"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Érdemes talán erről is szót ejteni. Már sokszor leírtam az étkezési változtatásokat, amelyek messze vannak a tökéletestől, de egyik - napról a másikra nem is lehet majdnem lenullázni a régi életvitelt. Hangsúlyoznám, hogy a lentebb leírtak csak az én véleményemet tükrözik. Lehet vele nem egyetérteni, nekem ettől nem lesz rosszabb vagy jobb. És továbbra is úgy fogom csinálni, ahogy nekem jólesik. Nem szeretnék étkezési tanácsadó lenni, mert attól nagyon messze vagyok még. A saját tapasztalataimat írom mindössze le. És azt az utat, amíg ide eljutottam.

Mielőtt az étkezésemet kialakítottam volna a mostani diétás időszakra, nagyon sok erről szóló web oldalt tanulmányoztam, szakirodalmat bújtam. Aztán arra jutottam, hogy iránymutatónak megfelelnek, de mindenkinek saját igényei szerint kell kialakítania az étkezését. Ez egy olyan terület, amelyről egyelőre nem konzultáltam Csabával, hanem igyekeztem önmagam megtalálni az ideálist.

Előre szeretném bocsátani, hogy itt a legigazabb a tétel: minden fejben dől el. Ha elég erős vagy, hogy lemondj például a cukros süteményekről, szénsavas üdítőkről vagy a zsíros ételekről, akkor már az egyik csatát megnyerted. Itt kezdődik a háború második felvonása: a diétás étkezés.

Amit már az elején tudtam: reggelire szénhidrát, ebédre az eddigi adagom fele és lehetőség szerint a krumpli száműzve, vacsorára fehérje. Edzésnapokon vacsorára fehérjeturmix és aztán vacsora, pótolva az edzésen elégetett kalóriákat, hasznosan.

Ok, nézzük reggelre milyen szénhidrátot lehetne magamhoz venni, ami kellően eltelít.Kenyér? Szitokszó. :) Ok, kóstoljuk meg a zabpelyhet. A bio zabpehely kilónkénti ára az aranyéval vetekszik. A Pennyben azonban van kilós kiszerelésben, 200 Ft mindössze. Megvan a reggeli. De mivel egyem? Olvastam több komolyabb diétás oldalon, hogy aki tényleg diétázni akar, az felforralja vízzel és úgy eszi. Namármost, a zabpehelynek tulajdonképpen nincsen íze. Elképzelhetetlen, hogy ezt valaki meg tudja enni ízesítés nélkül, vízzel :) Így maradt a natúr joghurt. Ennek sincsen íze, de legalább olyan massza lesz belőle, amely könnyebben lecsúszik. Reggelire 10-12 deka zabpelyhet eszek, kb. 2-3 evőkanál joghurttal. Néha elcsábulok és gyümölcsjoghurtot eszek. Ami tény: ennyi zabbal 13:00ig bírom. 

Tízórai: gyümölcs vagy zöldség (1 banán v. 2 nektarin v. 1,5 paradicsom pici sóval)

Ebéd: eszem, amit a Feleségem, csak feleannyit, mint előtte. Normális esetben csak szárnyasokat eszünk, maximum marhát. A zsírt igyekszünk kerülni, Hot Panben sütünk, minimális olajjal. Vagy kiolvasztunk valami korábban lefagyasztott kaját, például csirke pörköltöt. Itt komolyabban még nem álltam rá a diétára, de jelenleg úgy érzem, hogy reggel és este annyit spórolok, hogy ennyi "lazaság" belefér. Hozzá kell tennem, nyári időszak lévén, sokszor eszünk salátát, némi pulyka sonkával.

Uzsonna: mint a tízórai.

Vacsora: fehérje. Miből a legegyszerűbb ezt bevinni? Túró, némi natúr joghurttal keverve. Egyik nap só - bors - paprika (aka. kőrözött), másik nap két szem gyümölccsel turmixolva. Ha édesíteni szeretném, akkor még egy kis szőlőcukor belefér esetleg. Edzés napokon egy adag Scitec Whey Protein Professional lecsúszik előtte.

Nem nézegetem az órát, nem tartom a 3 óránkénti evést. Eszek, amikor éhes vagyok, de odafigyelek, hogy mennyit és mit. Nem éhezem, nem szédelgek.

Persze, gyarló az ember: nekem is lecsúszik néha egy pohár light üdítő, szénsavas. Illetve lecsúszott. Tegnap talán kicsit több pohár is. Estére úgy görcsölt a hasam, hogy megfogadtam: a diétás időszakban nem iszok több szénsavasat. Mivel nem akarok önsanyargató életet élni és nem versenyre készülök, így azért nem kínzom magam. A hidratálásra a csapvíz, mentes ásványvíz lesz ezután a barátom, semmi cukros lötty.

Nem akarok álszent lenni: elcsábulok néha persze. Hétvégén például otthon voltunk Kövesden és persze előkerült a pálinka. Megittam két felest, meg két fröccsöt. Másnap reggel 1 kilóval többet mutatott a mérleg...

