembesülnek? Egyáltalán meglátná, milyen értékes emberek alkotják a társadalmat: ezáltal mintegy sokan visszakapnák a kiveszőben lévő hitüket, miszerint van még remény, nincsen minden veszendőben. (Ok, itt lehet, hogy kicsit magamról vettem a példát és általánosítottam :))

A gondolatokat tettek követték, engedélyt kértem Geritől a története közzétételére és nagy örömömre szolgált, amikor ő is igennel válaszolt a felvetésre. Alábbiakban hagyományteremtő jelleggel az ő története.

Életmódváltoztatás avagy nemrég megkérdezte a feleségem

„Nem piálsz,nem cigizel,nem nőzöl.Egyáltalán akkor minek élsz?”

Hát leírom. 

Őszintén bevallom,hogy élveztem a hedonista életmódot.Cigi,pia,kaja,kis maris,koncert,buli,hepaj,stb.Aztán egy nap észrevettem,hogy szuszogva szállok ki a kocsiból.Rendesen erőlködnöm kellett,hogy az ülésből kiszálljak.Jajj!Gondoltam ez így nem mehet tovább.A mérleg 90 kg.-ot mutatott és akkor büszke voltam mivel jó úton haladtam affelé,hogy elérjem a 100 kg.-ot.Höjj!A férfi 100 kg alatt nem is férfi szokták mondani a bumburnyákok.A nem is tudom hány év alatt többször próbáltam letenni a cigit de sosem sikerült.Ehhez nagyban hozzájárult a játékkonzolom egy üveg pia vagy két üveg pia egy doboz cigi a barátaim és valami gyorskaja.A szokásos cigis áltatásokon én is átmestem.Ha egyre jobban csökkentem az adagot,ez lesz az utolsó doboz,ez lesz az utolsó szál,ez lesz az utolsó karton, jajj de szomorú vagyok hülye indokok miatt,elestem egy fűszálban,stb.Aztán tavaly októberben eldurrant az agyam és letettem a bagót.Nem fokozatosan tettem le és nem készültem rá sehogy.Egyszerűen csak nem szívtam több cigit.Bizonyítani szerettem volna magamnak,hogy lelkileg erős vagyok és megpróbáltam mindent megtenni annak érdekében,hogy ne gyújtsak rá.Nos ez sikerült de még  két hónap után is sóvárogtam a bagó után.Idegbeteg voltam,hülye voltam,kiállhatatlan voltam ezért elnézést kérek mindenkitől akivel nem úgy viselkedtem ahogyan azt megérdemelte.Két hónap után is kellő alázattal álltam a dologhoz és amikor azt kérdezték,hogy hogy csináltad,hogy leszoktál erre az volt a válaszom,hogy még nem szoktam le.Én még két hónap után is dohányosnak tartottam magamat csak nem gyújtottam rá. J

Hogy mi a titka a leszokásnak?Három elem amit elértem és nem csak a leszokásban de az élet minden területén ez lett érvényes nálam.Ezt a három elemet az életmódváltoztatásom során tanultam meg.És próbálom a további utamat ezzekkell a téglákkal kirakni (eddig szerintem sikeresen).

1.Alázat

2.Erő

3.Harmónia

Okés kezdtem a jó úton haladni és nem gyújtottam rá.Éreztem,hogy valahogy ki kell adnom a gőzt mert dühös voltam.Dühös voltam mert nem gyújtottam rá.Elkezdtem futni.Elkezdtem futni a túlsúlyom okán és mert dühös voltam.A cigis időszakban is futkorásztam de azt bevallom,hogy önámítás volt illetve elég komolytalanul csináltam.A pulzusom magas volt,szédültem,nem kaptam rendesen levegőt.Borzalmas volt.Emlékszem futott a szomszédos futógépen egy hölgy és ránéztem a konzoljára.1 órája futott folyamatosan én meg 8-10 percenként megpihentem és összesen 30 percig bohóckodtam.Erőt vettem magamon és azt akartam amit a hölgyemény csinált.Én is 1 órán keresztül szeretnék futni  folyamatosan.Ez egy igen távoli és nehezen kivitelezhető cél volt.Közben elkezdtem bújni a szakirodalmat és lassanként beépítettem egykét dolgot az életembe.Kaja,edzésmód,mnimális alkohol,viszonylag kipihent állapot edzés előtt,stb.

