"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Van abban valami felemelő, mikor az ember megérkezik az edzőterembe és az edző éppen róla mesél a pultnál állóknak. "Van ez a srác, a Szabi, aki 152 - 153 kilóról indult és most 135 kilónál tart". Vagy amikor érkezik valaki edzésre engem keres tök ismeretlenül (szerencsétlenségére éppen aznap nem tudtam menni...)

Tényleg, már itt tartunk, hogy beszélnek rólam? Újabb győzelem.

Hétfőn nem tudtam menni edzésre, tegnap végre eljutottam. Hiányzott. Hiányzott a fájdalom az izmaimban, elkap az adrenalin. Imádom, hogy edzés után csatakosan megyek az öltözőbe, imádom, hogy a digitális mérleg mindig kevesebbet mutat edzés végén (nyilván ez természetes, de akkor is), imádom, ahogy a langyos fehérjeturmix lecsúszik a torkomon és már nem is eszek utána semmit.

Csabit szoktam edzés előtt monitorozni. Alapvetően meghajt minket rendesen, de ha kicsit is jókedve van, akkor talán nagyobb benne az irgalmas szamaritánus hajlam és nem érzem hullának magam. Tegnap is ilyennek láttam. Vagy csak annak akartam?

Bemelegítés gyanánt a szokásos boxolgatás ment, aztán néhány Jumping Jack szerű gyakorlat (négyütemű fekvőtámasznak is nevezték az általános iskolában). Itt már éreztem a vállam: vagy nem fordítottam rá elég figyelmet a bemelegítésnél vagy csak el voltam szokva a terheléstől.

Aztán jött a feketeleves. Előkerültek a súlyok, a súlyok "könnyebb" cipeléséhez szükséges rudak. Guggolás, kitörés, guggolás, kitörés váltogatta egymást, 20 kiló súllyal és a rúddal megpakolva. Nem boldogultam könnyen, sőt. Kisebb probléma volt a nem csapatszerű mozgásból és abból, hogy Csabi űridőt adott a súlyok - rudak összeállításához, így a végén a csapat fekvőtámaszban végezte a gyakorlatot.

12-en voltunk végre tegnap edzésen, a szokásos arcok mellett újra feltűnt Gabi hála Istennek. Ha jól emlékszem, akkor 5 fiú ás 7 lány vett részt tegnap. Felmerült egy FB csoportban, hogy a "gyúrást" a lányok nem nagyon szeretik és miért is járnak le tulajdonképpen a terembe, hiszen félnek, hogy elizmosodnak. Hát...a mi csoportunk erre vastagon rácáfol. Iszonyat szálkás és vékony lányok úgy dobálják a súlyokat, hogy néha bizony szégyellem magam Azt ugyan már többször megbeszéltük edzés előtt, hogy ők 3-an vannak annyi kiló, mint én egyedül, de hogy az elizmosodástól nem nagyon tartanak, az biztos. Irgalmatlan kitartást, hatalmas lelkesedés és mindenezeken túlmutató, példaértékű fegyelem a gyakorlatok során. Elképesztő, hogy mit bírnak, mikor mi már meg vagyunk halva, akkor ők még mosolyogva trécselnek két gyakorlat között. Bravó lányok!

A rudas gyakorlatok után következett a köredzés. 12 állomás...12 állomás a boldogság, gondoltam az elején: rúddal-súllyal guggolás, rúddal-súllyal kitörés, fekvőtámaszban futás, páros lábban step padra szökdelés, rúd-súly bicepszre, box zsák rugdosás, step padra fekvőtámaszban lépegetés, hát - prés 5 kilós súllyal a kézben, kötél rángatás, hasprés 5 kilós súllyal, plank, traktor gumin ugrálás. Igyekeztünk minden izmot megmozgatni.

Véget ért az első kör, Gergővel pacsiztunk egyet, majd kaptunk pont annyi pihenőt, ami alatt a légzésem még nem állt helyere. Csabi csak ennyit kérdezett: a nehezebb vagy a könnyebb utat választjátok. Mindenki ezt harsogta: a nehezebbet. Ok, semmi gond, nyomjátok csak, majd megnézem, mit bírtok - néztem körbe a teremben.

Még egy kör, 12 állomással, 1 perc / állomás intervallumban. OMG! Néhány gyakorlat ki lett cserélve, de pl a plank maradt. Csabi meg is talált plank közben és odajött püfölni a padlót mellém és kiabálni a fülembe, hogy tartsak ki. Nem is értem, miért, de majdnem végig bírtam, csak egyszer engedtem le magam, de Csabi akkorát a földre vágott, hogy inkább gyorsan felemelkedtem. Ne értsen félre a kedves olvasó: Cs csak jót akar nekem. Az eredmények mindenképpen magukért beszélnek.

Véget ért a kör, megint szokásos gratuláció Gerivel és kezdődhet a nyújtás. Lenyújtottunk becsülettel. Mindenki elindult haza, én a futópad felé. Ha már lúd, legyen kövér és legutóbb úgyis megfogadtam, hogy minden edzés után futok kicsit. Felmásztam a padra, de nem éreztem magam valami erősnek. Ennek ellenére 6:20 min / km tempóvel elszalad az első 500 m. Aztán elkezdett savasodni a lábam, éreztem, hogy nem lesz meg az 1 km. Szégyenszemre le kell jönnöm a padról. Igen, ez lett a vége. 800 méternél vertem egy nagyot a piros stop gombra. Nem bírtam tovább.

Lejöttem a padról és odamentem a mérleghez. Edzés előtt 135.7 kilót mutatott. Edzés végén 135 kg-t. Egy edzés alatt lement 70 deka. Nem rossz. Legközelebb még keményebben hajtok, hogy meglegyen az 1 kg. A címhez egy kis magyarázat: kis csalódottság azért volt bennem, mert jó volt kimondani pár hete, hogy 134.5 kilót mutat a mérleg. De a valóság az, hogy azt egy hajtós futóedzés után mutatta. A reális akkor is a 135 kiló volt. Nagyképű voltam, most meg jogosan csalódott. Never give up!

Hazaértem és akkor vettem észre, hogy teljesen ki vagyok. Az eddig egyik legkeményebb edzés volt. Örülök, hogy megcsináltam. Jó tekerést Eszter és Csabi a Balaton parton!