Következő este nem ittam, reggelre le is ment az alkohol által megkötött víz és helyreállt a rend. Ilyen dolgokon múlna a siker? Igen.

Sütemények: irgalmatlan mennyiséget meg tudtam belőle enni, ha belelendültem és hát Anyám igen jól süt. Sajnos. Vagy hála istennek. Nyilván annak függvénye, hogy a család melyik tagja diétázik és melyik nem :) Szóval ennek sikerült ellenállnom, amit legalább akkora sikerként könyveltem el, mint egy komolyabb spártai edzést.

Többen gratuláltak a kitartásomhoz és ámulattal nézték, hogy miket eszek. Pár hét elteltével nekem ez már nem akkora szám, hogy reggelire zabpelyhet eszek, persze az még mindig, hogy a drága Feleségem falatozza a kis tálkám mellett a tojásrántottát :) Felmerült többekben és bennem is, hogy van-e olyan diéta, amelyet életem végéig lehet tartani. Mert a reggeli zab nem ilyet, ezt már most látom. Az én célom az, hogy 2014. május 31. napjára 110 kiló környékén legyek. Csaba segítségét kértem ezügyben és pofonegyszerű a válasz: amíg elérem a súlyt, addig megy ez a diéta. Ha hízás közben meg tudtam enni szemrebbenés nélkül a pacalt, pörköltet stb, akkor most is bírjam a zabot. Aztán kitűzünk egy kiló értéket (110 kiló elérése esetén pl. 115 kg), ahol a piros lámpa kigyullad. Ha visszaszedek a fenti példa szerint 5 kilót, akkor 1 hónap zab és túró és csirke - rizs következik. A kívánt súly elérése utána mindent lehet fogyasztani, persze odafigyeléssel, mert még egyszer nem akarok 150 kilós lenni...de ettől nagyobb motivációt nem tudok elképzelni, minthogy ha visszajön pár kiló, akkor visszatér a zab az étrendembe. Annyira rossz ez a cucc, hogy inkább figyelek a súlyomra. Zseniális ötlet és tényleg nagyon egyszerű motiváció.

Csabával egyeztetve mostantól az edzésmentes napokon itthon is fogok spártázni, az általa összeállított edzésterv szerint. Ezekről az edzésekről is fog születni külön bejegyzés. Ma megint edzés, holnap a hét tapasztalatairól bejegyzés. Sajnos az itthoni mérlegünk elromlott vagy csak az elem nem jó benne, de 140 feletti értéket mutat, ami biztosan rossz.

Még egyszer egy gondolat: nem gondolom, hogy a fentebb leírtak követendő példaként kell, hogy szolgáljanak. Meggyőződésem, hogy mindenkinek magának kell kialakítani a számára legmegfelelőbb étrendet: munkához, mozgáshoz, terheléshez mérten. Sok okosságot lehet olvasni a szakirodalomban, ami töméntelen mennyiségben elérhető a neten. Érdemes alaposan tanulmányozni, mielőtt bárki eszeveszett diétába kezd. Ahogy Csaba szokta mondani nekem minden edzés előtt: a fogyókúra 70%-a kaja, 30%-a edzés.

Újabb hét telt el. Csütörtökön részt vettem a 4. spártai edzésemen. Ez az edzés volt eddig számomra a leghajtósabb, bár Csaba szerint nem sok köze volt a spártai edzéshez, sokkal inkább a bootcamphez.

Kevesebb volt az erőnléti gyakorlat, több a pörgős állóképesség fejlesztés. Meglepően jól bírtam. Látszik, hogy a befektetett munka meghozza gyümölcsét.

Csütörtök reggel kicsit megijedtem. Ráálltam a mérlegre és a szerda 141.2 kg után 143.6 kg-ot mutatott. Nem akartam hinni a szememnek. Kicsit elkeseredtem, sőt nem is olyan kicsit. Lógattam egész nap az orrom, nem sok kedvem volt este menni, de eszembe jutott, hogy mit szólna ehhez Csaba, a Feleségem. Erőt vettem magamon és elbaktattam. Ráálltam a digitális mérlegre és megnyugtató eredményt produkált: 140.8 kg. Rögtön jobb kedvem lett: végighajtottam az edzést, amihez persze kellett az edzés játékossága is. Jó volt egy kicsit hajtani, mindenkiről szakadt a víz: lehet, hogy nem sok köze volt a spártaihoz az edzés végi sorversenynek, de jelentem: a foglalkozás elérte célját! :)

A hétvége komoly megpróbáltatásokkal járt: Kövesden jártunk a szüleimnél. Bundás kenyér, felvágott hegyek, kenyér kánaán stbstb. És nem ettem egyikből sem. Szigorúan tartottam a reggelire zabpehely, vacsira túró kombót és még az egyik kedvenc sütinkre sem csábultam el. Dagadó mellel jöttem el otthonról, mert ellenálltam a csábításnak. Ma reggel ráállva a mérlegre pedig: 139.8 kg. Eddigi egyenleg: - 13 kg.