Alázat

Ha nem bírtam futni sétáltam hegymenetben.Aztán szépen lassan elkezdtek rólam lejönni a dekák és egyre jobban bírtam a futást.Júniusban házasodtam és arra az időpontra tűztem ki célul,hogy 85 kg-ra lefogyok.Szépen fokozatosan mentek le rólam a dkg.-ok.Fél kg.-0 dkg.-ig volt minden.Mindig úgy álltam hozzá a futáshoz,hogy elérjem a célt.Az 1 óra még mindig nagy kihívás volt.Sokszor előfordult velem,hogy túl sokat képzeltem magamról és emiatt bizonyt nagy kárát láttam.Sajnos a mai napig hajlamos vagyok eszetlen módon többet vállalni mint amennyit bírok.Igen a sok gyerekkori fantasy,lovagos könyvek amiken felnőttem megtette a negatív hatását.Nagyon nehéz ezt levetkőzni.Emiatt sok sérülés,rosszullét és egyéb negatív tényezők jöttek szembe.De szerencsére ez egyre ritkábban fordul elő velem.Mostmár mindig mindent úgy próbálok csináni,hogy kellő tisztelet adjak....jaa és tudom ha történik valami sérülés akkor a feleségemtől nagyon kikapok. J Alázat!

Harmónia

Nem adtam fel és nem keseredtem el amikor nem úgy ment a futás ahogy szokott vagy nem adtam le egy dekát sem.Nem érdekelt.Jól éreztem magamat és kezdtem ráfüggni a futásra.A cél lebegett a szemem előtt és nem voltam izgatott.Az életemmel elégedett voltam és vagyok is ,júniusban házasodom,boldog  voltam és vagyok most is.Harmónia!Enélkül te egy szomorú és mecsömörlött ember vagy!Gondolkodj el és próbáld meg  jobbá tenni az életedet úgy,hogy nem a kifogásokat keresed hanem a boldogságot.A kiegyensúlyozott élet nagyon fontos ezért is ha nagyon választanom kéne vallást akkor a buddhizmust választanám.A cigiről való leszokásban talán a harmónia az ami a legjobban segített.És ahhoz,hogy így tudok élni nagyon nagyban hozzájárul a feleségem.

Erő

Annyit tudni kell rólam,hogy én függőbeteg vagyok.Mint szinte mindenki más is.Nekem kell,hogy függjek valamitől.Nos a cigifüggést és a züllésfüggést szépen fokozatosan átváltotta a futásfüggés.Mosolyogtam is ha eddig nem ölt meg a cigi akkor most a futás fog vagy a többi sport.Szúrt az oldalam,fájt,égett mindenem.Egy spártai edzés alkalmával túlvállaltam magamat és ki kellett rohannom a budiba hányni.De leszartam rohantam vissza az edzésre. Nem adtam fel.Erő!És itt nem elsősorban a fizikai erőről beszélek hanem a mentális erőről.Ezt leginkább a spártai edzés mutatta meg nekem.Sajnos a katonaság kimaradt az életemből de azt megtapasztaltam milyen az ha összetörsz testileg és aztán lelkileg is.Nagyon rossz.De ha összerakod magadat akkor sokkal erősebb leszel.

Egy idő után a pulzusom a normális tartományban dolgozott és simán lefutottam az egy órát.Jó valljuk be futásnak nem nevezném amit csináltam inkább kocogásnak.8-al szépen kocogtam és néha megnyomtam 9-re 10-re de azok rövid szakaszok voltak.Nagyon büszke voltam magamra de még nagyon sok munka várt rám.Februárban kezdtem el intenzívebben edzeni.Aztán Április végére elértem a 85 kg.-ot.Egy hónappal a kitűzött cél előtt elértem amit akartam.De még mindig azt éreztem,hogy  további célokat kell kitűznöm.

