"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Újabb nap virradt. Az elmúlt napokban kicsit lazítottam, mert egyrészt elfelejtettem a fekvőtámaszokat, másrészt kicsit elvette a kedvem az időjárás, illetve nálunk nyaral a lányom is, az időmet igyekszem vele / velük tölteni.

Már tegnap eldőlt, hogy ma mennem kell, mert a Feleségem is cseszeget (mert meg van rá kérve, hogy csinálja, ha lazítanék túlságosan), meg már szégyelltem is magam magam előtt. Közben olvasom Drugs Bunny Sárga kapszuláját: vazz, teljesen szarul táplálkozom. Nem mondom, hogy az a szentírás, amit leírt, de sok igazság van benne. Átültetek majd valamit a gyakorlatba is belőle.

Summa summarum, tegnap megvolt a fekvőtámasz felmérés a 3. hétre. Ezt persze vasárnap kellett volna megtenni, de most már mindegy. Lenyomtam simán meszes vállal 25 fekvőt. Attakurva, ezt tényleg én csináltam? Nem bírtam fél óráig a karom felemelni, de iszonyat büszke voltam magamra. Teljesen belelkesültem, nem lesz gond ezzel a 3. heti sorozattal, ami meggyőződésem szerint a legkeményebb a 6 hetes programban. Egyébként ez lesz az első edzésprogram, amit végigcsinálok életem során, leszámítva persze a kézilabdás éveket.

El is indultam futni, letöltöttem hozzá zenét és gondoltam, majd most megmutatom. Jó ütemben mentem ki a Malév pályáig. Érdekes, de mindig egy gondolat zúgott a fejemben, hogy nem mással versenyzem. Jó erőben éreztem magam, de nem sikerült a múltkori sebességet megközelíteni sem az első futással. Ja, két etapot terveztem, egy 20 perces első részt, majd fekvőtámaszok a természet lágy ölén és még 8 perc. Fokozatosság! Nem rohanunk, nem kapkodunk. Majd lesz ez még több is, most örülünk, hogy nem fáj a térdem. :)

Az első 20 perc

Voltak azért még beleséták, de csak magammal versenyzek. Nem leszek már nagy futó, persze nem, mintha lettek volna ezzel kapcsolatban illúzióim, maratont is leghamarabb két év múlva akarok futni, mert mentálisan erősnek érezném magam, csak fizikailag a béka segge alatt vagyok hozzá. De úgy gondolom, hogy megvár az engem, nem hajt a tatár vagy akárki más sem.

A Malév pálya gondnoka kért tőlem segítséget a kör végén. Ez önmagában még nem lenne érdekes, de a sors furcsasága, hogy utána szóba elegyedtünk és végtelenül érdekes embert ismertem meg, hogy csak egy példát említsek: a 80-as évek végén kisiparosként valami oknál fogva (jótékony homály fedi) rászállt az Apeh és kicsinálták, már a házát akartál árverezni. Választhatott, hogy börtönben leül a 1,5 M tartozást napi 5000 Ftért vagy fizet. Mivel pénze nem volt, így maradt volna az első. Csak hogy közben kapott egy állásajánlatot...Szibériában. 6 évet húzott le kint. Dollárban fizettek, röhögve kicsengette a tartozást stb. Ilyen és ehhez hasonló sztorikat mesélt, az egyébként milliomos, de unatkozó, ezért a Malév pályán karbantartó, végtelenül szerény gondnok. Vannak még értékes és értelmes emberek: mellesleg a Hamletből idézett a beszélgetés során és úgy vágta a történelmet, hogy szégyelltem magam nagyon mellette.

A beszélgetés végén lenyomtam 63 db fekvőtámaszt (20-15-15-13) majd mentem még 8 percet.

Ezzel a futással már kicsit elégedettebb voltam, bár a táv nem volt valami nagy, de rövidtávon ez lenne az a sebesség, amivel nagyjából elégedett vagyok. (csodás szóismétlések :))

A végére maradt még 20 fekvőtámasz, és 1 kilométer séta, amit az endo egyszerűen nem volt hajlandó lemérni, illetve csak 3 részletben, ezeket azonban nem tenném ide. A mai nap szumma: 3,63 kilométer futás és 83 fekvőtámasz. Elégedett vagyok és nagyon fáradt.

Napi poén aka hol a Mastercardom: megvettem szépen tudatosan a sovány túrót, sovány kefírt, mondván most belakmározom estére. Majd szépen megszórtam az egész kotyvalékot fahéjjal...személyes tapasztalat: a körözött fahéjjal sem rossz :)

Ami a mai futásoknál erőt és kitartást adott (és persze küldöm mindenkinek, aki szereti :))