A legjobb az egészben, hogy nem éhezem, bár pár tanulsággal járt az elmúlt néhány hét:

1. a zabpehely nem finom, sőt;
2. a zabpehely lehet, hogy nem finom, ellenben irgalmatlanul telít, nem is vagyok úgy 1ig;
3. étkezések között gyümölccsel vagy zöldséggel oltom étvágyam, eddig bejött;
4. edzeni kell, enélkül nem megy a fogyókúra;
5. ellenállni a kedvenc süteményednek: priceless;
6. zuhanyozni a spártai edzés végén: priceless;
7. a fehérjeturmix nem is olyan vészes és úgy eltelít, hogy nem tudok utána már nagyon enni;
8. a befektetett munka meghozza gyümölcsét, csak türelmesnek és kitartónak kell lenni.

Az edzésekről is tervezek részletesebben írni, de előtte Csabával egyeztetjük, mik kerülhetnek ki. :) Ami megengedett, mert kintről is látszik és nagy titkot nem árulok el vele; edzésen barátaink: teherautó gumi, 5 kg-os súlyzók, step pad, saját testsúly.

Érdekes ez a saját testsúly dolog. Van a csoportban ugyanis 3-5 lány. A lányok sokkal dinamikusabban csinálják a gyakorlatokat, mint én. Ez elsőre és másodjára is zavart, aztán Csaba világított rá: ők 4-en emelnek akkora súlyt, mint én egyedül.

Summa summarum: a spártai edzést mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem, ez nem a reklám helye. Saját magamon tapasztalom, milyen jótékony hatással van a szervezetemre. Fáj, húzódik, ég edzés közben, de mikor benézek a tükörbe és egyre normálisabb testet látok: ez egy újabb győzelem. Nem hiszem azt ennek ellenére sem, hogy ez az egyetlen hatékony edzésmódszer, az én igényeimnek azonban tökéletesen megfelel. Csaba stílusa pedig nem is olyan pokróc, mint ahogy azt előrevetítette. :) Akit érdekel, az megtalálja őt a Life1 Wellnessben, a Gyömrői úti Príma Wellnessben és a Sunrise Crossfight Arenaban, az Eurocenterben.

A példaképekről itt volt szó, de ki kell emelnem újra Koór Bécit. Majdnem "nemnormális", amit ez a srác csinál...:)) Hajrá Béci, hajrá bárki, aki kicsit is tesz valamit az egészségéért.

Köszönöm a csodálatos Feleségem, nagyszerű gyermekeim és Hegyi Csaba segítő támogatását! Megyek tovább az úton, most már semmi nem állíthat meg!

Régen jelentkeztem, ennek nagyrészt időhiány az oka. Mostanában inkább a családdal vagyok, amikor éppen csak időm engedi, másrészt nem nagyon futottam az elmúlt napokban, illetve úgy döntöttem, hogy a blog neve marad, de kicsit átalakul a téma, mert kirándulást tettem egy másik területen és be kell valljam, nagyon bejött.

Az előzmények

Néhány hónapja már motoszkál bennem a gondolat, hogy újra neki kellene gyürkőznöm komolyan a diétának és a mozgásnak. Kerestem az alkalmat, hogyan építsem be a mindennapjaimba a dolgot, úgy, hogy a családdal töltött nettó idő ennek a legkisebb kárát szenvedi. Hálát adhatok a Jóistennek, amiért olyan támogató Feleséget rendelt mellém, mint Bogi. Megbeszéltük a célokat és az addig vezető utat és belevágtunk. Indokolt a többes szám, mert részemről meló, részéről megértés szükségeltetik, hogy a kívánt célt elérjük. Ez a kívánt cél: 100 - 110 kg közötti testsúly.

Az út

Nyilvánvaló volt, hogy elsősorban az étkezésemen kell változtatni. Elsőre azt gondoltam, hogy ha egy étkezést mondjuk kiváltok fehérje porral, akkor majd megoldódik minden. Beleástam magam a témába (egyébként is el tudok merülni a szakirodalomban, ha érdekel valami) és rá kellett jönnöm, hogy messziről sincsen így. Kell valami mozgás mellé, mert maga a fehérjepor, amellett, hogy drága még nem hoz megváltást. Beletörődtem abba, hogy kell valami erősítő edzés, mert jó a futás, de nem akarok eltunyulni mellette: biztosan szép lábam lesz tőle, meg kitartásom, akaraterőm, de jó lenne valamennyire felszínre hozni a zsír alá rejtett izmokat.

Ok, de mi legyen az? Egyik nap lapozgattam a legfrissebb híreket az Arckönyvön és szembejött velem a megoldásnak gondolt dolog: Hegyi Csaba. Csaba Defendo és Spartan oktató. Fogalmam sem volt, mit jelent a Spartan, a Defendot is csak pár felpakolt videóból ismertem. Tegyünk egy próbát. Csabát régóta ismerem, együtt jártunk főiskolára. Ráírtam. Itten vagyok 152 kilósan, le akarok fogyni adjon tanácsot.

