Egy igazán elszánt családanyának nem lehet akadály a fogyókúra sem!

A Peak Girl átalakítás 40 feletti kategóriájának résztvevője Gabi bizony nagyon elszánt. Ő tényleg azért jelentkezett az átalakító programba, mert tenni akar azért, hogy elérje az alakot, amire olyan régen vágyott. Tisztában van vele, hogy mi is kizárólag a szakmai segítséget tudjuk nyújtani neki, de a legnagyobb munkája mégis neki lesz. Semmi kifogás, semmi nyavalygás, Gabi csinálja, amit kell. És ez meg is látszik az eredményén is.

Hangzatos mondat a mai bejegyzés címe. Sokáig én sem hittem, hogy valóban így van. Sokszor szoktam én is emlegetni, főleg azoknak, akik arról kérdeznek: hogyan bírod megenni a zabkását?; hogyan bírsz reggel felkelni és elmenni Óbudára edzeni?; hogyan tudtál lemondani a sörről? stbstb.

Nem szoktam nagyon köntörfalazni a bejegyzésekben: a program, amit kitaláltam magamnak (ti.: edzés, étkezés --> fogyás) korántsem könnyű. Sőt. Bitang nehéz néha. Megingok-e? Persze, hogy meg. Benézek a kamrába és ott egy csomó csoki, amit bármikor kibonthatnék, legfeljebb a Feleségem rosszalló pillantása kísérné a kezem, amint a számhoz emelem a legfinomabb falatokat. Csabi lehet az életben nem tudná meg. Ha megtudná, akkor meg úgyis mindegy lenne már nekem. :)

Vagy ott a liba szír a hűtőben,a  fehér kenyér a boltban. Bármikor egy karéj vastagon megkenve és készen is van az öröm.

Vagy Édesanyám süteményei. Nagyon penge sütés témában. Korábban egy fél tepsi krémes süti meg sem kottyant. Karácsonykor egy rúd beigli az esti filmnézés mellé tejjel elpörgött. Most karácsonykor 1 szelet beigli volt az eredmény. Semmi több süti. Sütöm viszont a zabsütiket (thx Dóri a recepteket és az alapötletet :)).

Enném a disznóhúst, mert szeretem az abált szalonnát, pörcöt, tepertőt stb. De nem teszem. Miért nem? Mert dagadt vagyok. Mert le akarok fogyni, mert egészséges akarok lenni végre. A 20-as éveimet kitöltötte a szórakozás, aminek most csúnyán iszom a levét, de most már mindegy.

Az étkezés a legnagyobb ellenség, legalábbis ezt tapasztalom a környezetemben lévők között. Akárki kérdez meg, hogy hogyan csináltam, szinte kivétel nélkül mindenki az étkezésre kíváncsi. Persze, érdekes az edzés is később, de majdnem mindenkit az étkezés érdekel. Tátott szájjal hallgatják az étrendemet, pedig messze nem tökéletes, bár tény, hogy teljesen más, mint egy átlag emberé. Érdekes, hogy az étkezés betartása miatt sokkal többen tartanak "hősnek", mint az edzések végigcsinálása miatt.

Nagyon fontos: amellett, hogy fejben dől el, egy dolog tudnivaló velem kapcsolatban, étkezés terén viszonylag igénytelen vagyok. Ezt kéretik nem úgy érteni, hogy minden szemetet megeszek, de képes vagyok arra, hogy napokon keresztül ugyanazt egyem, akár sótlanul is. Ez nagyon nagy hasznomra vált, amikor átálltam erre az étkezésre. 

Iszok. Sokat. Általában vizet. Néha lecsúszik némi kalóriamentes kóla azért. De cukros üdítőt emberemlékezet óta nem ittam.

A bejegyzést nyitó képről: párolt hal. Aki kicsit is ismer, tudja, hogy két étel van, amit nem tudtam eddig megenni: gomba és hal. Mivel azonban tele van hasznos tápanyagokkal, mégiscsak hús és el lehet egész ízletesen készíteni (dacára annak, hogy abban a vízben él, amelyikbe ürít...) legyűröm. Ehhez az adaghoz már nem is kellett egy érdekes újság, ami elvonja a figyelmem a kajáról, simán leküldtem. Mellé volt egy kis saláta, de az annyira nem érdekes, mint a párolt hal. Következő lépcső: szardínia konzerv. Most már egyfajta perverzitássá alakult bennem, hogy ha valamit kipróbálok, amit eddig nem szerettem, akkor azt szinte az extrém szintig elviszem, mintegy tesztelve, mit bírok még elviselni.

