példakép (főnév)

1. tökéletes példa arra, hogy valaminek milyennek kellene lenni; ideál, eszménykép.

A fenti szócikk a Magyar Értelmező Kéziszótárból származik. Kicsit sántít a dolog, mert szerintem nem valaminek, hanem valakinek kellene valamilyennek lennie, de mindegy.

Nem szeretnék senkit sem kihagyni, de megpróbálom összefoglalni, hogy kik a példaképeim, mostani elhatározásom okán. Illetve 2 csoportra osztanám a személyeket: példaképek - támogatók.

Példaképek, akikre mindig szívesen gondolok majd az út során, amelyet végig igyekszem járni. Példaképnek azt gondolom olyan személyeket érdemes választani, akiket személyesen is ismerek vagy legalábbis valamilyen kapcsolatban állok velük legalább virtuálisan.

Balogh Ádám, Ádi. A srác, aki egy súlyos betegségből is kigyógyult. Mindig mosolyog, szerény, segítőkész, mindenkihez van egy jó szava. El sem hinné az ember, hogy valaha Dagadt Köcsög volt. Most már igencsak sovány köcsög és ultramaratonista. Pozitív életszemlélet, amit szeretnél eltanulni tőle.

Baranyai Máté, futóként Matteo Carabinieri: Ádi futótársa. Rendőr. Volt. Költő. És ultrafutó. Személyesen kevésszer találkozunk, de virtuálisan ismerjük egymást. A kitartás, ami megfogott ebben a srácban: gyomorbántalmak közepette is fut, sérült lábbal is rajthoz áll. Örök álmodozó.

Koór Béla, Béci: súlyban még nem tartok ott, ahol Béci tartott korábban, talán sikerült megálljt parancsolnom időben. Alig több, mint 1 év alatt ledobott több, mint 40 kilót, majd kommentben megírja, hogy pontosan mennyit :) Őrülten nyomja a sportot, de ennek a bulldog attitűdnek nyilván köze van a pár év amerikai focihoz. :) Ironmanre készül a lelkem, sok sikert neki!

Csesznok László, Lacika: aki ha nincsen, most nem futok. Régi kolléga, időközben baráttá változva. Fanyar humor. Kitartás. Műtött térd. Deakkoriskimegyekfutni. Jó vele futni, bár nem egy a tempónk. Kösz Laci, hogy annak idején tavaly megváltoztattad az életem.

Kovács Zoltán, Futóbéka: akivel sokkal több közös van bennünk, mint az sejtenénk szerintem. Az első futóversenyem előtt öntötte belém a lelket "futóbékai" módon ("Igen, én is mindjárt bepisálok, Szabi!"), egymást váltottuk. Azóta már Velence körön is majdnem voltam biciklis kísérője a tajgai hidegben. El-el tűnik a látóteremből, de mindig a legjobbkor tér vissza.

DK TEAM: kiemelni nem akarok senki tovább, a csapat összességében. :)

Támogatók:

CSALÁD: egy emberként áll mögöttem mindenki, ahol tudnak támogatnak. Köszönet érte!

BARÁTOK: sokszor nem is tudják, hogy mennyi erőt adnak. Elég egy jó szó vagy csak egy telefonhívásban elejtett dicséret! Vagy az őszinte aggódás!

HIT: nem volt ez jellemző rám. Persze valamilyen értelemben ott volt az életemben mindig, de nem voltam az a nagy templomba járó. Most sem vagyok, de már máshogy állok ehhez a kérdéshez. Ebben nagy szerepe van Anyósnak és a vele folytatott vasárnap délutáni elemző beszélgetéseknek. Meggyőződésemmé vált, hogy hit nélkül nem lehet végigcsinálni egy ilyen hosszú utat, mint amin most elindultam. Nem kell, hogy feltétlenül valami vallásban testesüljön ez meg, sokszor az is elég, ha magamban hiszek.

A felsorolásból lehet, hogy kimaradónak érzi magát valaki. Bocsánat érte. Biztos nem teljes a lista, ugyanakkor legalább szubjektív. :)