"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Nem éreztem soha magam missziót teljesítő embernek. Sok mindent félbehagytam eddigi életemben. De most vasakarattal elhatároztam, hogy másképp lesz.

Az elmúlt időszakban irgalmatlan módon elhíztam, de jó volt magam azzal nyugtatni, hogy "hát fáj a térdem, nem tudok futni". És tényleg fájt, és tényleg nem tudtam futni. Vagy nem akartam. A kívánt rész aláhúzandó. Áltattam  magam, áltattam a körülöttem lévőket. Kényelmes volt: nem kellett futócipőt húznom és kimenni szenvedni. Mert legyünk őszinték, ez bizony szenvedés. Az persze nem volt szenvedés, amikor chipset ettem, meg popcornt, esetleg mértéktelen mennyiségben a süteményt. Persze ezekben a pillanatokban is csak arra gondoltam, hogy nyilván nem sok, ha még egyet megeszem, hiszen saját magamhoz képest most kevesebbet ettem belőle.

Félreértés ne essék, nem hiszek az önmagam ostorozásában. Inkább előre tekintenék. Ami volt, elmúlt. Persze, nem nyomtalanul. 150,5 kiló vagyok. Iszonyat. A cél: minimum 115 kg. Az annyi, mint 35,5 kg. Erre adok magamnak kb. 1 évet. Nem dőlök a kardomba, ha nem sikerül egy éven belül, ha látom, hogy jó úton járok. Ha sikerül, együtt örülünk, Kedves Olvasó! :)

DE elhatároztam valamit, amit végig is fogok csinálni. Nem titok, ebben Moós DK Gergőnek komoly szerepe van. Nem akarom őt majmolni, nem azért lett külön, nyilvános FB profil, meg blog. Saját magam miatt. Amikor az út végére érek, vissza akarom olvasni a szenvedés történetet. Ha nem érdekel senkit a továbbiakban a blog, az sem baj. Nem mással versenyzem, csak saját magammal.

Innentől kezdve publikálni fogok mindent, ami történik velem: futások, fogyások, hízások, evések stb. Készül egy komolyabb Google tábla is, hogy nyomon tudjam követni az adatok változását. Kütyük tekintetében egyelőre beérem egy Endomondo Pro-val, egy Nike Pega 28-cal és néhány technikai pólóval. Majd ha lesz komolyabb eredmény, akkor beruházok a futás -általam vélt és szükséges- többi kellékére.

Az út elején járok, de ketten tuti velem vannak. Igazán nem ketten, többen, de csoportként emlegetem őket: a CSALÁDOM és a Jóisten. Ha ők velem, ki ellenem?!

Néhány napja újra a változások napjait éljük. Nem is tudom, honnan lett megint lelki erőm elkezdeni. Nyilván tudom legbelül, hogy így nem mehet tovább, de ahogy Beus írta pár napja: könnyebb volt este otthon még egy pohár tejjel elnyammogni egy kis sós perecet, mint felvenni a technikai pólót és a Nike Pegazust és kimenni futni. 

Aztán ráálltam egyik reggel a mérlegre, mert ugyan éreztem, hogy valszeg valamennyi visszajött a leadott 16 kilóból...aztán sokkot kaptam. "Err" volt kiírva a mérleg kijelzőjén, ami a súlymérő eszköz méltatlankodása is lehetne, de sokkal inkább egy sokkoló tényre igyekezett így felhívni a figyelmem: nem tudja kimutatni a súlyom a 151 kg-ig hitelesített eszköz...szó szerint sokkot kaptam. Ültem a kanapé szélén és azon gondolkodtam, mi legyen. Valamit tennem kell. Ebből az állapotból zökkentett ki a Kisfiam nevetgélése. 3 hónapos, még sokáig szüksége lesz rám. Nem akarok nagyon érzelmi húrokat pengetni, aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagyon ilyen, de most megijedtem. Tényleg megijedtem.

Ok, mi legyen? Futás: rendben. Kalóriabázis: rendben. Fényképezés, mérések: folyamatban. Álljunk neki. 