Ne állj le mert megint lezüllesz! Most fogd meg!-Mondtam magamnak.

Nagyon kicsi lépcsőfokokat tűztem ki mindig magam elé és így sikerélményem is volt.Mondjuk fogyjak 20 dekát vagy 200m-el többet tegyek meg 1 óra alatt.Tudd meg,hogy olyan célokat tűzz ki magad elé,hogy reális maradjál.(Ahhoz,hogy nagyon nagy célt érj el elkél egy szakember segítsége.)Aztán ha ezeket az apró célokat túlteljesíted (amit meglehet csinálni) akkor erősebbnek érezheted magadat.És soha ne a másikat nézd!Én tudom magamról,hogy az átlagosnál gyengébb vagyok és sérülékenyebb.Ezért nem fogom azt megcsinálni amit a 20 kg.-al nehezebb és erősebb ember megcsinál.Hogy miért nem?Egyrészt mert lesérülök másrészt mert én nem akarok olyan lenni mint az az ember.Én én akarok lenni és nem más.Sajnos nagyon sokan a kockahasas szteroidállatokat állítják be példaképnek.Nos nekem más a példaképem.Pl.Bear Grylls.

Aztán eljött az idő,hogy más felé kacsintgassak.Újabb kihívás kellett mert már nem elégített ki a futás.Sőt a feleségem azt mondta,hogy 82 kilósan már nagyon vékonyka vagyok és ez már nem tetszik neki.Új kihívásként kitűztem egy nagyon távoli célt.Az volt a hosszútávú célom,hogy elbírjam a saját testsúlyomat.Kipróbáltam a speedfitnesst ami talán egy kicsit átformált de nem az volt a világom.Én nem gyúrni szerettem volna hanem valami természetesebb dolgot szerettem volna csinálni.Egyik barátom ajánlotta a Cross fittet.Szakirodalomba bújtam ismét és megtetszett ez az edzésmód.Sok saját testsúly és iszonyatbrutál ez kell nekem.Ehhez is alázattal álltam és elkezdtem a futásba beépíteni saját testsúlyos gyakorlatokat.800 m futás 10 fekvőtámasz 20 felülés és 10 plankből felállás majd vissza a futógépre 600 m futás majd megint testgyakorlatok és így tovább.Készültem,hogy ha elérek egy bizonyos szintet akkor elmegyek egy ilyen edzésre. Off:Emlékszem tavaly télen csináltam egy tesztet,hogy miből mennyit bírok. 12 fekvőtámasz után szabályszerűen összeestem.ON:Nos ezt csináltam egy darabig és nagyon tetszett.Aztán a terembe ahová járok egyszercsak kiírták a nagy táblára,hogy Spartan Fighter training edzés tartanak.Wáááow.Ha valaki nem tudná én egy office warrior vagyok.

Office warrior:Irodakukac aki azt hiszi,hogy ő Boromir vagy a 300 valamelyike közben meg egy pc/xbox/ps Nerd betyár.