Ja, 117.3 kg voltam ma reggel. A tegnapi edzés kimaradt, de otthon nyomtam egy kis tabata-t a Feleségemmel.

A héten lesz még egy spinning és legalább egy Spartan óra! Plusz az otthoni edzések és lehet beiktatok némi futást keresztedzésnek. Hajrá!

A fenti két nadrág derék mérete között 10 cm a különbség. További számokban kifejezve:

• több, mint 100 edzés (beleszámítva az itthoni megmozdulásokat is),
• -35.5 kg,
• centikben rengeteg,
• közel 20 kg el nem fogyasztott kenyér,
• több száz kg megmozgatott súly,
• 3 méret (már nem a legnagyobb méret kell a boltban).

Továbbra sincsen megállás, megyek előre. Közeledik a 110 kg, napról - napra egyre közelebb vagyok az áhított célhoz.

Velem vannak, akik eddig is kísértek és egyre többen csatlakoznak. Hajrá!

A csütörtöki Spartan edzés után pénteken várt még rám a hét 3. edzése: spinning péntek délután. Hét elején megbeszéltük a Húgommal, hogy együtt megyünk tekerni, hát így is tettünk.

Néhány gondolat az előzményekről. Sajnos a hét nem teljesen úgy sikerült, ahogyan azt elképzeltem előre. Beteg lett a gyerek, nem sokat aludtunk a hét első felében. Hétfőn edzés, 3 nappali műszak egymás után, majd csütörtökön megint edzés. Már nagyon fáradtnak éreztem magam, de úgy éreztem, hogy ha megfogadtam, akkor el kell mennem spinningelni.

Kemény vagyok, mint a vídia (így kell írni egyáltalán?), így péntek délután felvettem Bogi és mentünk a Prímába. Előre vetítettem, hogy kemény szeletelős zene lesz, de az élmény beadja: Dávid spinning órája.

Előző este egy pörgős Spartan edzésen vettem részt, erről is pár gondolat. Új metodikát próbáltunk ki: köredzés, 30 mp-es állomások, és a kör végén rövid pihenő, majd egy komolyabb erőpróba: 100 hasprés - 100 biciklis felülés - 100 guggolás - 2 perc plank. Igen megterhelő volt, de végigtoltam, bár korántsem azzal a lelkesedéssel, amivel szoktam. Ezt nyilván Csabi is látta rajtam: sok volt a hét fizikailag és lelkileg is. Besokalltam, de nem akartam meghátrálni, le akartam győzni a démonjaimat. Szerintem sikerült. Gerivel edzés után megállapítottuk egyébként, hogy lábra sokat kell még edzenünk.

Visszatérve a péntekre. Nem voltak nagy terveim, úgy gondoltam, hogy fokozatosan fogok haladni a lépcsőkön: a mostani alkalomra azt terveztem, hogy végigtekerem az 1 órát és amennyit bírok a kiállásokból is. Az első maradéktalanul teljesült. A 2. tervvel voltak problémák, de többre jutottam, mint terveztem elsőre. A hegymenetben egész jól bírtam a futás részt. Bogi nagyon ügyesen tekert, látszott, hogy nem az első spinning órája már :)

Edzés végén váltottam pár szót Dáviddal: megnyugtatott, hogy csak hozzá kell szokni a szervezetemnek ehhez a mozgásformához és jönni fognak szépen az eredmények. Most még ugyanis nagyon gyorsan elkezd égni a combom és nem bírok megfelelő ütemben tekerni. Ami késik, az eljön majd úgyis :) Új célom, hogy ebben a sportban is elérjek egy olyan szintre, amivel saját magamnak megfelelek és elégedett leszek.

Ja, a legfontosabb: sub 118 vagyok. Ma reggel 117.7 kg-val mérlegeltem. 100 kg I'm coming' :)

Tejsavófehérje, itt van minden amit tudnod kell róla!