Orvosi utasításra csak terepen fogok futni, ez már tiszta volt, amikor csak tervezgettem a majdani futásokat. A gondolatokat tettek követték: közelben a Malév - pálya, nincsen kifogás. Kimegyek, megnézem. Ez lett belőle:

Zenével futottam, talán ez jött be legjobban:

Ok, ez így elsőre nem is lett rossz. Boldogság, Free your Endorphins, ahogy tanult kollégám Endo Mondo tanácsolta. Boldog voltam, de nem elégedett. Borzasztó silány az edzettségem...

Ki kellene menni a Kiserdőbe. Kapóra jön Laci, aki invitál egy közös kis futásra. Őt műtötték, én dagadt vagyok, és kettőnk közül legalább én köcsög is. Mindegy, menjünk. Kiérünk, bemelegítünk és megbeszéljük, hogy ha én nem bírom, sétáljak nyugodtan, ő majd előremegy és köröz körülöttem, mint valami keselyű és jön velem, ha újra nekiállok. Megyünk is szépen, kutyások, biciklisek között szlalomozunk, nagyobb a csúcsforgalom, mint délután 5-kor az Oktogon járdáin. Néha megállok, Lacika előremegy, majd visszatér mellém. Jön szembe velem egy kutyás csaj, egy közepes méretű kutyával. Éppen sétával töltöm az időt. Nem félek a kutyáktól, van otthon kettő boxer, nincsen mitől tartanom. :) A kutya megiramodik felém, nyilván megérezte a boxer nyál émelyítő illatát. :) Rohan, nem kis sebességgel és már olyan közel van, hogy nem fogok tudni elugrani előle. Kölyök még, tisztán látszik, mert iszonyat kajla. Felugrik és...találkozik a térdemmel a mellkasa. Nem, nem vagyok állatkínzó, de a kutyaiskolában megtanultam, hogyan akadályozzuk meg a kutyák felugrálását. Ugrik még egyszer, ugyanaz a helyzet, mint az előtt, de most már a hátán landol az eb. Értem én, hogy örül, meg végre kiszabadult a panelből, de mégiscsak. Nézek a gazdira kérdőn, hogy ez most mi, de semmi válasz. Elhangozhatna egy bocs vagy valami, bár nincsenek illúzióim. Fel vagyok készülve arra a kérdésre, hogy miért rugdosom a kutyáját, bár erről szó sincsen, csak nincsen megnevelve az eb. Ha mondjuk egy 10 éves kislány futkározik ott, akkor őt le is dönti a kutya.

Laci már messze előttem, inkább folytatom az utam. Megjelenik Balogh Ádi. Nagykövetes pólóban, egyedül. Csatlakozik hozzánk és bár tudom, hogy a szerénysége nem engedné ezeket a gondolatokat, mégis leírom. Egy élő legendával és példaképpel rovom a métereket. Nem szól egy szót sem a 8:19-es km-ek miatt, pedig pár napja 500 feletti kilométert ment 7 perc / km átlag alatti idővel...beszélgetünk, illetve ez úgy pontos, hogy én lihegve kérdezek, Ádám jókedvűen válaszolgat. :) Sétára váltunk, messze vagyunk még a kocsitól. Laci kerül mellénk: "Szabi, most már sétálsz a kocsiig?" Az eszem mondatná ki velem a szavakat: Naná. De a szívem kalapál, mégsem lehet, hogy még 2 kilit sétáljak Ádám kíséretében. Nekiiramodok és az utoljára vett lendület kitart a kocsiig. Elbúcsúzom Ádámtól, megy vissza a találkozópontra, várja a többi Nagykövetes futót. Laci is megérkezik, vége a mai etapnak. Nyújtás, kimelegítés.

Éreztem, hogy nincsen megállás, elkapott a gépszíj. Elkezdtem vezetni az étkezéseimet a Kalóriabázison és visszataláltam a futáshoz. Figyelek a kajálásra. Nézegetem a fehérjeturmixok, egészséges ételek oldalait stb. Ahova csak lehet sétálva megyek. Beléptem a fekvőtámaszos csoportba a DK Teamben, elméletileg 6 hét múlva le fogok tudni nyomni 100 fekvőtámaszt. Kíváncsi vagyok...meszes vállal tegnap 10 sikerült...

Megint kint jártam a Malév pályán, most már a Kisfiunk és a Feleségem is ott voltak velem. Futottam, fekvőtámaszoztam.