Megkérdeztem a lányokat,hogy mi merre.(Az edzőteremben dolgozó hölgyek nemcsak nagyon kedvesek és szépek de nagyon jó fejek is)Elmondták,hogy ez egy saját testsúlyos köredzős kőkemény edzés.IDENEKEM!Ez kell nekem!Nagyon izgultam az első edzésen és aztán rájöttem,hogy volt is okom rá.Iszonyatosan kemény volt az első edzés.Majd meghaltam.Nem is!Kicsit meghaltam.Az edzőbá’ nem a My little pony-n nőtt fel az szent.Inkább szerintem kiképzőtáborban született és igen nekem ez kellett.Nekem ne simogassa a lelkemet hanem motiváljon egy edző és hozza ki belőlem a maximumot.Sőt Csabi nem hogy a maximumot hanem a határomon túli dolgokat is kihozza.Ezt az edzést májusban kezdtük és  mostmár elkezdtem érezni,hogy iszonyatosan megnőtt az állóképességem a robbanékonyságom,az erőm.Komolyan már most úgy érzem magamat mint 17 éves koromban csak jóval erősebb is vagyok.Ez még nem azt jelenti,hogy elértem a célomat.Nem.Mindig lesz valami új cél.Csabi nagyon tudatosan végezteti velünk az edzéseket.Felkészít pl. A kettlebell gyakortlatokra ami egy új szintet fog képviselni.Egy nehezebb szintet.Észrevettem,hogy hiába nőtt meg minden skillem ugyanúgy meghalok és elfáradok az edzésen.Hogy miért?Nos azért mert a gyakorlatokat gyorsabban nagyobb intenzítással és szabályosabban végzem.Nincs megállás.A súlyom visszament egy kicsit mivel kell az erő ehhez az edzésmódszerhez.Jelen pillanatban heti két alkalommal van spártai edzés.Kedden és csütörtökön.Mivel szeretnék további fejlődést és kétszer már kipróbáltam a girját és rájöttem,hogy mennyire gyenge vagyok  benne  ezért szeretnék szombaton is járni erre az edzésre.Csabi máshol is tart órát ezért valószínűleg oda is jegyet váltok.Javaslom,hogy nézzetek utána Hegyi Csaba munkásságának.Igen széleskörű tapasztalata van.Ő nem csak a testet edzi meg kőkeményen hanem a lelket is.

Na itt van még a dekoncentráltság. Nálam eléggé gyakran előfordul,hogy mond valamit az edző vagy az edzőtársam és egyszerűen nem hallom meg.Ilyenkor csőlátásom van és iszonyatosan próbálok az adott feladatra rákészülni.Lehet,hogy emiatt félnótásnak vagy hülyének néznek de sajnos ezt nálam nehéz levetkőzni.Talán a túlkoncentráltság a dekoncentráltság? Próbálok jobban odafigyelni aztán előbb utóbb csak sikerülni fog.

Azt is észrevettem,hogy a spártai edzésen a mag (kb.7 fő) egytől egyig hősök.A lányok iszonytosan jó erőben és testben vannak és példát mutatnak nekünk fiúknak.Ott van még egy srác (Szabi) aki 150 kilósan indult és most 136 kilós.A mai napig csodálom,hogy hogyan tudja csinálni ezt az edzést ekkora súllyal ugyanez van a kollégámmal aki szintúgy súlyfelesleggel eljár és nyomja.

Rájöttem arra is,hogy csak úgy lehetsz szigorú másokkal ha magaddal vagy a legszigorúbb.

A spartai mottó amit megpróbálok teljesíteni: Never give up

Vigyázni kell mert a testedzésfüggőség létezik.

Hogy milyen előnyöket tapasztaltam meg ezidáig:

• -9 hónapja nem dohányzom és egészségesen próbálok élni
• -Február óta intenzíven sportolok és ez iszonyatosan jó élettani hatásokat jelent a mindennapi életben is
• -Odafigyelek a kajára és jobban érzem magam tőle (hála a feleségemnek)
• -Alkohol minimális bár nyáron nagyon nehéz ezt kordában tartani
• -Buli minimális bár nyáron ezt is nagyon nehéz kordában tartani
• -Valamennyit formálódtam és már nem gáz ha felveszek egy polót
• -2 számmal kisebb farmert vettem júniusban

Motivált vagyok

Ezeket az előnyöket alig egy év alatt értem el.Ha visszagondolok akkori önmagamra nem hittem volna el,hogy ezeket mind megtudom teremteni.A határaimat már régen átléptem de még mindig nagyon sok munkám van ezért a három elem segítségével próbálom járni az utat.Ez az út a legjobb mód ahhoz,hogy megismerjem önmagamat,hogy megismerjem a határaimat.Ezért is ha az ismerőseim körében valaki megtesz egy lépcsőfokot az egészségesebb életért (önmagáért) akkor én már emelem a kalapomat és maximális respect. Higgyétek el nem vagyok még mindig se erős se izmos se kiemelkedő csak sokkal jobban érzem magam.Aztán majd az erő,izom,kiemelkedő teljesítmény vagy ami neked kell az mellékhatásként jön valamikor.Csak arra kérlek,hogy ne próbáld!Csináld!

