Tegnap kihagytam a spartan edzést. Több szempontból fájt a dolog. Megállt a súlyom, két hete 135 kiló vagyok. Ok, tény, hogy a kajára kicsit jobban is figyelhetnék, bár messze nem engedem el annyira magam, mint 3 hónappal ezelőtt, de lehetnék szigorúbb.
Az itthoni edzésekre még mindig nem tudtam rávenni magam, bár az utóbbi két hét olyan sűrű volt, hogy csoda, hogy a szükséges pillanatokban ébren tudtam lenni.
Már vasárnap eldöntöttem, hogy ha ki kell hagynom a spartant, akkor kedden megbüntetem magam: elmegyek spinningelni. A terem ajtajából figyelve mindenképpen büntetésnek látszott a dolog: vékony ülések, állva tekerés, hegymenet stb. Arról már írtam, hogy Cseh Dáviddal az első találkozásunk nem sikerült valami fényesen, mert elmaradt az óra, amire érkeztem akkor. Pár szót tudtunk csak váltani, de az már akkor is kiderült számomra, hogy Dávid jó arc.
Reggel 8 kor, egy 12 órás éjszakai műszak után a terembe lépve az első ember akivel találkozom: Dávid. Széles mosollyal az arcán üdvözöl, nyilván ő már tudja, hogy a mészárszékem felé tartok. :) Kezet rázunk, megnyugtat, hogy ma lesz óra. A srácnak elképesztő a memóriája - szögezem le magamban. Éjszaki műszak után furcsa dolgokon szoktam hazafelé gondolkodni és mintha az érzékelésem is felélesedne. Mindegy.
Átöltözöm, gyors mérlegelés: 134.9 kg. Félsiker, mert tartom 3 hete. De fogyni kéne öreg. Elszántság lesz rajtam úrrá, bemegyek a terembe: fussak kicsit bemelegítésnek? Áhh, inkább nem. Később kiderül, hogy ettől nagyobb baromságot nem csinálhattam volna.
Lassan kezdődik az óra. Dávid beállítja a spinnert, elkezdek tekerni, nyomok egy kontrát, mint anno a Csepelen és majdnem kettészakad a lábam. Senki nem nevet rajtam, pedig már majdnem tele a terem (már amennyire tele lehet kedd reggel 8:30kor.)
Elkezdjük a tekerést, erősödik a zene, emelkedik a bpm. Jump: picit felállva tekersz, majd leülsz és folytatod a sort kb. 4 percig. Kiemelkedés: mintha a spinneren futnál. Nagyon komoly. Szakad rólam a víz, nem lesz itt gond a víz elfogyasztásával, Papi! Törölközöm, de nem segít, leteszem és máris ömlik rólam a víz. A durva az egészben, hogy nem nagyon érzem a dolgot. Jump, kiemelkedés, sima tekerés. Ezek váltogatják egymást. Mellettem egy lány, nemrég óta járhat ő sem, látom, hogy néha ő is szenved, de ha ő nem áll meg, akkor én sem tehetem. Saját magamért nem.
Ránézek az órára, repül az idő, már elment a fele az órának. Hegymenetbe váltunk, jump - kiemelkedés - sima tekerés a menü. Természetesen a többiek nyomába sem érhetek, de jó érzés, amikor Dávid egy elismerő fejbiccentéssel jutalmazza az erőfeszítéseimet. Ezt szeretem Csabi óráiban is: értékeli a kis sikereket.
A seggem elültem, de ezt Dávid legalább már az elején jelezte :)
Summa summarum: végigtoltam a cirka 50 percet. Nem tudtam minden feladatot végigcsinálni, de végigtoltam.
Leszálltam a spinnerről és nem tudtam járni. Alig bírtam lejönni a lépcsőn, a kocsiba úgy estem be, de boldog vagyok. Megyek még, Dávid, nem futamodok meg...de be kell szereznem egy gatyát, mert így érezhetnek a sitten is sokan, mint most én...:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.