Mára már tudod, hogy a legfinomabb és legelterjedtebb fehérjepor tejből készül, és véletlenül fedezték fel a sajtgyártás során, hogy milyen értékes, magas fehérjetartalmú savó keletezik ekkor. Mindez azért fontos a számodra, mert ez a finom por lett a fehérjediéta alapja.

Hétfő este, Príma Wellness, Spartan Fighter edzés. Becsülettel csináljuk a feladatokat, izzadunk is rendesen. Köredzés, mert kevesebben vagyunk, mint szoktunk. Fáj a vállam, nem érdekes, csináld a feladatokat. Fáj a térdem, az sem számít, Spártában Taigetosz - pozitív lettem volna ennyi problémával, így inkább csak összeszorítom a fogam és megyek előre.

Edzés után nyújtás helyett megyek a futópadra Gerivel. Starting workout, please enter your weight. Mosollyal az arcomon állítom meg a számlálót 119 kgnál. Elértünk hát ide is. Szép lassan pörög a pad, még sétának is gyenge, de arra elég, hogy találjak valami értelmes adót a tv-ben. Nem sikerül, végül kikötök a NG-nál, ahol éppen Road to Hell címmel megy egy műsor, kanadai katasztrófavédőkről, akik elakadt autókat mentenek a hóból :)

Csavarok egyet a padon és máris 6:30 min / km-es sebességgel futok. Máris gyorsabban pörögnek a méterek a számlálón. :) Cseh Dávid jön oda és mosolyogva gratulál: Nagyon látszik az eredmény, gratulálok! Hé, ennek a srácnak megígértem, hogy jövök még hozzá spinningre. Koncentráljunk a futásra. Geri is magasabb fokozatra kapcsol mellettem. Eszembe jutnak Csabi szavai, aki kivételesen nem játékosan kritizálta a múltkori futások elér Cooper eredményt: 1.71 km / 12 min. Ok Öreg, akkor most megmutatom.

Csavarok még egy kicsit a padon és máris 5:45-5:50 min/km-es sebességgel futok. Bírni fogom? Bírni fogom! Lefutoim a Coopert, ha beledöglök is és aztán Edzőbá" orra alá dörgölöm. Pörgetem a métereket és a 12 perc végén 2.01 km-t mutat a számláló. Megcsináltam, lefutottam 2 km-t a Cooper teszt alatt. Jónak értékelem a teljesítményemet. Ezen örömöm még kb. 40 percig tartott amúgy. Belelkesülök, Dávidot keresem és egyeztetem vele a naptárat, mert jönnék egy órára, ha a héten már úgysem lesz többb spartan edzés nekem. Természetesen Csabi most sem elégedett: jobb lenne 2.5 km a Cooper alatt...

Ugrás az időben: csütörtök reggel 7. Ébredek, indul a nap, mindjárt megyek spinningelni. Izgalommal teli várakozás lesz rajtam úrrá, pedig elsőre nagyon nem ment. Azzal biztatom magam, hogy most végülis majdnem 30 kilóval könnyebb vagyok, mint akkor, nem lesz ez olyan vészes. Az lett...

Reggel 8:30-kor kezdődik az óra, lassan szállingóznak az emberek. Végül összejövünk 8-an, ami nem olyan rossz. Mondanom sem kell, hogy a saját mércémmel itt mindenki profi, szinte egytől egyig bringás gatyában (biztosan jó szolgálatot tesz az ágyéknak amúgy) és majdnem mindenki bringás cipőben teker. Már itt látom, hogy nagyon messze vagyok ettől a szinttől...kezdődik az óra, tekerjük a bringát. Az elején másra sem tudok koncentrálni, csak arra, nehogy megálljak, mert olyan visszaver a pedál, hogy megőrülök tőle majd.

Tekerészek, próbálom tartani a tempót. Úgy érzem, már ez is nagy eredmény. Üvölt a zene, de kell is, hogy elterelje a gondolataimat a fájdalomról, amit a fenekemben érzek, illetve a térdemről. Aztán 15 perc elteltével szinte varázsütésre elmúlik a fájdalom a térdemből. Jump - lent - jump - lent. Kapkodom a levegőt, tekerem a spinner, kisebb - nagyobb sikerrel próbálok közelíteni a kis csoport átlagához: nem mindig sikerül. Tulajdonképpen ez a 2. spinning órám, és a két óra között kimaradt úgy 5 hónap... :)

