Nem éreztem soha magam missziót teljesítő embernek. Sok mindent félbehagytam eddigi életemben. De most vasakarattal elhatároztam, hogy másképp lesz.

Az elmúlt időszakban irgalmatlan módon elhíztam, de jó volt magam azzal nyugtatni, hogy "hát fáj a térdem, nem tudok futni". És tényleg fájt, és tényleg nem tudtam futni. Vagy nem akartam. A kívánt rész aláhúzandó. Áltattam  magam, áltattam a körülöttem lévőket. Kényelmes volt: nem kellett futócipőt húznom és kimenni szenvedni. Mert legyünk őszinték, ez bizony szenvedés. Az persze nem volt szenvedés, amikor chipset ettem, meg popcornt, esetleg mértéktelen mennyiségben a süteményt. Persze ezekben a pillanatokban is csak arra gondoltam, hogy nyilván nem sok, ha még egyet megeszem, hiszen saját magamhoz képest most kevesebbet ettem belőle.

Félreértés ne essék, nem hiszek az önmagam ostorozásában. Inkább előre tekintenék. Ami volt, elmúlt. Persze, nem nyomtalanul. 150,5 kiló vagyok. Iszonyat. A cél: minimum 115 kg. Az annyi, mint 35,5 kg. Erre adok magamnak kb. 1 évet. Nem dőlök a kardomba, ha nem sikerül egy éven belül, ha látom, hogy jó úton járok. Ha sikerül, együtt örülünk, Kedves Olvasó! :)

DE elhatároztam valamit, amit végig is fogok csinálni. Nem titok, ebben Moós DK Gergőnek komoly szerepe van. Nem akarom őt majmolni, nem azért lett külön, nyilvános FB profil, meg blog. Saját magam miatt. Amikor az út végére érek, vissza akarom olvasni a szenvedés történetet. Ha nem érdekel senkit a továbbiakban a blog, az sem baj. Nem mással versenyzem, csak saját magammal.

Innentől kezdve publikálni fogok mindent, ami történik velem: futások, fogyások, hízások, evések stb. Készül egy komolyabb Google tábla is, hogy nyomon tudjam követni az adatok változását. Kütyük tekintetében egyelőre beérem egy Endomondo Pro-val, egy Nike Pega 28-cal és néhány technikai pólóval. Majd ha lesz komolyabb eredmény, akkor beruházok a futás -általam vélt és szükséges- többi kellékére.

Az út elején járok, de ketten tuti velem vannak. Igazán nem ketten, többen, de csoportként emlegetem őket: a CSALÁDOM és a Jóisten. Ha ők velem, ki ellenem?!