1 órája nyitva van a blogon ennek a postnak a szerkesztőablaka és azon tűnődök, mit írjak, miről írjak.
Az évet kellene áttekinteni, de korábban megfogadtam, hogy nem fogok olyan hosszú postot írni, aminek az írása közben már unatkozom, mert akkor mit szóljon az, aki el akarja olvasni. Viszont az egész évet nem lehet azért mégsem egy kézlegyintéssel elintézni. Na, vágjunk bele, lesz, ami lesz.
Kicsit korábbra kell visszanyúlnom, mint 2012. decembere - 2013. januárja. Talán kevesen tudják, de volt már egy fogyásom korábban: akkor futottam és lement vagy 16-19 kiló. Aztán jött egy sérülés és nem tudtam futni, vissza is pattant minden. (A mérleg csak 153 kilóig mér, ellenben sokáig ERR jelzést produkált. Így a mostani fogyást 153 kg-tól mérem) A motivációim a béka feneke alatt, a Feleségemnek így is tetszem, akkor meg minek fogyjak. Megszületett Ábel, ott volt velünk Emma és bevillant valami: ha nem változtatok, akkor infarktust kapok majd 45 évesen, a Feleségem itt marad legalább 2 gyerekkel, nélkülem. A Társa nélkül. Egyértelműen értük és a még meg nem született többi gyermekünkért is csinálom.
Sokáig tanakodtam, hogy mit csináljak? Fussak? Járjak kondizni? Kezdjek valami küzdősportot? Nem tudom, hogyan, de valamiért Hegyi Csaba FB profiljára tévedtem. Nagyon nem pendültünk egy húron (nem tudom, miért használom ezt a zenész szlenget, amikor nem játszom semmi hangszeren egyébként...), amikor együtt kéziztünk. Nem szerettem az akkori stílusát. Tény, hogy mostanra sokat változtunk. Büszke vagyok arra, hogy Barátomnak tekinthetem.
A közös munkát igazából augusztus elején kezdtük el. Azóta rengeteg edzés, iszonyat mennyiségű izzadtság, piszkosul soknak tűnő zabkása, kb. 5-6 kiló elfogyasztott fehérje és persze 31.5 leadott kiló kíséri utunkat.
Nem mondom, hogy nem volt néha tétovázás az úton: volt, hogy két hétig nem nagyon tudtam edzeni, volt, hogy elcsábultam néhány finom falatra. Csabi ott volt és ha kellett a fülembe ordított edzésen, ha kellett csak lecseszett, ha kellett csak hátat fordított nekem, ha kellett eszembe idézte, hogy kikért - miért is szenvedünk mind a ketten. Ha kellett dicsért is természetesen.
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mi a jó nekem. Csabival még az elején megegyeztünk, hogy ha együtt lépünk az útra, akkor mind a ketten komolyan vesszük, mert nekem az egészségem miatt fontos, neki meg a presztízs miatt.Többször biztatott, hogy próbáljak ki más edzést is, más edzőt: de nem vagyok vándormadár. Kitartok mellette, mert az eredmények azt mondják, hogy jó úton vagyunk. Ezzel lehet egyetérteni vagy sem: én így gondolom :)
Ebben a postban nem fogok írni a táplálékkiegészítőkről, meg az étkezésről, mert már számtalanszor megtettem. Amiről még szólni szeretnék: ismertség. Soha nem kerestem, nem különösebben vágytam rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esik jól, amikor számomra vadidegen emberek szólítanak a nevemen, az edzőteremben néven szólítanak a pultos lányok, odajönnek gratulálni a blogomat olvasó ismeretlen ismerősök. Ugyanakkor felelősség is: sport eredménnyel értem el ezt, ami múló érdem lesz, amint visszaszedek bármennyit is vagy feladom ezt az életmódot, ami egyre inkább a mindennapjaim része.
A másik, amiről szót ejtenék még: az elismerés. Furcsa, hogy olyasvalamiért kapok elismerő szavakat, aminek az okozóját ( ti. a brutális mértékű elhízást) csakis magamnak köszönhetem. A fogyásom és a kitartásom nyilván példaértékű (idézet másoktól), ugyanakkor ha nem hízok el, most a kutya nem venné észre, hogy milyen kitartó vagyok. :) Sokat köszönhetek a blognak is. Itt beszámoltam az állomásokról, a szenvedésekről, az esendőségről, a kitartásról. Próbáltam és próbálok a jövőben is kendőzetlenül írni, mert így van értelme. Egyfajta missziónak tudom most már be az egészet. Sok túlsúlyos ismerős és ismeretlen is kérdezget: mit csinálsz, mit eszel, mit edzel, mennyit edzel stb. Szívesen válaszolok minden kérdésre, mert látom, hogy sokakat motivál, amit eddig elértem :)
A decemberről nem született külön post, pedig ez a hónap megér egy misét. Címszavakban: Biotech nyílt nap - két edzés egymás után; kajálás kőkeményen tartva karácsonykor - eredmény -1 kg 3 nap alatt; december 30 este edzés, december 31 reggel edzés; heti 3 edzés tartva; eltervezett cél majdnem teljesítve - jelenleg 121.5 kg vagyok.
Mivel nem akarok túl bő lére ereszteni a dolgot, már ennyi jutott. A következő évnek nagy tervekkel vágok neki, de erről majd január első napjaiban... :)
Köszönöm az egész éves figyelmet, a kitartó like-olást és megosztást. Köszönöm Hegyi Csabinak a segítséget, a CSALÁDOMNAK a támogatást és a FELESÉGEMnek a végtelen türelmet! :)
Boldog Új Évet Mindenkinek!
ui.: a bejegyzés címe szándékos: hamarosan jönni fogok egy olyan posttal, amelyben csak edzésen elhangzó aranyköpések fognak szerepelni :)
