"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Régen jelentkeztem, ennek nagyrészt időhiány az oka. Mostanában inkább a családdal vagyok, amikor éppen csak időm engedi, másrészt nem nagyon futottam az elmúlt napokban, illetve úgy döntöttem, hogy a blog neve marad, de kicsit átalakul a téma, mert kirándulást tettem egy másik területen és be kell valljam, nagyon bejött.

Az előzmények

Néhány hónapja már motoszkál bennem a gondolat, hogy újra neki kellene gyürkőznöm komolyan a diétának és a mozgásnak. Kerestem az alkalmat, hogyan építsem be a mindennapjaimba a dolgot, úgy, hogy a családdal töltött nettó idő ennek a legkisebb kárát szenvedi. Hálát adhatok a Jóistennek, amiért olyan támogató Feleséget rendelt mellém, mint Bogi. Megbeszéltük a célokat és az addig vezető utat és belevágtunk. Indokolt a többes szám, mert részemről meló, részéről megértés szükségeltetik, hogy a kívánt célt elérjük. Ez a kívánt cél: 100 - 110 kg közötti testsúly.

Az út

Nyilvánvaló volt, hogy elsősorban az étkezésemen kell változtatni. Elsőre azt gondoltam, hogy ha egy étkezést mondjuk kiváltok fehérje porral, akkor majd megoldódik minden. Beleástam magam a témába (egyébként is el tudok merülni a szakirodalomban, ha érdekel valami) és rá kellett jönnöm, hogy messziről sincsen így. Kell valami mozgás mellé, mert maga a fehérjepor, amellett, hogy drága még nem hoz megváltást. Beletörődtem abba, hogy kell valami erősítő edzés, mert jó a futás, de nem akarok eltunyulni mellette: biztosan szép lábam lesz tőle, meg kitartásom, akaraterőm, de jó lenne valamennyire felszínre hozni a zsír alá rejtett izmokat.

Ok, de mi legyen az? Egyik nap lapozgattam a legfrissebb híreket az Arckönyvön és szembejött velem a megoldásnak gondolt dolog: Hegyi Csaba. Csaba Defendo és Spartan oktató. Fogalmam sem volt, mit jelent a Spartan, a Defendot is csak pár felpakolt videóból ismertem. Tegyünk egy próbát. Csabát régóta ismerem, együtt jártunk főiskolára. Ráírtam. Itten vagyok 152 kilósan, le akarok fogyni adjon tanácsot.

A válasz nem sokat késett: arra kért Csaba, hogy menjek el egy edzésre és meglátjuk, mit lehet tenni. Volt már egy régi tanítványa, aki hasonló súlyról fogyott le, tehát gyakorlata éppen van. Ok, mi bajom lehet? Megnéztem pár Spartan edzés videót és inamba szállt a bátorságom: saját testsúllyal végzett gyakorlatok? Jézus Isten, 152 kilóval fekvőtámasz? Húzódzkodás?  Jaj...szinte szitokszavak...

Csaba biztosított, hogy a már korábbról ismert "pokróc" stílusa az évek során mit sem változott, jól fogunk szórakozni. Ez nyilván a valóságban azért sokkal szolidabb, mint amire számítottam.

Gondoltam fogjunk egy kis kísérletbe: én eljárok az óráira, dokumentálok, cserébe ő foglalkozik velem kicsit részletekbe menőbben, persze a csoportérdek nem sérülhet. Ok. A Gyömrői úti Príma Wellnessben is tart órákat. Zsír. :)

Közben persze folyamatosan böngésztem az étrend tanácsokkal megtűzdelt web oldalakat, alakítottam ki szépen az étrendemet:

• reggelire natúr joghurt + zabpehely,
• ebédre valami könnyű, lehetőség szerint csirke, de ha nem akad csirke, akkor mindenképpen feleannyi, mint korábban
• vacsorára túró, jellemzően szőlőcukorral és valami gyümölccsel turmixolva + esetleg sovány joghurt,
• tízórai és uzsonna: zöldség vagy gyümölcs.