Van abban valami felemelő, mikor az ember megérkezik az edzőterembe és az edző éppen róla mesél a pultnál állóknak. "Van ez a srác, a Szabi, aki 152 - 153 kilóról indult és most 135 kilónál tart". Vagy amikor érkezik valaki edzésre engem keres tök ismeretlenül (szerencsétlenségére éppen aznap nem tudtam menni...)

Tényleg, már itt tartunk, hogy beszélnek rólam? Újabb győzelem.

Hétfőn nem tudtam menni edzésre, tegnap végre eljutottam. Hiányzott. Hiányzott a fájdalom az izmaimban, elkap az adrenalin. Imádom, hogy edzés után csatakosan megyek az öltözőbe, imádom, hogy a digitális mérleg mindig kevesebbet mutat edzés végén (nyilván ez természetes, de akkor is), imádom, ahogy a langyos fehérjeturmix lecsúszik a torkomon és már nem is eszek utána semmit.

Csabit szoktam edzés előtt monitorozni. Alapvetően meghajt minket rendesen, de ha kicsit is jókedve van, akkor talán nagyobb benne az irgalmas szamaritánus hajlam és nem érzem hullának magam. Tegnap is ilyennek láttam. Vagy csak annak akartam?

Bemelegítés gyanánt a szokásos boxolgatás ment, aztán néhány Jumping Jack szerű gyakorlat (négyütemű fekvőtámasznak is nevezték az általános iskolában). Itt már éreztem a vállam: vagy nem fordítottam rá elég figyelmet a bemelegítésnél vagy csak el voltam szokva a terheléstől.

Aztán jött a feketeleves. Előkerültek a súlyok, a súlyok "könnyebb" cipeléséhez szükséges rudak. Guggolás, kitörés, guggolás, kitörés váltogatta egymást, 20 kiló súllyal és a rúddal megpakolva. Nem boldogultam könnyen, sőt. Kisebb probléma volt a nem csapatszerű mozgásból és abból, hogy Csabi űridőt adott a súlyok - rudak összeállításához, így a végén a csapat fekvőtámaszban végezte a gyakorlatot.

12-en voltunk végre tegnap edzésen, a szokásos arcok mellett újra feltűnt Gabi hála Istennek. Ha jól emlékszem, akkor 5 fiú ás 7 lány vett részt tegnap. Felmerült egy FB csoportban, hogy a "gyúrást" a lányok nem nagyon szeretik és miért is járnak le tulajdonképpen a terembe, hiszen félnek, hogy elizmosodnak. Hát...a mi csoportunk erre vastagon rácáfol. Iszonyat szálkás és vékony lányok úgy dobálják a súlyokat, hogy néha bizony szégyellem magam Azt ugyan már többször megbeszéltük edzés előtt, hogy ők 3-an vannak annyi kiló, mint én egyedül, de hogy az elizmosodástól nem nagyon tartanak, az biztos. Irgalmatlan kitartást, hatalmas lelkesedés és mindenezeken túlmutató, példaértékű fegyelem a gyakorlatok során. Elképesztő, hogy mit bírnak, mikor mi már meg vagyunk halva, akkor ők még mosolyogva trécselnek két gyakorlat között. Bravó lányok!

A rudas gyakorlatok után következett a köredzés. 12 állomás...12 állomás a boldogság, gondoltam az elején: rúddal-súllyal guggolás, rúddal-súllyal kitörés, fekvőtámaszban futás, páros lábban step padra szökdelés, rúd-súly bicepszre, box zsák rugdosás, step padra fekvőtámaszban lépegetés, hát - prés 5 kilós súllyal a kézben, kötél rángatás, hasprés 5 kilós súllyal, plank, traktor gumin ugrálás. Igyekeztünk minden izmot megmozgatni.

Véget ért az első kör, Gergővel pacsiztunk egyet, majd kaptunk pont annyi pihenőt, ami alatt a légzésem még nem állt helyere. Csabi csak ennyit kérdezett: a nehezebb vagy a könnyebb utat választjátok. Mindenki ezt harsogta: a nehezebbet. Ok, semmi gond, nyomjátok csak, majd megnézem, mit bírtok - néztem körbe a teremben.