A válasz nem sokat késett: arra kért Csaba, hogy menjek el egy edzésre és meglátjuk, mit lehet tenni. Volt már egy régi tanítványa, aki hasonló súlyról fogyott le, tehát gyakorlata éppen van. Ok, mi bajom lehet? Megnéztem pár Spartan edzés videót és inamba szállt a bátorságom: saját testsúllyal végzett gyakorlatok? Jézus Isten, 152 kilóval fekvőtámasz? Húzódzkodás?  Jaj...szinte szitokszavak...

Csaba biztosított, hogy a már korábbról ismert "pokróc" stílusa az évek során mit sem változott, jól fogunk szórakozni. Ez nyilván a valóságban azért sokkal szolidabb, mint amire számítottam.

Gondoltam fogjunk egy kis kísérletbe: én eljárok az óráira, dokumentálok, cserébe ő foglalkozik velem kicsit részletekbe menőbben, persze a csoportérdek nem sérülhet. Ok. A Gyömrői úti Príma Wellnessben is tart órákat. Zsír. :)

Közben persze folyamatosan böngésztem az étrend tanácsokkal megtűzdelt web oldalakat, alakítottam ki szépen az étrendemet:

• reggelire natúr joghurt + zabpehely,
• ebédre valami könnyű, lehetőség szerint csirke, de ha nem akad csirke, akkor mindenképpen feleannyi, mint korábban
• vacsorára túró, jellemzően szőlőcukorral és valami gyümölccsel turmixolva + esetleg sovány joghurt,
• tízórai és uzsonna: zöldség vagy gyümölcs.

Persze, ezzel az étrenddel lehet vitatkozni, mondjuk nem vitaindítónak szántam, de a kritikát jól bírom. :) Egyelőre az étrendet is. :)

A lépés úgy jött ki, hogy július elején tudtam először elmenni Csaba órájára. Felkészültem, szinte izgatottan vártam az első lépéseimet a Spartan Training rejtelmeibe. Vittem magammal fehérjeport is, hogy olyannak érezzem magam, mint az igazi testépítők, illetve beszereztem vitamint, mert kezdtem úgy érezni, hogy a diétától és az izzadástól (mert otthon is szórakoztattam magam némi ásással és gereblyézéssel) kezdek egyre több ásványi anyagot és vitamint veszíteni: ezt választottam - Biotech Vitabolic. 

Az első edzés mellbevágó volt: 

• rájöttem,hogy nokedli vagyok és nem a saját súlyom miatt, egyszerűen senki vagyok, annyira nincsen erőm;
• láttam egy - két kidolgozott izomzatot a teremben, majd megláttam magam a tükörben;
• rettenetesen megterhelő volt az 1 óra...

Csaba becsületére legyen mondva végig figyelt rám, igyekezett a gyakorlatokat számomra is megcsinálhatóvá tenni vagy legalább így éreztem. Nagyon kihajtottam magam, mégis elképesztően boldog voltam az óra végén. Másnap reggel rájöttem, hogy ez csak az endorfin és az adrenalin keverékének volt köszönhető: olyan izmaim fájtak, amelyek létezéséről eddig nem is tudtam; olyan izomláz gyötört, hogy a franciaágyról is alig tudtam felkelni.

Az első edzés hétfőn volt, szerdán még nagyon fájt mindenem, el sem tudtam képzelni, hogy csütörtökön én megint edzeni megyek. Kerestem a kibúvókat magamban, ugyanakkor tudtam, hogy az eddig befektetett munka nem veszhet kárba. Vásároltam egy bérletet, mintegy presszitó helyezve magamra: ha sok pénzt fizettem érte, akkor el is fogok járni és a kajára is még jobban figyelek majd. Csütörtök reggelre varázsütésre múlt a fájdalom. A combhajlítóm még mindig hasogatott, de sokkal jobb volt, mint előző nap.

Elmentem életem második edzésére is: nagyon hideg teremben nyomtuk le az 1 órát, lehet, hogy ez is közrejátszott visszafogott teljesítményemben (legalábbis Csaba visszafogottnak látott), bár belülről nekem nem tűnt visszafogottnak. Pörgős kis edzés volt, amiben nagy szerepet kapott a traktor gumi és annak borítgatása. A későbbiekben egyébként komplett edzésgyakorlatokat is szeretnék itt publikálni, amennyiben erre Csaba engedélyt ad. :) A második edzés után is jókedvűen mentem zuhanyozni és az öltözőből kifelé jövet a másik két srác még odaszóltak, hogy hétfőn is elvárnak.

Ezeket a sorokat kedden írom, túl vagyok 3 Spartan edzésen. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, főleg a tegnapival, bár irgalmatlan sokat kell még gyakorolnom. Tegnap kezdtünk csapattá formálódni a fiúkkal, remélem a folyamat nem szakad meg és sokat tudunk még együtt röhögni és edzeni is. :) Mérlegeltem egyet tegnap edzés előtt és ma reggel is. Álljanak itt tehát a számok:

• Kezdeti súly, kb. 1,5 hónappal ezelőttről: min. 152 kg (151 kilóig mért a mérleg, ettől biztosan több voltam, mert ERR jelzést adott :))
• Súly 2013 07 15: 141.8 kg
• Súly 2013 07 16: 141.2 kg

Nagyon fontos azonban tudni: ezek csak számok. Nem feltétlenül ezek hajtanak, bár kétségtelen, hogy jó ránézni a mérlegre. Amikor azonban a Feleségem megdicsér vagy XXXL póló helyett XXL-t veszek fel vagy előkerül egy 1.5 - 2 éve nem hordott nadrág vagy a nadrágtartó övet a legbelső lyukba gombolom - az az igazi győzelem.