Persze, ezzel az étrenddel lehet vitatkozni, mondjuk nem vitaindítónak szántam, de a kritikát jól bírom. :) Egyelőre az étrendet is. :)

A lépés úgy jött ki, hogy július elején tudtam először elmenni Csaba órájára. Felkészültem, szinte izgatottan vártam az első lépéseimet a Spartan Training rejtelmeibe. Vittem magammal fehérjeport is, hogy olyannak érezzem magam, mint az igazi testépítők, illetve beszereztem vitamint, mert kezdtem úgy érezni, hogy a diétától és az izzadástól (mert otthon is szórakoztattam magam némi ásással és gereblyézéssel) kezdek egyre több ásványi anyagot és vitamint veszíteni: ezt választottam - Biotech Vitabolic. 

Az első edzés mellbevágó volt: 

• rájöttem,hogy nokedli vagyok és nem a saját súlyom miatt, egyszerűen senki vagyok, annyira nincsen erőm;
• láttam egy - két kidolgozott izomzatot a teremben, majd megláttam magam a tükörben;
• rettenetesen megterhelő volt az 1 óra...

Csaba becsületére legyen mondva végig figyelt rám, igyekezett a gyakorlatokat számomra is megcsinálhatóvá tenni vagy legalább így éreztem. Nagyon kihajtottam magam, mégis elképesztően boldog voltam az óra végén. Másnap reggel rájöttem, hogy ez csak az endorfin és az adrenalin keverékének volt köszönhető: olyan izmaim fájtak, amelyek létezéséről eddig nem is tudtam; olyan izomláz gyötört, hogy a franciaágyról is alig tudtam felkelni.

Az első edzés hétfőn volt, szerdán még nagyon fájt mindenem, el sem tudtam képzelni, hogy csütörtökön én megint edzeni megyek. Kerestem a kibúvókat magamban, ugyanakkor tudtam, hogy az eddig befektetett munka nem veszhet kárba. Vásároltam egy bérletet, mintegy presszitó helyezve magamra: ha sok pénzt fizettem érte, akkor el is fogok járni és a kajára is még jobban figyelek majd. Csütörtök reggelre varázsütésre múlt a fájdalom. A combhajlítóm még mindig hasogatott, de sokkal jobb volt, mint előző nap.

Elmentem életem második edzésére is: nagyon hideg teremben nyomtuk le az 1 órát, lehet, hogy ez is közrejátszott visszafogott teljesítményemben (legalábbis Csaba visszafogottnak látott), bár belülről nekem nem tűnt visszafogottnak. Pörgős kis edzés volt, amiben nagy szerepet kapott a traktor gumi és annak borítgatása. A későbbiekben egyébként komplett edzésgyakorlatokat is szeretnék itt publikálni, amennyiben erre Csaba engedélyt ad. :) A második edzés után is jókedvűen mentem zuhanyozni és az öltözőből kifelé jövet a másik két srác még odaszóltak, hogy hétfőn is elvárnak.

Ezeket a sorokat kedden írom, túl vagyok 3 Spartan edzésen. Elégedett vagyok a teljesítményemmel, főleg a tegnapival, bár irgalmatlan sokat kell még gyakorolnom. Tegnap kezdtünk csapattá formálódni a fiúkkal, remélem a folyamat nem szakad meg és sokat tudunk még együtt röhögni és edzeni is. :) Mérlegeltem egyet tegnap edzés előtt és ma reggel is. Álljanak itt tehát a számok:

• Kezdeti súly, kb. 1,5 hónappal ezelőttről: min. 152 kg (151 kilóig mért a mérleg, ettől biztosan több voltam, mert ERR jelzést adott :))
• Súly 2013 07 15: 141.8 kg
• Súly 2013 07 16: 141.2 kg

Nagyon fontos azonban tudni: ezek csak számok. Nem feltétlenül ezek hajtanak, bár kétségtelen, hogy jó ránézni a mérlegre. Amikor azonban a Feleségem megdicsér vagy XXXL póló helyett XXL-t veszek fel vagy előkerül egy 1.5 - 2 éve nem hordott nadrág vagy a nadrágtartó övet a legbelső lyukba gombolom - az az igazi győzelem.

A út folytatódik

Nem lehet kétséges: ráléptem egy útra. Menni fogok rajta addig, amíg a célt el nem érem, illetve most úgy érzem annál tovább is. Meglátjuk, merre visz és hogyan alakul a cél. Mindenesetre kedves olvasó, biztos lehetsz bene, hogy hallatni fogom a hangom közben.