Az időjárást nézve megvolt 2013 első őszi futása. :) Hosszú ujjú termo póló május 27. napján? Normális?

Hamarosan újra jelentkezem.

ui.: reggel a mérlegen megjelentek számok az utóbbi hetek ERR felirata után: 150,4 kg. Győzelem :)

A következő számot küldöm mindenkinek, aki eljutott idáig és annak is, aki csak úgy simán szereti :)

Egyre többet van rajtam a futócipőm. Kényelmes, meg minden. Jó benne lenni. Nem vagyok nagyon fetisiszta, de ami szép, az szép. Nem fáj a térdem sem mostanság. Ez komoly jó hír, mert ilyenre nem nagyon volt példa november óta. Bartos doktor csak megtalálta a megfelelő gyógymódot rá, eddig legalábbis úgy tűnik.

Sokkal óvatosabb vagyok, mint korábban és ez nem csak a térdem miatt. Fokozatosság mindenek felett, ez lebeg előttem. Ebben az évben nem futok FM-et, 10 kmt is csak az év második felének végén szerintem. Most azonban még más van soron: gyaloglom. Rajtam a futócipőm, furcsán nézegetem, mert "régen" nem erre volt hivatott. Azonban ezt a funkcióját is szépen ellátja. Nem is gondoltam volna, hogy a gyaloglás is ilyen "kielégítő" tud lenni. Kellemes helyen lakunk, jó sétálgatni a környéken, nézegetni a természetet és a kertekbe tüsténkedő embereket. És persze priceless látni az arcokat a buszmegállóban, ahogyan DK pólóban és futócipőben, kutyával a balomon szombat reggel 7-kor elsétálok mellettük.

"A séta jó." Mantrázom kicsit, mert tavaly nagyon mentem a futással előre. Nem éreztem legyőzhetetlen akadályt, amíg közbe nem jött a sérülés. Nagyon elkeseredtem, gyorsan vissza is kapkodtam a kilókat, amiket addig kínkeservesen leadtam. Nem találtam olyan mozgásformát, amit szívesen csináltam volna a hideg téli napokon, ugyanakkor legalább futni sem tudtam. Könnyebb volt otthon gubbasztani, mint elindulni sétálni. Beköszöntött a tavár (nyárnak álcázott tavasz) és visszatért belém az élet. Ahogy jobb lett a térdem, fogtam a pórázt és elindultam. Ma reggel már 5,5 kilit mentem. Nem fáj semmim és elégedett vagyok. Kevesebbet eszem, május 1-től pedig új világ köszönt be.

Napi 15 kilit fogok futni és nem eszek csak reggelire 10 dkg csirkemellet  Még egy hónapot gyalogolok, aztán szépen lassan elkezdem újra az első 5 kilis edzéstervet. Az étkezésem is komolyan tervezek változtatni, kalóriszámlálást fogok csinálni, mert az egyszer már bejött.

Endo link:

A következő nótát pedig küldeném mindenkinek, aki szereti :)

Az első verse ima mostanában...

Szombat reggel 9. A nap már sokkal korábban elindult, mégis izgatott vagyok. Előkerült a futócipőm. Mert az nem lehet, hogy annyi hű kebel szakadt meg a honért hogy nem tudok sétálni sem, mert fáj a lábam. Teszek egy próbát.

Egyébként is a DD kezelés jótékony hatású, kevésbé fáj a jobb térdem. Kutyák szintén izgalomban, érzik, hogy valami történni fog. Fülem zúg, végre megint mehetek? Elindulunk. Csak a boltig, nem tovább. Nincsen itthon tej. Félúton eszembe jut, hogy macska táp sem. Akkor a közelebbi állatos boltig. De el kellene menni gyógyszertárba is. Akkor még oda. Észre sem veszem és máris kb. 6 kili van a lábamban. Ez endot elfelejtettem, pedig de jó lett volna elindítani és visszanézni, legalább a távot...a vége kb. 8 kili séta :)

Majd otthon berajzolom. De nem emlékszem, merre jöttem, csak vitt a lábam. A kutya rám néz, erre ő sem számított. "Menjünk haza, kérlek" - szinte látom a tekintetén. Hazaérünk, estig fekszik a ház mellett :)

Leülök az ágyra. Fáj a lábam? Nem jobban, mint egyébként! Győzelem. A testem a mozgást akarja. Visszatértem a diétához is. Akkor is megcsinálom. 