Dávid óráin mindig jók a zenék: mondom ezt a két óra tapasztalata alapján. Ritmus eltalálva, hangerő maxon. És Dávid még ezt is túlkiabálja :)

Az állóképességem katasztrófa. Vagy csak sokkal többet kell lábra edzenem. Egyszerűen nem tudom a több perces kiemelkedéseket (futás) végigcsinálni, a végén már számolok és azt is nagy eredménynek tartom, ha 10mpig fent tudok maradni. Szégyellem magam, bár tudom, hogy nem kellene. A csoportból biztos mindenki volt valaha kezdő. Végignézek magamon és megdöbbenve tapasztalom, hogy brutális mértékű izzadás ment végbe a szervezetemben. Nincsen idő az órát nézni, mert nem megy még rutinból a tekerés, arra kell koncentrálnom inkább. Lassul a tempó, halkul a zene és lassan végetér az óra. Máris elment 1 óra? Ránézek a faliórára: 9:30 van. Nyújtunk, takarítunk és vége.

Ide nekem az oroszlánt is: bemegyek a futópadra. Nagy hiba. 1 km sem megy, olyan szinten készen van a lábam. Nagyfokú tudatlanság, átkozom magam, lekászálódok a padról. Mértékletesség, Tóbiás úr, mértékletesség.

Dávid, kösz, hogy hétfőn odajöttél! Minden esetben jólesik az elismerés azoktól, akiket nagyra tartok! ;)

Többször írtam már, de továbbra is hálás vagyok a csodálatos Feleségemnek, aki mindenben támogat és eltűri a hülyeségeimet, sőt esténként már együtt edzünk.

Hegyi Csabi szerepét is ki kell emelnem újra: sub 119 vagyok már és ebben neki is fontos szerepe van.

Új barátom, Pyruvat is fordulatot hozott a mindennapokba. :)

ui.: azon gondolkodom, hogy a következő hónapban kísérleti jelleggel 12 alkalmas bérletet veszek: 8 spartan fighter és 4 spinning. Írjak majd róla beszámolót? :)

Biztosan kellőképpen odafigyelsz az aminosavak fontosságára?

Sok fitnesz fanatikus hajlamos figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy mennyire fontosak az aminosavak a szervezet számára. Te is így vagy ezzel? Azzal biztosan tisztában vagy, hogy a megfelelő mennyiségű fehérje fogyasztása bizony elengedhetetlen az izomzatod fejlődése szempontjából. Azonban a fehérje minősége teljes mértékben az aminosav összetételétől függ. Az aminosavak pedig a fehérjék építőkövei.

Geri elhatározta még korábban, hog részt vesz Losonci Jani Spartan Training Xtreme Weekend-jén. A gondolatokat tettek követték...

Xtreme Spartan Weekend

Geri Vs.  Geri

2014 számomra a kihívások éve lesz. Ezt tavaly eldöntöttem. Jöttek a race-ek (Spartan Race, Fighters Run, Legion Run) amin részt szeretnék venni. És becsapott a villám. Ha már kihívás akkor legyen az Xtreme Weekend. Tudtam, hogy se fizikailag se mentálisan nem állok készen rá, de akkor is belevágtam. És ha ezt végigcsinálom, akkor nem állhat az utamba semmi.

Sokan kértétek, hogy írjak a Spartan Xtreme Weekendről de az a baj, hogy nehezemre esik leírni. Konkrétan nem tudom, hogy miről írjak?  Arról, hogy bedagadt és fájt a bokám?  Teniszkönyök? Hogy hasmenésem volt? Hogy a kinti edzőcipőm (békaláb) egy rakás szar volt? Hogy fáradt voltam? Hogy néha majdnem feladtam? Hogy nem ment úgy, ahogy menni kellett volna? Hogy néha csőlátásom volt és nem hallottam láttam semmit? Hogy rájöttem, hogy mindig vagy a múltban élek vagy a jövőben? Hogy szarul csináltam néhány gyakorlatot? Hogy nagy az önsajnálat? Ezzel kit akarok megtéveszteni? Magamat?  

Miről írjak? Az edzésről? Kemény volt.  Meglepő? Nem. Megcsináltam? Igen!