A út folytatódik

Nem lehet kétséges: ráléptem egy útra. Menni fogok rajta addig, amíg a célt el nem érem, illetve most úgy érzem annál tovább is. Meglátjuk, merre visz és hogyan alakul a cél. Mindenesetre kedves olvasó, biztos lehetsz bene, hogy hallatni fogom a hangom közben.

Megjött a meleg. Na, nem úgy, hanem a nyárra gondolok. Tombol a kánikula, pedig pár hete még a Duna magas vízállása és az állandó esők jelentették a problémát. 

Nem sok kedvem van futni: nappal meg lehet gyulladni és a plusz súly miatt kicsit féltem a szívem a 40 fokban erőlködéstől, éjszaka meg nincsen világítás a Malév - pályán, az aszfalton meg fáj a térdem. Mit csináljak? Tanakodtam egyik este. Kinéztem az ablakon, az udvaron Borisz és Csipesz elterülve lihegtek. Ez az, menjünk sétálni.

Első kutyaséta:

Velem volt mindkét kutya, voltak olyan pillanatok, amikor minden gazdi álmaként követtek, volt olyan, amikor már húzni kellett őket magam után. :)

Lendületet kaptam, két nap múlva megint elindultam.

Itt már csak Borisz kísért el, ki lehet találni, hogy melyik kutya van jobb erőnlétben? :) Hazaérve lenyomtam a fekvőtámasz adagomat. Na, ez egy érdekes pont, mert korábban nem csináltam sohasem. A vállam el van meszesedve, ezt egy váll specialista ultrahang orvos és sebész megállapította. Sokáig a kezemet sem nagyon tudtam felemelni. Most a fokozatos terhelés meghozta hatását, egyik nap már 10 fekvőt nyomtam le, kb. 20 perc alatt, kisebb pihenőket tartva.

A cél a már néhány posttal korábban említett 100 fekvőtámasz, egyben. Panelfegyenc is nagy motivációt adott még ma, illetve tegnap voltam valahol, ami sokat fog még szerepelni itt a blogon, sőt egy másik web oldalon is. :) Találkoztam egy személlyel, aki segít a célom elérésében, vele is sokat fogtok találkozni a következő 1 évben.

Az evésben is folyamatos a változtatás, ma elhatároztam, hogy bármennyire is nem szeretem, halat is fogok enni. A disznóhúst és a marhát tiltólistára teszem és baromfin, illetve halon élek. Szénhidrátot majdnem 0-ra redukálom.

Örvendetes és egyben boldogító, hogy a Feleségem ebben partner, bőszen és kitartóan készíti a salátákat! :)

Találtam egy youtube csatornát, ahol elég komoly bpm-es workout zenék vannak összegyűjtve!

Mai napra is jut zene, akinek kell, érteni fogja.

Újabb nap virradt. Az elmúlt napokban kicsit lazítottam, mert egyrészt elfelejtettem a fekvőtámaszokat, másrészt kicsit elvette a kedvem az időjárás, illetve nálunk nyaral a lányom is, az időmet igyekszem vele / velük tölteni.

Már tegnap eldőlt, hogy ma mennem kell, mert a Feleségem is cseszeget (mert meg van rá kérve, hogy csinálja, ha lazítanék túlságosan), meg már szégyelltem is magam magam előtt. Közben olvasom Drugs Bunny Sárga kapszuláját: vazz, teljesen szarul táplálkozom. Nem mondom, hogy az a szentírás, amit leírt, de sok igazság van benne. Átültetek majd valamit a gyakorlatba is belőle.

Summa summarum, tegnap megvolt a fekvőtámasz felmérés a 3. hétre. Ezt persze vasárnap kellett volna megtenni, de most már mindegy. Lenyomtam simán meszes vállal 25 fekvőt. Attakurva, ezt tényleg én csináltam? Nem bírtam fél óráig a karom felemelni, de iszonyat büszke voltam magamra. Teljesen belelkesültem, nem lesz gond ezzel a 3. heti sorozattal, ami meggyőződésem szerint a legkeményebb a 6 hetes programban. Egyébként ez lesz az első edzésprogram, amit végigcsinálok életem során, leszámítva persze a kézilabdás éveket.