Vasárnap délben kézi meccs. 3 hónapja nem fogtam labdát. Délelőtt a netet böngészem. Az "arckönyvben" egy nap 3 különböző ember is megoszt egy videót. Én is meg tudom csinálni. Mert bár minden héten háború, de menni kell, győzni kell.

Egy hete futottam utoljára. Nem lustaságból maradt ki 6 nap. Fáj a térdem. Ki kell mondanom, mert hiába tartom magamban, attól még nem fog kevésbé fájni.

Lehet, hogy kicsit elhamarkodtam ezt a futás dolgot, elég lett volna elsőre csak sétálgatni és aztán nekiállni futni? Lehet. 

Lehet, hogy nem kellene a távot hajtanom, csak örülni a futásnak és kész? Menni, amennyit sikerül? Lehet.

De most már mindegy. Majd kenegetem, meg nyújtogatom, meg masszírozom, de a futást nem adom fel. Majd, ha már közeleg az a pont, amikor tényleg nem tudok ráállni, akkor pihenek kicsit. Január 1-jén le fogom futni a Rabbit Run távját. Akárhogy is lesz.

Így ma is kimentem kicsit. Már korábban írtam róla, hogy kutyával fogom futni, szexisták előnyben: kipróbálom a Doggy Style-t. :)

Borisz a futáshoz alkalmasabb kutyánk, mert ő tud normálisan sétálni, futni láb mellett.

A képen még futás előtt látható, amikor nem tudta, hogy mi vár rá. :)

Simán ment minden, de mivel az eb nincsen hozzászokva, hogy ilyen sokat megyünk, így néha bele kellett sétálni. Arról nem beszélve, hogy azért nem képes ennyire koncentráltan figyelni a futásra és a mozgásomra, tekintve, hogy majdnem minden háznál van kutya, amelyik megőrül, ha meglátja kis boxerünket. :) Ennek ellenére nagyon jót mozogtunk és most tényleg nem az volt a lényeg, hogy mennyi lesz a táv vagy az idő, hanem a mozgás. A közös mozgás.

Annyira kedvet kaptam, hogy gyorsan elvittem a másik kutyát is. De mivel ő harcias, így vele futni még nem nagyon lehet, hanem csak sétálni. Ezt a fotót már sötétedésben lőttem.

És az elmaradhatatlan endo linkek.

A futás:

A séta:

Hétvégén rokon látogatáson voltunk Romániában, közelebbről a Nagyváradtól 18 kilométerre fekvő Paptamásiban. Korábban volt egy ígéretem magamnak: ahol eltöltünk egy estét legalább és nem Budapest vagy Mezőkövesd, ott futok egyet.

Kicsit féltem, hogy nem fogja megtalálni a gps jelet az endo, illetve meg is voltam fázva. Ennek ellenére kimentem vasárnap reggel, bemelegítettem és elindultam. A gps jel meglett. Futás. Furcsa érzés kerített hatalmába: kaptam az orromon levegőt. Pesten a szmogos levegőben nem tudok normálisan az orromon lélegezni.

Egészen megdöbbent arcokat láttam az utcán, amikor a kis község utcáit róva szembejöttek velem az emberek munkásruhában és megpillantottak egy "őrültet". Azt gondolom, talán kicsit másként vezetik le a felgyülemlett energiákat itt az emberek, nem hiába van mindenkinek kisebb vagy nagyobb földje. :)

Körbefutottam a falut, kirohantam még a Kösmő patak töltésére is. :) A futás nem volt valami hosszú, így is sokszor kellett megállnom, mert fuldokoltam a köhögéstől.

Még utoljára egy életkép egyveleg, köszönöm Tamási az élményt!

Elhatároztam magam, belekezdek. Elolvastam tegnap Béla inspiráló sorait és nekem is van egy álmom. Erről majd egy másik postban beszámolok.

Az edzésterv az alábbi: 

Elméletileg január 6-án minden különösebb megerőltetés nélkül le kellene tudnom futni a 10 kilit. Lássuk a medvét! (És ez az én esetemben különösen helytálló mondat!)

