"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

És tényleg azért vagyunk ott.

Tegnap nagy turnéra vállalkoztunk Krisztivel: irány a Sunrise Crossfight Arena. Az SCA bennem mindig valamilyen szinten tiszteletet ébresztett, bár még sosem jártam a közelében sem, csak fotókon láttam. És persze itt tart edzést Erdei "Madár" Zsolt is. Picit reménykedtem, hogy találkozhatom vele. Minden vágyam ilyen gyorsan és könnyen teljesüljön.

Ferihegytől Óbuda nagyon messze van. Eldumáltuk az utat Krisztivel és már ott is voltunk az Eurocenterben. Izgalommal teli várakozás lett rajtam úrrá, ami egyrészt annak volt köszönhető, hogy új helyre mentünk edzeni, másrészt pedig azért, mert 1.5 órás edzés várt ránk...1.5 óra. Régen edzettem ennyit intenzíven. Meg is lett a böjtje. De erről majd később.

Bementünk a SCA-ba, ami pont úgy néz ki, mint ahogy a neve alapján sejteni lehet: abszolút puritán, semmi flikk - flakk, letisztult formák, sehol egy fellengzős falborítás vagy bármi. Mondjuk készpénzen kívül más fizetőeszközt nem ismernek, de ettől most tekintsünk el. Gyorsan átöltöztem és kijöttem a "küzdőtérre".

Madár éppen edzést tartott egy másik sráccal karöltve. El sem tudom képzelni, milyen az, amikor tizenéves srácoknak és lányoknak (!!!) tart edzést egy ilyen sportember. Aki ráadásul teljesen közvetlen is. És rájöttem, hogy a sok profi év nem múlt el nyomtalanul: bement edzés után az öltözőbe és 15 mp múlva utcai ruhában távozott. Mint a filmekben, csak itt nem volt megvágva a jelenet...

Csabi is befutott és kezdetét vette életem egyik legnehezebb 1.5 órája. Személyi edzés volt szinte, mert összesen 4 ember vett részt rajta. De így volt tökéletes, ennek így kellett lennie. 3 lány és én egyedüli fiúként. A 3 lány együtt annyi kiló, mint én ...voltam még 4 hónapja. Na, ma sem lesz sorverseny - állapítottam meg magamban, ahogy körbenéztem. :)

Kicsi bemelegítés után megérkeztek a főszereplők: hozzám egy 12 kgos és egy 16 kgos kettlebell érkezett. 

Az edzés elején végzett gyakorlatok:

1. Szving egy kézzel

2. Szving két kézzel

3. kitörés hátra váltott lábbal, kettlebell kézben

4. kitolás váltott kézzel

Bár csak 4-en voltunk, Csabit ez nem akadályozta meg abban, hogy egy kisebb állomás edzést megvalósítson velünk:

1. kettlebell szving bal majd jobb kézzel (15-15)

2 . kitörés bal, majd jobb lábbal (15-15)

3. kitolás jobb, majd bal kézzel (15-15)

4. 2 db traktor gumira fellépés, mellézárás (15-15)

5. rúdon, földdel vízszintesen húzódzkodás (15-15)

Hogy ez mitől volt más, mint a bemelegítő gyakorlatok? Itt már időre ment. Két kör volt belőle, meg kellett javítani az időeredményt körről, körre. Első kör időm: 5:04 perc. Második kör idő: 4:56. Nem sok javulás, de önkritikusan el kell ismernem, hogy nagyon rosszul választottam meg a sorrendet: a rudat nem szabadott volna utoljára hagyni.

Kaptunk két perc pihenőt. Nem ültem le, mert nem akartam, hogy Csabi rám szálljon. Inkább próbáltam rendezni a légzésem, a kezem remegett, de még éltem és ez a lényeg. Bár úgy éreztem, hogy nekem itt vége az edzésnek. Aztán folytattuk.

Páros gyakorlatok következtek:

1. Amerikai szving (sima szving, fej fölé tolva a kettlebellt) -30 db - plank (ameddig bírod) / 2 kör

2. kitörés egyik lábbal - burpee (2-2 perc)

3. kitörés másik lábbal - burpee (2-2 perc)

4. gumira lépegetés kézzel - fekvőtámasz tartás (1-1 perc)

5. gumira lépegetés lábbal /helyben futás/ - guggolás (1-1 perc)

A plankkel vannak komoly problémáim. Elsőre kb. 60 mpig tudtam tartani, de másodjára a 30 mp megállított. Csabi nem is nagyon titkolta csalódottságát.

A végére maradt még egy kis függeszkedés és a legvégén SML hengerrel nyújtás.

Nagyon jó edzés volt, nem volt tömegfíling, külön tudott velünk Csabi foglalkozni. Érdekes, hogy minden edzésen eljön a pillanat, amikor valamilyen szempontból megvilágosodom. Tegnap ez akkor jött el, amikor mindhárom lány már régen végzett az időre menő feladattal, én meg még mindig kínlódtam. Senki vagyok. Illetve ez így nem teljesen igaz. Vagyok valaki, mert például a tegnapi két ismeretlen lány is olvassa a blogot, ha jól értettem a mondandójukat a lüktető erem dobogása mellett, de mégis senkinek érzem magam. Az a keménység és kitartás is el fog jönni egyszer, ami ezekben a lányokban van, nyilván, de addig még nagyon hosszú az út. Remélem, hogy ők is ott lesznek az út mentén és mutatják, hogy meddig kell eljutnom.

Köszönöm a Jóistennek, hogy a tegnapi élményt is megadta nekem és elégedetten feküdhettem le. Köszönöm Csabinak, hogy ott állt felettem és hajszolt, mert nélküle biztos nem tartanék itt. Köszönöm a csodálatos Feleségemnek, hogy a mostani nagy hajtás közepette is elnézi a hóbortjaimat és támogat és szombaton még a Margitszigetre is elkísér Bootcampre. Köszönöm a Spartan Fighters csoportnak a támogatást, tényleg sokat jelent!

Ja, majdnem elfelejtettem: ma este megint edzés! Találkozunk a Príma Wellnessben! :)

És a csattanó: hazatérve megcsináltam a kis shakemet és próbáltam a számhoz emelni a shakert. Nem sikerült. Iszonyat fájdalom, de jól eső. :)