El is indultam futni, letöltöttem hozzá zenét és gondoltam, majd most megmutatom. Jó ütemben mentem ki a Malév pályáig. Érdekes, de mindig egy gondolat zúgott a fejemben, hogy nem mással versenyzem. Jó erőben éreztem magam, de nem sikerült a múltkori sebességet megközelíteni sem az első futással. Ja, két etapot terveztem, egy 20 perces első részt, majd fekvőtámaszok a természet lágy ölén és még 8 perc. Fokozatosság! Nem rohanunk, nem kapkodunk. Majd lesz ez még több is, most örülünk, hogy nem fáj a térdem. :)

Az első 20 perc

Voltak azért még beleséták, de csak magammal versenyzek. Nem leszek már nagy futó, persze nem, mintha lettek volna ezzel kapcsolatban illúzióim, maratont is leghamarabb két év múlva akarok futni, mert mentálisan erősnek érezném magam, csak fizikailag a béka segge alatt vagyok hozzá. De úgy gondolom, hogy megvár az engem, nem hajt a tatár vagy akárki más sem.

A Malév pálya gondnoka kért tőlem segítséget a kör végén. Ez önmagában még nem lenne érdekes, de a sors furcsasága, hogy utána szóba elegyedtünk és végtelenül érdekes embert ismertem meg, hogy csak egy példát említsek: a 80-as évek végén kisiparosként valami oknál fogva (jótékony homály fedi) rászállt az Apeh és kicsinálták, már a házát akartál árverezni. Választhatott, hogy börtönben leül a 1,5 M tartozást napi 5000 Ftért vagy fizet. Mivel pénze nem volt, így maradt volna az első. Csak hogy közben kapott egy állásajánlatot...Szibériában. 6 évet húzott le kint. Dollárban fizettek, röhögve kicsengette a tartozást stb. Ilyen és ehhez hasonló sztorikat mesélt, az egyébként milliomos, de unatkozó, ezért a Malév pályán karbantartó, végtelenül szerény gondnok. Vannak még értékes és értelmes emberek: mellesleg a Hamletből idézett a beszélgetés során és úgy vágta a történelmet, hogy szégyelltem magam nagyon mellette.

A beszélgetés végén lenyomtam 63 db fekvőtámaszt (20-15-15-13) majd mentem még 8 percet.

Ezzel a futással már kicsit elégedettebb voltam, bár a táv nem volt valami nagy, de rövidtávon ez lenne az a sebesség, amivel nagyjából elégedett vagyok. (csodás szóismétlések :))

A végére maradt még 20 fekvőtámasz, és 1 kilométer séta, amit az endo egyszerűen nem volt hajlandó lemérni, illetve csak 3 részletben, ezeket azonban nem tenném ide. A mai nap szumma: 3,63 kilométer futás és 83 fekvőtámasz. Elégedett vagyok és nagyon fáradt.

Napi poén aka hol a Mastercardom: megvettem szépen tudatosan a sovány túrót, sovány kefírt, mondván most belakmározom estére. Majd szépen megszórtam az egész kotyvalékot fahéjjal...személyes tapasztalat: a körözött fahéjjal sem rossz :)

Ami a mai futásoknál erőt és kitartást adott (és persze küldöm mindenkinek, aki szereti :))

Futottam ma egyet és a végén olyan jó erőben éreztem magam, hogy lenyomtam 2x10 fekvőtámaszt is. 

A nap tanulságai: (FIGYELEM! Erősen szubjektív felsorolás következik! Kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!)

• ami bentről szemerkélő eső és az almafa alatt melegítve is annak tűnik, attól szarrá lehet ám ázni!
• ha esik nem állunk meg, hanem futunk és a végén örömmel konstatáljuk a szép eredményt!
• néha érdemes a körpályán ellentétes irányba is futni, mert sokkal rövidebbnek tűnik a kör!
• a jó zene, jó eredményre sarkall!
• ha szúr az oldalam, nem mindig kell megállni feltétlenül, mert ha legyőzöm az érzést örömmel tölt el a végeredmény!
• lehet gyorsan is sétálni, ami már szinte kocogásnak tűnik!

Csuda dolgok történtek ma velem. Betértem a KÖKI Terminál Scitec Nutrition boltjába és egy végtelenül normális, segítőkész eladóval / tanácsadóval találkoztam, aki annak ellenére, hogy a beszélgetés elején leszögeztem, hogy most nem fogok vásárolni, csak érdeklődöm, 20 percben összefoglalta, min változtassak étkezés terén, ha le szeretném adni azt a potom 50 kilót, amit elterveztem.

Persze adott tanácsot abban is, hogy milyen termékeket vásároljak tőlük, mindössze havi szinten úgy 15-20k HUF környékén. Valamit ki fogok próbálni, kiváltva egy-egy étkezést, illetve futás után visszapótolni az elveszett energiát, első körben teszt jelleggel. Hoztam egy próba fehérjeport, ma este elvesztem a fehérje shake szüzességemet...

Endomondo adatok

A mai nap kedvenc futós zenéje 

Tisztelet az árvízi védekezésben résztvevő futótársaknak és minden önkéntesnek, hivatásosnak. Kitartás!

Mottó:

Make the money, don't let the money make you
Change the game, don't let the game change you
I'll forever remain faithful
All my people stay true

Telnek a napok és olvad a zsír. Tolom a fekvőtámaszokat és a futást is. Ezen a héten, hogy ne lógjak ki a sorból és mert a hétvégét kicsit ellébecoltam, egy napra esnek a futások és a fekvőtámasz is. That's life, ahogy a tanult francia mondja.