Ha kedd, akkor Margitsziget. Lehetne akár ez is a mottó. Lehet, hogy rendszeressé teszem? Gondoltam a futás előtt. Majorosi Peti kollégámmal vágtunk neki a futásnak. A rakpart viszonylag csendes, 16:40 körül már a hídon baktattunk és próbáltunk beszélgetni a szmogos levegőben.

Beértünk a MAChoz, zárva a nagykapu. Vazze, hát mi van itt? De a kiskapu nyitva, nincs menekvés. Peti alapvetően kondizni jár mostanság, de mivel minden másnap látja a postjaim, meg az endo linkeket, kedvet kapott egy kis szabadtéri futáshoz is.

Bemelegítés, nekilódulás. Biztos jó lesz így Peti? - hangzik el a kérdés tőlem. Persze álkérdés volt, mert saját magamnak gyorsnak éreztem a tempót. Mondjuk tegyük hozzá, hogy 2 kilométernél Peti száját a következő mondatok hagyták el: "Amikor korábban félmaratonokat futottam..." Baszki, ezt miért nem mondtad előre? :)

Mentünk szépen tovább, bár az idővel nem voltam elégedett. Örömfutásnak szántam, mégis az időeredményem is mozgat. A tanulság már közben eljött: a hajnali edzés jobb nekem. Nincsen tele a gyomrom és a fejem sem. Nem kell ezzel egyetérteni, de inkább felkelek korán, hogy jót futhassak.:)

Az Árpád hídi fordítónál kellett kicsit sétálnom, aztán Peti előrement és kezdetét vette egy bizonyos szempontból macska - egér játszma: amikor Peti futott, én sétáltam és fordítva. Kollégát elkapta a versenyláz, elnézte a Komjádit, majd a Palatinust nézte a MACnak és végül utolértem. :) Az utolsó métereket még meghajtottuk, aztán mosolyogva csaptunk egymás tenyerébe. Még egy érdekes dologra figyeltem fel. Talán Csesznok Lacitól hallottam, hogy jobban megy neki a futás, ha előtte kocog 1 -1,5 kilométert. Tegnap én is ezt vettem észre magamon. A fordító után könnyedebbé vált a mozgásom. az egyenletes futást még gyakorolnom kell.

Nyújtás közben a sötétben valaki hangosan rámköszönt: Hajrá DK! Én is felharsantam: Hajrá DK! Szeretem ezt a csapatot. Nem ismertem meg a futót, aki magára ismer, majd jelezze.

ui.: ölelkező futókkal nem találkoztunk, egymást meg nem öleltük meg. :)

Best distances:

• Cooper (12 min)    1.88 km
• 1 km                    5m:45s
• 1 mile                  10m:09s
• 3 miles                32m:23s
• 5 km                   33m:28s

Ma reggel ismét nekiindultam. Sikerült a múlt héten 12,8 pontot gyűjtenem a NHTM versenyben. :) Kicsit demotivál, de vasárnap már nem volt erőm, hogy egész délelőtti favágás és délutáni kézimeccset követően még 7 kilit lenyomjak.

Ja, majd elfelejtettem: fiatalos Anyósom is gondolkodik a futáson. Miattam. Motiválok embereket, teljesen meg vagyok lepődve. A munkahelyemen is többen állítanak meg, hogy "Megint voltál? Tök jó! Hajrá! Én is gondolkodom, hogy elkezdem." És ők még nem is tudják, amit én igen: hamarosan belevágok a fegyencedzésbe és visszatérek a kutyakiképzéshez is. Pihenőnapokon a kutyákat fogom trenírozni és ez lesz a keresztedzés. :) 

Tudatosan kiszámoltam, hogy mennyit kell futnom, hogy a keresztedzéseket elvégezzem és még a versenyben is megkapjam a szükséges pontokat. 6,75 km lesz a napi adag, ezen a héten kedd-szerda-csütörtök-szombat lesz az edzésnap. Keresztedzések: hétfő kutyaséta, péntek kutyaséta, vasárnap kézilabda.

Hogy ne csak a futás legyen mindig a porondon, alábbiakban egy kép, hogy kikkel is fogok sétálgatni keresztedzés napokon. :) Remélem a jobb oldali kutymorgó, becses nevén Borisz, hamarosan a futáshoz is társul mellém. :)

És a szokásos endo link a futásról.