"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Mottó:

Ha az élet padlóra küld, állj fel, 

mosolyogj szépen és mondd azt: 

úgy ütsz, mint egy kislány!

Tegnap kemény leckét kaptam. Megtudtam, amit eddig is tudtam, csak nem fogadtam el: az emberi szervezetnek vannak korlátai. Az elmúlt hetek hajtása nem múlt el nyomtalanul...de haladjunk időrendben.

Csütörtök: edzésnap. Reggelire zabpehely, némi gyümölcsjoghurttal. (tudom, hogy így nem szabályos, de így bírom csak megenni egyelőre). Ebédre sült csirke, francia saláta és 1 teljes kiőrlésű zsemle. Uzsonna: egy banán. Summa summarum: semmit nem csináltam másként, mint egyébként. Illetve többet ittam, mint szoktam.

Jókedvűen és erőtől duzzadva érkeztem az edzőterembe. Elég sokan összejöttünk, történelmi pillanatnak voltam tegnap résztvevője: többen voltak a fiúk. :)

Beszéltünk pár szót a többiekkel, a Kőbányai Különítménnyel, aztán Csabival és már kezdődött is az edzés. A mérleg egyébként 129.6 kg-ot állt meg. Megittam az L-carnitine-t.

Elindult a mozgás. Mint később kiderült, a tegnapi edzés kicsit más volt, mint az eddigiek.

És ugorjunk egy pillanatra az edzés vége féle: rosszul lettem, nincsen rajta mit szépíteni. Elsötétült minden, szédültem, forgott az egész terem. Kihagytam néhány pillanatra, de le nem ültem, mert nem akartam még rosszabb helyzetbe kerülni, másrészt tuti hánytam volna abban a pillanatban. Így nem is emlékszem minden gyakorlatra a tegnapi edzésből...

Párba kellett állnunk, a terem két oldalán és mindkét sor külön feladatot csinált. Jellemzően minden gyakorlatból 5 ismétlés volt, így mindenből 100 db körüli ismétlést hajtottunk végre.

Több gyakorlat is volt, néhány említés címszó alatt:

• labdán fekve nyomás 2 x 7.5 kiló súllyal
• fekvőtámasz helyzetbe egyik, majd másik kézzel integetés
• óriás labda átadása kéz és láb között ún. bicska mozdulat közben
• stbstb

Természetesen Csabi a tegnapi edzésre is hozta magát és szép, kemény, izomlázfokozó edzést csináltunk végig.

A sort lehetne folytatni, de a tegnapi edzésben nekem a személyes élmény volt a lényeges. Soha nem kerültem még hasonló helyzetbe. Edzés után még beszélgettünk kicsit Csabival, nyilván őt is aggasztotta, hogy mi lett velem. Nincsen tanulság. Ugyanúgy telt a nap, ahogy eddig is minden edzésnap, nem volt semmi különösebb. Ettem, ittam, L-carnitine-t nyomtam. Az edzés nem volt keményebb, mint szokott, bár tény, hogy más jellegű volt.

Kicsit megijedtem ugyanakkor. Túlterheltem volna a szervezetem? Sporttal nem hiszem. Inkább a pszichés és fizikai terhelés volt nagy az elmúlt hetekben. Keveset aludtam, azt is zaklatottan. Kell a pihenés, ez tegnap élesen bebizonyosodott. A legdurvább az volt, amikor melléléptem a step padnak és hátraestem, mögöttem meg ott volt már a pad széle...rosszul is festhettem, mert Csabi a kezembe nyomott egy palack innivalót és megkért, hogy legyek szíves meginni, mert el vagyok fehéredve.

Eltelt kb. 5 perc az edzésből, életerőm visszanyerése közben figyeltem Zsoltit magam mellett. Nagyon szívós a srác. Látom rajta, hogy neki is fáj sok ízülete, csontja stb, de tolja kőkeményen. Visszaálltam. Ha ő nem futamodik meg, akkor én sem lehet puding. Lehet, hogy nem kellett volna, féltem is kicsit, de utána már nem volt semmi baj. Végigment az edzés. Picit még úgy éreztem, hogy a vércukrom nincsen normális szinten, így betoltam egy turmixot és egy protein szeletet, hihetetlen sebességgel. Kezdett helyreállni a rend, de a biztonság kedvéért otthon utána toltam még pár falatot és egy pohár tejet. Meglehet, hogy ezzel annuláltam az egész edzést, de jobban éreztem magam és semmi más nem érdekelt abban a pillanatban.

Ja, edzés végén a mérleg 129.1 kg-ot mutatott.

Tanács másoknak és magamnak, mert okos ember nem a saját kárából tanul: nagyon figyeljetek a pihenésre és a relaxációra. Én már megtanultam: oda fogok figyelni.