Még egy kör, 12 állomással, 1 perc / állomás intervallumban. OMG! Néhány gyakorlat ki lett cserélve, de pl a plank maradt. Csabi meg is talált plank közben és odajött püfölni a padlót mellém és kiabálni a fülembe, hogy tartsak ki. Nem is értem, miért, de majdnem végig bírtam, csak egyszer engedtem le magam, de Csabi akkorát a földre vágott, hogy inkább gyorsan felemelkedtem. Ne értsen félre a kedves olvasó: Cs csak jót akar nekem. Az eredmények mindenképpen magukért beszélnek.

Véget ért a kör, megint szokásos gratuláció Gerivel és kezdődhet a nyújtás. Lenyújtottunk becsülettel. Mindenki elindult haza, én a futópad felé. Ha már lúd, legyen kövér és legutóbb úgyis megfogadtam, hogy minden edzés után futok kicsit. Felmásztam a padra, de nem éreztem magam valami erősnek. Ennek ellenére 6:20 min / km tempóvel elszalad az első 500 m. Aztán elkezdett savasodni a lábam, éreztem, hogy nem lesz meg az 1 km. Szégyenszemre le kell jönnöm a padról. Igen, ez lett a vége. 800 méternél vertem egy nagyot a piros stop gombra. Nem bírtam tovább.

Lejöttem a padról és odamentem a mérleghez. Edzés előtt 135.7 kilót mutatott. Edzés végén 135 kg-t. Egy edzés alatt lement 70 deka. Nem rossz. Legközelebb még keményebben hajtok, hogy meglegyen az 1 kg. A címhez egy kis magyarázat: kis csalódottság azért volt bennem, mert jó volt kimondani pár hete, hogy 134.5 kilót mutat a mérleg. De a valóság az, hogy azt egy hajtós futóedzés után mutatta. A reális akkor is a 135 kiló volt. Nagyképű voltam, most meg jogosan csalódott. Never give up!

Hazaértem és akkor vettem észre, hogy teljesen ki vagyok. Az eddig egyik legkeményebb edzés volt. Örülök, hogy megcsináltam. Jó tekerést Eszter és Csabi a Balaton parton!

...helyett futópados edzés. De lássuk is a kálváriámat.

Régóta tervezem már, hogy a Spárta mellett valami mást is csinálnék, mert ugyan teljesen elégedett vagyok a spárati edzésen elért eredményekkel, de szeretnék mást is kipróbálni, ha már megvan a bérletem a terembe, arról nem is beszélve, hogy a beosztásom miatt nem tudom minden alkalommal lejárni a bérlet tartalmazta alkalmakat. Csabival egyeztettünk, mi lenne megfelelő és a spinning mellett döntöttünk. Cseh Dávidot javasolta, mondván majd ő jól meghajt engem a spinneren.

Bevallom, kicsit félve foglaltam Dávid órájára helyet, nem is láttam még előtte őt, de gondoltam lesz, ami lesz, szerda reggel 8-ra odamegyek, aztán legfeljebb megdöglök...írtam a Príma Wellnesnek, hogy egyáltalán elbír-e engem a spinner, de megnyugtattak, hogy persze, hiszen 180 kilóig terhelhető. Nosza, rajta, gyerünk spinningelni.

Szerda reggel brutális karambol a gyorsforgalmin, tuti nem fogok odaérni, egyébként is rengeteg dolgom lenne délelőtt...nem is érek oda időre. A pultos lányok eligazítanak, hogy 9-kor is lesz edzés. Ok, akkor marad az. Átöltözöm szépen komótosan és a spinning terem elé sétálok. Dávid olyan testalkatú, amilyennek elképzelek egy spinning edzőt: nála a kétfejű combizom tényleg kétfejű. Bekopogok az óra után a terembe és az üvegen keresztül kérdezem, hogy beszélhetünk-e? És ekkor ér a meglepetés: Dávid egy nagyon kedves, nagyon segítőkész srác, nyoma sincsen semmi fellengzősségnek. Mindent korrektül megbeszélünk, fogok én még spinningelni...csak nem ma, mert elmarad a 9 órás óra. Na ne, pedig már rászántam magam. Mi legyen most?