Hétfőn voltam este futkározni kicsit, de mivel későn eszméltem, így csak a környék betonjai maradtak. Meg is sínylette a térdem, két napja érzem, hogy ez nem annyira hiányzott.

Örömteli fejlődés, hogy a tempó már majdnem végig egyenletes volt, nem vitt el a lendület. Néhány hete hasonló távhoz majdnem 3 perccel több időre volt szükségem. Futás közben nem volt bennem görcsös érzés, nem vártam a végét, inkább a kitartás hajtott előre. Sokszor eszembe jutott az UB-s csapatok beszámolója, jövőre ott a helyem.

A Kalóribázison rögzítettem néhány adatom, most ide is publikálom:

Legnagyobb mellbőség: 119 cm

Legkisebb derékbőség: 126 cm

Legnagyobb csípőbőség: 132 cm

Találtam megint egy futózenét, bár mostanában kevesebbszer futok zenére: valahogy jólesik hallani a zihálásom, próbálok figyelni a légzésemre.

Mára egy videót hoztam. Gondolkodtam, miről is írjak: leírjam, hogy milyen jól halad a fogyókúrám, milyen hasznos oldal a Kalóriabázis? Vagy írjak arról, hogy nyomom a fekvőtámaszokat és egyre könnyebben megy?

Vagy írjak az UltraBalatonról, ahol a DK Team nagyszerűen szerepelt? A neten szörfözgetve azonban találtam egy videót, ma estére ennyit hoztam, mert megnézve és átérezve valamennyire a teljesítmény súlyát, azt gondolom fölösleges minden leütés a billentyűzeten tovább.

Jeremcsuk István, Kimmel Péter és Székely Rolf Dániel teljesítménye előtt tisztelgem ma este: SZÉP VOLT FIÚK! Eszembe fogtok jutni, amikor nehezebben megy a futás vagy éppen nem akarok futócipőt húzni...

példakép (főnév)

1. tökéletes példa arra, hogy valaminek milyennek kellene lenni; ideál, eszménykép.

A fenti szócikk a Magyar Értelmező Kéziszótárból származik. Kicsit sántít a dolog, mert szerintem nem valaminek, hanem valakinek kellene valamilyennek lennie, de mindegy.

Nem szeretnék senkit sem kihagyni, de megpróbálom összefoglalni, hogy kik a példaképeim, mostani elhatározásom okán. Illetve 2 csoportra osztanám a személyeket: példaképek - támogatók.

Példaképek, akikre mindig szívesen gondolok majd az út során, amelyet végig igyekszem járni. Példaképnek azt gondolom olyan személyeket érdemes választani, akiket személyesen is ismerek vagy legalábbis valamilyen kapcsolatban állok velük legalább virtuálisan.

Balogh Ádám, Ádi. A srác, aki egy súlyos betegségből is kigyógyult. Mindig mosolyog, szerény, segítőkész, mindenkihez van egy jó szava. El sem hinné az ember, hogy valaha Dagadt Köcsög volt. Most már igencsak sovány köcsög és ultramaratonista. Pozitív életszemlélet, amit szeretnél eltanulni tőle.

Baranyai Máté, futóként Matteo Carabinieri: Ádi futótársa. Rendőr. Volt. Költő. És ultrafutó. Személyesen kevésszer találkozunk, de virtuálisan ismerjük egymást. A kitartás, ami megfogott ebben a srácban: gyomorbántalmak közepette is fut, sérült lábbal is rajthoz áll. Örök álmodozó.

Koór Béla, Béci: súlyban még nem tartok ott, ahol Béci tartott korábban, talán sikerült megálljt parancsolnom időben. Alig több, mint 1 év alatt ledobott több, mint 40 kilót, majd kommentben megírja, hogy pontosan mennyit :) Őrülten nyomja a sportot, de ennek a bulldog attitűdnek nyilván köze van a pár év amerikai focihoz. :) Ironmanre készül a lelkem, sok sikert neki!

Csesznok László, Lacika: aki ha nincsen, most nem futok. Régi kolléga, időközben baráttá változva. Fanyar humor. Kitartás. Műtött térd. Deakkoriskimegyekfutni. Jó vele futni, bár nem egy a tempónk. Kösz Laci, hogy annak idején tavaly megváltoztattad az életem.

Kovács Zoltán, Futóbéka: akivel sokkal több közös van bennünk, mint az sejtenénk szerintem. Az első futóversenyem előtt öntötte belém a lelket "futóbékai" módon ("Igen, én is mindjárt bepisálok, Szabi!"), egymást váltottuk. Azóta már Velence körön is majdnem voltam biciklis kísérője a tajgai hidegben. El-el tűnik a látóteremből, de mindig a legjobbkor tér vissza.

DK TEAM: kiemelni nem akarok senki tovább, a csapat összességében. :)

Támogatók:

CSALÁD: egy emberként áll mögöttem mindenki, ahol tudnak támogatnak. Köszönet érte!