Mondjak adatokat? 27 órában 12 óra fizikai kőkemény spartan edzés, 5 óra mentális edzés, 4 óra alvás volt. Szép számok. De eljutsz arra a pontra, amikor ezek mind kurvára nem számítanak. És ez a pont volt az, amiért azt mondom megérte végigcsinálni. Sokat tanultam. Sokat tanultam arról, hogy mekkora birka vagyok. Remélem ez változni fog.

A második napon jutottam el oda, hogy az értékrendem iszonyatosat változott. Eljött az a pillanat, amikor se kedvem se energiám nem volt arra, hogy hülyeségeken gondolkodjak. Hogy úristen mennyit tettem meg ez idáig? Mennyit kell még megtennem, hogy vége legyen? És áldom az eget, hogy megismertem azt, hogy milyen a jelenben lenni. Akkor teljesítettem a legjobban. Hihetetlen ürességet éreztem az elmémben. Csak egy piros kardigánt figyeltem magam előtt, nem szabad, hogy elveszítsem a szemem elől. Csak az a kalapács volt, csak az a girja (kedves ellenségem) volt, csak az a gumi volt, mint eszköz, amit fogtam és csináltam vele a gyakorlatokat. Nem érdekelt a munka, nem érdekelt a környezet, nem érdekelt az otthon, nem érdekelt az életem. Semmi nem érdekelt csak a feladat. Hihetetlen ürességet éreztem és talán ez a pillanat volt először, ami szerintem a tökéletes harmóniát jelentette számomra. Egyszerre szerettem és egyszerre gyűlöltem, amit csinálok. De egy biztos! Nem akartam, hogy vége legyen.  :)

Az edzőtársaim, akikkel ezt végigcsináltam mind egytől egyik csodálatos emberek. Hősök! Erőt adtak nekem, mivel megállás nélkül csinálták. Odaadóan és keményen. És én mentem utánuk. Ritkán tapasztal ilyet az ember.

Ismét a múltba nézek. Ha 1 évvel korábban valaki azt mondja, hogy részt veszek egy ilyen weekenden és végigcsinálom, akkor kiröhögöm. Igyekeztem a CBA Príma Spártaiakat képviselni (ott a társaságból közepes a szintem szerintem) és remélem nem hoztam rájuk és Csabira szégyent. Hálás vagyok nekik!

Még mindig nem álltak össze a gondolatok a fejemben. Hasonló állapotban vagyok, mint amikor régen egy spártai edzés alkalmával kidobtam a taccsot és Csabi még mentálisan rátett egy lapáttal. Szét lettem szedve aztán raktam össze magamat. Most is ez van. Egyszer már ez végbement nálam és erősebb lettem ezáltal. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy mi történt ezen a weekenden de annyi bizonyos, hogy nagy dolgok történtek. És itt nem a fizikai kihívások véghezvitele volt, hanem a mentalitás lett a fő szempont.

Büszke vagyok, hogy végigcsináltam a Weekendet. Hihetetlenül. Leírhatatlanul. De még nagyon sok a munka. A fejlődésemben úgy érzem Bogi és Losi edző most nagyot dobott.

Hálás vagyok nekik és az edzőtársaimnak.

Most a hétvége alatt jöttem rá, hogy ez egy életforma. Egyesek úgy tartják, hogy szektához hasonló ez az életforma. Egy szűk közösség ahol csak egymással tudják megértetni az élményeiket és a látásmódjukat. Ez nem feltétlenül rossz.

Néhány laikussal való párbeszédem:

-Miért sántítasz?

-Részt vettem a Spartan Xtreme Weekenden.

-Az micsoda?

-Kőkemény funkcionális edzéseket hajtottunk végre.

-Az micsoda?

-Javarészt saját testsúlyos és egyéb gyakorlatok.

-Fekvőztél? -kérdezi mosolyogva és ezzel próbálva lezárni a témát.

-Ja!  

-Miért sántítasz?  Vol2.

-Edzőtáborban voltam.

-És mit edzettél?

-Spartan edzéseket.

-Áháhá! -Röhögve elmegy.