Besétálok a fitness terembe, nézegetem a gépeket. Melyiket válasszam. Az edzők persze rám se hederítenek, én meg csak bolyongok a gépek között. Némelyikről azt sem tudom, mire való. Kikötök a futópad mellett, mintha a sors keze lenne.

Soha nem használtam még futópadot, persze az odatévedő edzőnek ezt a világért sem vallanám be. Elsőre séta tempóra állítom, de olyan lassú, hogy szinte állásnak érzem a mozgást. Fokozatos emelem a sebességet, azt veszem észre, hogy simán 7:30 min / km-rel futok, miközben a Discoveryn aranyat ásnak. Nem hoztam persze magammal fülest, így csak bambulom a tv-t és közben monotonan futok, illetve üvölt a fülembe Avici a hangfalakból..

Apropó futás előtt gyors súlymérés: 136.5 kg. Zsír...-1 kg egy hét alatt, megy ez.

Szóval futok 7:30-as tempóval, már túl vagyok 1.5 kilin és nem lihegek, nem szúr sehol, nem fáradok. Meglepődök. Hátranézek, kísért kicsit a klasszikus Youtube videó a futópados fail esetekről. :)

Emeljük a tétet: 7:00 min / km. Gyorsul a pad, de simán lekövetem. Nem értem, mi van velem, de betudom a leadott súly okozta boldogságérzetnek. Már 2 kilin vagyok túl és még mindig nem álltam meg. Egyáltalán nem érzem magam fáradtnak vagy kimerültnek. Korábban, amikor elindultam az úton, nem tudtam egyben 1 kilinél többet futni. Most már azt tervezgetem, hogy talán 4 is menne egyben. Viaskodik bennem a szívem és az eszem és az eszem nyer. Elsőre 3 kilit megyek. OK, de az utolsó 200 métert meghajtom. 2.8 kilinél rányomok a speed gombra és feltolom egészen 6 min / km értékig. Igaz, csak 200 m, de az maga a boldogság. Zökkenőmentesen letoltam a 3 kilit. Nem volt szúrás, nem volt kimerültség, csak mértéktelen izzadás.

Ok, mi legyen most? Kicsit szédelgek a futópad mellett. Nyomjak még egy kis sétát? Megint felmegyek a padra. Mennyi legyen? Megint az eszemre hallgatok, hiszen hetek óta nem futottam: még 1 kili. Sétatempóval kezdek, fokozatosan növelem a terhelést. Végül simán 6:30 min / km tempóval lenyomok még 1.5 kili, így összesen 4.5 kili, avg pace kb. 7:15 min / km és 600 kcal elégetve. Kimerülten, de végtelenül elégedetten szállok le a padról. Ma már semmi sem zökkenthet ki.

Az öltöző felé menet még ráállok a mérlegre és nem hiszem el, amit látok: 134.5 kg...

Köszönöm a Csodálatos Feleségemnek, hogy továbbra is mindenben támogat és edzésidő alatt helytáll itthon helyettem is.

Köszönöm Csabinak, hogy hisz bennem és nem hagy lelépni az útról.

És köszönöm Dávidnak a kedves szavakat. Nem mintha önértékelési gondjaim lennének, de amikor egy profi edző mondja, hogy a leírások alapján sokkal rosszabbra számított és mégsem muszáj pulzusmérő a spinninghez: na, ez is egy győzelem! 

Az étkezésben továbbra sincsen kompromisszum, bár a hétvégén kicsit elengedtem magam. Ennek ellenére a szervezetem katabolikus állapotban van, valószínűleg ennek tudható be a fogyás a múlt héthez képest.

Az elmúlt napokban sajnos kevesebb energiám volt edzeni, a nagy meleg engem is kikészít. Leginkább csak vegetálok, nincsen kedvem megmozdulni sem.