BARÁTOK: sokszor nem is tudják, hogy mennyi erőt adnak. Elég egy jó szó vagy csak egy telefonhívásban elejtett dicséret! Vagy az őszinte aggódás!

HIT: nem volt ez jellemző rám. Persze valamilyen értelemben ott volt az életemben mindig, de nem voltam az a nagy templomba járó. Most sem vagyok, de már máshogy állok ehhez a kérdéshez. Ebben nagy szerepe van Anyósnak és a vele folytatott vasárnap délutáni elemző beszélgetéseknek. Meggyőződésemmé vált, hogy hit nélkül nem lehet végigcsinálni egy ilyen hosszú utat, mint amin most elindultam. Nem kell, hogy feltétlenül valami vallásban testesüljön ez meg, sokszor az is elég, ha magamban hiszek.

A felsorolásból lehet, hogy kimaradónak érzi magát valaki. Bocsánat érte. Biztos nem teljes a lista, ugyanakkor legalább szubjektív. :)

Új nap virradt, szám szerint a második a nagy elhatározás után.

Az első nap mérlegét regisztráció hiányában nem sikerült a Kalóriabázisban lemérni, de mától helyreállt a rend és követni tudom nagyságrendileg legalább a kcal mértékeket.

Tegnap egyébként elkezdtem a fekvőtámaszokat a 100fekvotamasz.hu oldalon leírtak szerint. Meglátjuk mi lesz az eredmény.

A mai napot egy könnyed reggelivel kezdtem: vajas kenyér, némi sajt és egy kis tejföl, a nagy kedvencem. Nem fogom tudni elengedni a tejtermékeket, hiába zsírosak. Inkább majd valami mással spórolok.

Átjött a Húgom, kisétáltunk a gyerekkel, Feleséggel a Malév - pályára és elkezdtem körözni. Elhatároztam már tegnap, hogy nem akarok versenyezni, még saját magammal sem, az időket - távokat meg főleg nem akarom hajszolni. Csak annyit megyek, amennyi jólesik. Nincs erőltetés, maradjon meg a futás jóleső érzésnek, ne úgy emlékezzen rá a szervezetem másnap, hogy mennyire szar volt az egész. Ennek tükrében kezdtem a körözést. Nem kapkodva, szépen figyelve a légzésre. Úgy 200 méter múlva éreztem először némi bizonytalanságot: ez a szabályos légzés, ezzel a testtel nem fog menni. :) Elkezdtem kapkodni a levegőt, szétesett a mozgásom, majdnem estem. Dekoncentrált voltam, mert először nagyon figyelni akartam a légzésemre. Tanulnom kell még sokat a testem kontrollálását, ez volt a tanulság az első métereken.

Folyamatosan egy dal járt a fejemben, nem tudom megmondani az okát...

Körbeértem, sőt még egy hosszt futottam...nem semmi. Ha jobban belegondolok, akkor ez majdnem 500 méter egyben. De jó, hogy nem neveztem a UB-ra, mert nevetségessé tenném a csapatomat egy ilyen teljesítménnyel. Mantrázom magamnak, hogy nem Veled versenyzem. Nem is értem, miért ez jut eszembe. Cikáznak az agyamban a gondolatok: nem kell a sebességet üldözni; nem érdekel a táv, de mégse fussak már kevesebbet, mint tegnap; és akkor mi van, ha kevesebbet megyek? Szinte észre sem veszem, hogy már megint futok. Kicsit koordináltabb a mozgásom, könnyebben megy a futás. Hirtelen kedvet kapok próbálgatni, melyik futás jobb nekem: nagyobb léptekkel, gyorsabban vagy kisebb lépésekkel, de megfontoltan.

Megint körbeértem, megy ez. Séta következik, igaz, most ez is nehezemre esik. Az Endo miért nem mondta még az 1km-t? Ja, mert még nem volt meg az egy sem. Hogy lesz ebből 3 km ma? Annyit terveztem. Ebben a a pillanatban el is engedem a távot. Hülye vagy? 2 hete jöttél vissza, azóta 3 alkalommal futottál, mit akarsz a 3 kilivel? Legyen annyi, amennyivel jól érzed magad. És tényleg. Megindulnak a lábaim, elkezdem élvezni a futást...egy darabig. Eszembe jut Fejérváry Dóri egyik kommentje a minapról: "nem élvezem a futást, elvagyok vele". És már több, mint egy éve fut, ha jól emlékszem. Megrettenek, mi lesz, ha nekem nem lesz ennyi kitartásom? De, vasakarattal nyomom tovább. Eszembe jutnak az UBra induló csapattársak: jövőre Veletek ugyanott.

Végigmentem.

Otthon megnyitom az endo-t, kicsit elemezgetem a futásom paramétereit. Amikor futok, akkor magamhoz képest, illetve ahhoz képest, amit érzek, marha gyors vagyok. Amikor sétálok, akkor próbálom a légzésem a normális szintre hozni, akkor lassúnak érzem a sétatempót, le is viszi az átlag pace-t. Tanulság számomra: lassabb tempóban lehet, hogy többet tudnék egyben futni. Legközelebb próba.

Holnap fekvőtámasz nap, holnapután újra futás.