Hétfő este, Príma Wellness, Spartan Fighter edzés. Becsülettel csináljuk a feladatokat, izzadunk is rendesen. Köredzés, mert kevesebben vagyunk, mint szoktunk. Fáj a vállam, nem érdekes, csináld a feladatokat. Fáj a térdem, az sem számít, Spártában Taigetosz - pozitív lettem volna ennyi problémával, így inkább csak összeszorítom a fogam és megyek előre.
Edzés után nyújtás helyett megyek a futópadra Gerivel. Starting workout, please enter your weight. Mosollyal az arcomon állítom meg a számlálót 119 kgnál. Elértünk hát ide is. Szép lassan pörög a pad, még sétának is gyenge, de arra elég, hogy találjak valami értelmes adót a tv-ben. Nem sikerül, végül kikötök a NG-nál, ahol éppen Road to Hell címmel megy egy műsor, kanadai katasztrófavédőkről, akik elakadt autókat mentenek a hóból :)
Csavarok egyet a padon és máris 6:30 min / km-es sebességgel futok. Máris gyorsabban pörögnek a méterek a számlálón. :) Cseh Dávid jön oda és mosolyogva gratulál: Nagyon látszik az eredmény, gratulálok! Hé, ennek a srácnak megígértem, hogy jövök még hozzá spinningre. Koncentráljunk a futásra. Geri is magasabb fokozatra kapcsol mellettem. Eszembe jutnak Csabi szavai, aki kivételesen nem játékosan kritizálta a múltkori futások elér Cooper eredményt: 1.71 km / 12 min. Ok Öreg, akkor most megmutatom.
Csavarok még egy kicsit a padon és máris 5:45-5:50 min/km-es sebességgel futok. Bírni fogom? Bírni fogom! Lefutoim a Coopert, ha beledöglök is és aztán Edzőbá" orra alá dörgölöm. Pörgetem a métereket és a 12 perc végén 2.01 km-t mutat a számláló. Megcsináltam, lefutottam 2 km-t a Cooper teszt alatt. Jónak értékelem a teljesítményemet. Ezen örömöm még kb. 40 percig tartott amúgy. Belelkesülök, Dávidot keresem és egyeztetem vele a naptárat, mert jönnék egy órára, ha a héten már úgysem lesz többb spartan edzés nekem. Természetesen Csabi most sem elégedett: jobb lenne 2.5 km a Cooper alatt...
Ugrás az időben: csütörtök reggel 7. Ébredek, indul a nap, mindjárt megyek spinningelni. Izgalommal teli várakozás lesz rajtam úrrá, pedig elsőre nagyon nem ment. Azzal biztatom magam, hogy most végülis majdnem 30 kilóval könnyebb vagyok, mint akkor, nem lesz ez olyan vészes. Az lett...
Reggel 8:30-kor kezdődik az óra, lassan szállingóznak az emberek. Végül összejövünk 8-an, ami nem olyan rossz. Mondanom sem kell, hogy a saját mércémmel itt mindenki profi, szinte egytől egyig bringás gatyában (biztosan jó szolgálatot tesz az ágyéknak amúgy) és majdnem mindenki bringás cipőben teker. Már itt látom, hogy nagyon messze vagyok ettől a szinttől...kezdődik az óra, tekerjük a bringát. Az elején másra sem tudok koncentrálni, csak arra, nehogy megálljak, mert olyan visszaver a pedál, hogy megőrülök tőle majd.
Tekerészek, próbálom tartani a tempót. Úgy érzem, már ez is nagy eredmény. Üvölt a zene, de kell is, hogy elterelje a gondolataimat a fájdalomról, amit a fenekemben érzek, illetve a térdemről. Aztán 15 perc elteltével szinte varázsütésre elmúlik a fájdalom a térdemből. Jump - lent - jump - lent. Kapkodom a levegőt, tekerem a spinner, kisebb - nagyobb sikerrel próbálok közelíteni a kis csoport átlagához: nem mindig sikerül. Tulajdonképpen ez a 2. spinning órám, és a két óra között kimaradt úgy 5 hónap... :)
Dávid óráin mindig jók a zenék: mondom ezt a két óra tapasztalata alapján. Ritmus eltalálva, hangerő maxon. És Dávid még ezt is túlkiabálja :)
Az állóképességem katasztrófa. Vagy csak sokkal többet kell lábra edzenem. Egyszerűen nem tudom a több perces kiemelkedéseket (futás) végigcsinálni, a végén már számolok és azt is nagy eredménynek tartom, ha 10mpig fent tudok maradni. Szégyellem magam, bár tudom, hogy nem kellene. A csoportból biztos mindenki volt valaha kezdő. Végignézek magamon és megdöbbenve tapasztalom, hogy brutális mértékű izzadás ment végbe a szervezetemben. Nincsen idő az órát nézni, mert nem megy még rutinból a tekerés, arra kell koncentrálnom inkább. Lassul a tempó, halkul a zene és lassan végetér az óra. Máris elment 1 óra? Ránézek a faliórára: 9:30 van. Nyújtunk, takarítunk és vége.
Ide nekem az oroszlánt is: bemegyek a futópadra. Nagy hiba. 1 km sem megy, olyan szinten készen van a lábam. Nagyfokú tudatlanság, átkozom magam, lekászálódok a padról. Mértékletesség, Tóbiás úr, mértékletesség.
Dávid, kösz, hogy hétfőn odajöttél! Minden esetben jólesik az elismerés azoktól, akiket nagyra tartok! ;)
Többször írtam már, de továbbra is hálás vagyok a csodálatos Feleségemnek, aki mindenben támogat és eltűri a hülyeségeimet, sőt esténként már együtt edzünk.
Hegyi Csabi szerepét is ki kell emelnem újra: sub 119 vagyok már és ebben neki is fontos szerepe van.
Új barátom, Pyruvat is fordulatot hozott a mindennapokba. :)
ui.: azon gondolkodom, hogy a következő hónapban kísérleti jelleggel 12 alkalmas bérletet veszek: 8 spartan fighter és 4 spinning. Írjak majd róla beszámolót? :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.