Közben voltunk pár napot a Balatonon, gyerekekkel, így estére olyan fáradt voltam, hogy nem volt szükségem külön mozgásra. Nagy öröm, hogy hellyel - közzel sikerült tartanom a diétát lent is. Ellenálltam a sajtos - tejfölös lángosnak például, ami korábban nemigen ment volna.

Hétfőn nem jutottam el munka miatt edzésre, de tegnap voltam.

A szokásosnak mondható bemelegítő gyakorlatok helyett most nagy szerepet kapott az ökölvívásban használt edzőpárna (nem tudok erre jobb szót, majd Csabi kijavít, ha akar, de a lényeg, hogy az edző a kezére húzza és az öklöző pedig üti - veri). Ütöttünk egyenes és horgot is, viszonylag gyorsan, közben helybenfutással.

Ezt követte az egyik kedvenc gyakorlatom: körbeállunk, két labda megy körbe, tetszőleges irányba. Egy ember a kör közepén, feladata, hogy megérintse a két labda valamelyikét: iszonyat lábmunka és koordinációs gyakorlat.

Aztán egy kis step pad: lábemelés és fekvőtámasz. Mikor már a pulzusunk az egekben, akkor veszi kezdetét a köredzés.

Tegnap 7 állomásból állt a köredzés, körönként változó feladatokkal. Felülés 5 kg súllyal, traktor gumin hasprés, vádlierősítés, plank (nekem 15 kg súllyal a hátamon), kötél emelgetés és egyéb kötél gyakorlatok, 2 x 5 kg súllyal bicepsz és váll gyakorlatok. 30 perc volt hátra az edzésből, amikor Csabi megosztotta velünk, hogy edzés végéig körbe körbe megyünk, elsőre 30 mp-es etapokkal. Mindenki tolta rendesen, meg lehettünk magunkkal elégedve, úgy vélem.

Az utolsó körben aztán 1 perces intervallumra váltottunk, csorgott az izzadtság mindenkiről. Jó volt, kár, hogy hétfő megint kimarad, de ha sikerül egy pulzusmérőt szereznem valahonnan, akkor új sportágat próbálok ki és erről is beszámolok majd. Addig is marad az itthoni esti edzések, Csabi által kreált gyakorlatokkal.

ÉS a legfontosabb a végére: a súlyom megint csökkent. Tegnap edzés előtt 137.5 kg-ot mutatott a mérleg, edzés után 137 kg-ot. Összességében kb. 15.5 - 16 kg ment le eddig.

Megy ez, mindketten várjuk, hogy átlépjük a 130 kg-os álomhatárt. Akkor lehet, megengedek magamnak 2-3 gombóc fagyit :)

Elromlott az itthoni vagy csak merül az elem. Tulajdonképpen édesmindegy. Edzés nap volt ma, hát ráálltam a mérlegre az edzőteremben. Hála istennek, ott nem romlik el.

Ha abból indulok ki, hogy 152 kg-n túlról indultam, mondjuk az egyszerűség kedvéért legyen az érték 153 kg, akkor most -14.5 kg-nál. Az edzőtermi mérleg 138.5 kg-ot mutatott edzés előtt. Edzés után nem mérlegeltem...:(

Az eredmény így is szép. Az edzés kemény volt, bár soha nem éreztem még magam ennyire erősnek, mint ma. Csináltam minden gyakorlatot becsülettel, Csaba szépen megdolgoztatott ma is.

Kaptam a hétvégére és a következő edzésmentes napokra edzéstervet, Bogi fog segíteni a számolásban, mert a megszakadás mellett nemigen lesz kedvem az időt és az ismétlésszámot figyelgetni :)

A fogyásban elért eredmény nagyon szép, ha csak a kilókat nézem. Ettől sokkal látványosabb azonban a körméretekben elért előrelépés. Pár hete vettem egy 3XL-es pólót, ami most -ahogy Kövesden mondanák-, mint tehénen a gatya.

Az diéta megy tovább, az edzések holnap este fakultatív programmal folytatódnak. Vasárnap este fényképes beszámolóval jelentkezem és megpróbálok nemsokára valami videó anyagot is rögzíteni.