-Na mi van megint fociztál?  (Kis előtörténet: Kb.  1. 5 hónapja egy cross fit edzés alkalmával kiment a bokám és rajtam mulattak a kollégáim majd mindegyiknek elmagyaráztam, hogy elestem. )

-Igen. -És vigyorogtunk egymásra. (kb.  15 éve nem fociztam. )

Részleteket, konkrétumokat illetve gyakorlatokat direkt nem írtam mivel ezeket meg kell élni. A fontos az, hogy hogyan éled meg. Azt meg leírni, megfogalmazni nem nagyon lehet.  Néha jó dolog nem tudni, hogy mi vár rád. Csak mész az árral aztán rajtad áll, hogy belefulladsz vagy küzdesz addig, míg vége nem lesz az árnak. Küzd le az árt. Küzd le legnagyobb ellenségedet! Önmagadat! Éld át te is,hogy jobban megismerhesd önmagadat. És ha végigcsinálod, akkor az az érzés semmihez sem fogható.

Boldog vagyok!

Köszönöm Losi edző!

 http://losonczi-janos. hu/

Újabb fordulóponthoz érkezett az utazásom. Több szempontból is.

Egyrészt felkapott a nyomtatott sajtó: megjelent két fotóm és a fogyásom története dióhéjban a Biotech Your Body Magazinban. Nem tagadom jó érzés volt fellapozni az újságot a Biotech boltban és meglátni magam. Annyira izgatott lettem, hogy az eladó srácnak meg is kellett mutatnom rögtön. :) 

Másrészt (igaz, mint erre Csabi felhívta a figyelmem, 10 nap késéssel), de csak elértem, amire titkon vágytam. Első körre legalábbis. 119.9 kg ezentúl az egyik kedvenc számom.

Mostanában ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok és sokszor hagyja el a számat -talán már túl sokszor is-, hogy ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja, hogy..., akkor azt jól kiröhögtem volna. Tavaly januárban kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy a fogyással foglalkozzam ilyen szinten. Aztán eljött a február és megszületett Ábel. Két gyerekes Apuka lettem, sokkal nagyobb felelősséggel.

Őszintén szólva nem is emlékszem, mi indított el. Pedig elég fontos lenne emlékezni rá. Gondolom a fantasztikus memóriával megáldott Feleségem majd felidézi, hogy mi indokolta Csabi felkeresését. Az elmúlt időszak egyik legjobb döntése volt. Nem csak egy nagyszerű emberrel vettem fel újra a kapcsolatot és váltunk barátokká, hanem sokkal egészségesebb is vagyok, mint arra valaha is gondoltam. Elmélyültem az étkezéssel kapcsolatos kérdésekben (nagy lendületet adott ennek a dolognak a Dórival való beszélgetésünk) és elkezdtem komolyabban foglalkozni a funkcionális edzéssel. Ne gondold azt, kedves olvasó, hogy valami expert lettem ebben a témában, dehogyis. Ahhoz képest persze mindenképpen, amennyit az egészről tudtam korábban.

Olyan dolgokat tapasztalok nap, mint nap, amelyek erőt adnak, hitet és végtelen motivációt: tegnap például a rúdra kapaszkodva (persze némi lendületet véve a step padokon), de felhúztam magam úgy, hogy a karom derékszögben volt több mpig. Persze, ez normális esetben nem olyan nagy szám, de aki életében nem csinált még egy szabályos húzódzkodást, az örül a rész sikereknek is.

Az étkezésről még egy szót: ennyire tudatosan és egészségesen még soha nem étkeztem életem során. Dórinak csak egy szimpla beszélgetésnek tűnhetett, amikor leültünk az Arenában pár percre, de nekem nagyon sokat jelentett, hogy visszaigazolta: jól csinálom. Az akkor elhangzott néhány tanácsának eredménye: 4 kiló. Hihetetlen, hogy az étkezésnek mennyire fontos szerepe van a fogyókúrában és most már belátom: a mindennapi élet során is. Tényleg 70% étkezés, 30% edzés a jó fogyókúra alapja.

Eddig -33 kiló az eredmény, azonban messze vagyunk még az út végétől. Megyünk tovább közösen, mert "...az én kitartásom, de a közös sikerünk..."!

Egy kis újévi köszöntő! Tudni szeretnéd hogyan fogyj le?

Buék! Lehet, hogy már 2005 óta olvasod a hírleveleimet, cikkeimet, amelyekkel értelmes tudásanyagot szeretnék nyújtani Neked, de az is lehet, hogy éppen új érdeklődőként csatlakoztál hozzánk. Szeretném hogy tudd: nagyra értékelem a lojalitásod.