Geri elhatározta még korábban, hog részt vesz Losonci Jani Spartan Training Xtreme Weekend-jén. A gondolatokat tettek követték...
Xtreme Spartan Weekend
Geri Vs. Geri
2014 számomra a kihívások éve lesz. Ezt tavaly eldöntöttem. Jöttek a race-ek (Spartan Race, Fighters Run, Legion Run) amin részt szeretnék venni. És becsapott a villám. Ha már kihívás akkor legyen az Xtreme Weekend. Tudtam, hogy se fizikailag se mentálisan nem állok készen rá, de akkor is belevágtam. És ha ezt végigcsinálom, akkor nem állhat az utamba semmi.
Sokan kértétek, hogy írjak a Spartan Xtreme Weekendről de az a baj, hogy nehezemre esik leírni. Konkrétan nem tudom, hogy miről írjak? Arról, hogy bedagadt és fájt a bokám? Teniszkönyök? Hogy hasmenésem volt? Hogy a kinti edzőcipőm (békaláb) egy rakás szar volt? Hogy fáradt voltam? Hogy néha majdnem feladtam? Hogy nem ment úgy, ahogy menni kellett volna? Hogy néha csőlátásom volt és nem hallottam láttam semmit? Hogy rájöttem, hogy mindig vagy a múltban élek vagy a jövőben? Hogy szarul csináltam néhány gyakorlatot? Hogy nagy az önsajnálat? Ezzel kit akarok megtéveszteni? Magamat?
Miről írjak? Az edzésről? Kemény volt. Meglepő? Nem. Megcsináltam? Igen!
Mondjak adatokat? 27 órában 12 óra fizikai kőkemény spartan edzés, 5 óra mentális edzés, 4 óra alvás volt. Szép számok. De eljutsz arra a pontra, amikor ezek mind kurvára nem számítanak. És ez a pont volt az, amiért azt mondom megérte végigcsinálni. Sokat tanultam. Sokat tanultam arról, hogy mekkora birka vagyok. Remélem ez változni fog.
A második napon jutottam el oda, hogy az értékrendem iszonyatosat változott. Eljött az a pillanat, amikor se kedvem se energiám nem volt arra, hogy hülyeségeken gondolkodjak. Hogy úristen mennyit tettem meg ez idáig? Mennyit kell még megtennem, hogy vége legyen? És áldom az eget, hogy megismertem azt, hogy milyen a jelenben lenni. Akkor teljesítettem a legjobban. Hihetetlen ürességet éreztem az elmémben. Csak egy piros kardigánt figyeltem magam előtt, nem szabad, hogy elveszítsem a szemem elől. Csak az a kalapács volt, csak az a girja (kedves ellenségem) volt, csak az a gumi volt, mint eszköz, amit fogtam és csináltam vele a gyakorlatokat. Nem érdekelt a munka, nem érdekelt a környezet, nem érdekelt az otthon, nem érdekelt az életem. Semmi nem érdekelt csak a feladat. Hihetetlen ürességet éreztem és talán ez a pillanat volt először, ami szerintem a tökéletes harmóniát jelentette számomra. Egyszerre szerettem és egyszerre gyűlöltem, amit csinálok. De egy biztos! Nem akartam, hogy vége legyen. :)
Az edzőtársaim, akikkel ezt végigcsináltam mind egytől egyik csodálatos emberek. Hősök! Erőt adtak nekem, mivel megállás nélkül csinálták. Odaadóan és keményen. És én mentem utánuk. Ritkán tapasztal ilyet az ember.
Ismét a múltba nézek. Ha 1 évvel korábban valaki azt mondja, hogy részt veszek egy ilyen weekenden és végigcsinálom, akkor kiröhögöm. Igyekeztem a CBA Príma Spártaiakat képviselni (ott a társaságból közepes a szintem szerintem) és remélem nem hoztam rájuk és Csabira szégyent. Hálás vagyok nekik!
Még mindig nem álltak össze a gondolatok a fejemben. Hasonló állapotban vagyok, mint amikor régen egy spártai edzés alkalmával kidobtam a taccsot és Csabi még mentálisan rátett egy lapáttal. Szét lettem szedve aztán raktam össze magamat. Most is ez van. Egyszer már ez végbement nálam és erősebb lettem ezáltal. Egyszerűen nem tudom elmagyarázni, hogy mi történt ezen a weekenden de annyi bizonyos, hogy nagy dolgok történtek. És itt nem a fizikai kihívások véghezvitele volt, hanem a mentalitás lett a fő szempont.
Büszke vagyok, hogy végigcsináltam a Weekendet. Hihetetlenül. Leírhatatlanul. De még nagyon sok a munka. A fejlődésemben úgy érzem Bogi és Losi edző most nagyot dobott.
Hálás vagyok nekik és az edzőtársaimnak.
Most a hétvége alatt jöttem rá, hogy ez egy életforma. Egyesek úgy tartják, hogy szektához hasonló ez az életforma. Egy szűk közösség ahol csak egymással tudják megértetni az élményeiket és a látásmódjukat. Ez nem feltétlenül rossz.
Néhány laikussal való párbeszédem:
-Miért sántítasz?
-Részt vettem a Spartan Xtreme Weekenden.
-Az micsoda?
-Kőkemény funkcionális edzéseket hajtottunk végre.
-Az micsoda?
-Javarészt saját testsúlyos és egyéb gyakorlatok.
-Fekvőztél? -kérdezi mosolyogva és ezzel próbálva lezárni a témát.
-Ja!
-Miért sántítasz? Vol2.
-Edzőtáborban voltam.
-És mit edzettél?
-Spartan edzéseket.
-Áháhá! -Röhögve elmegy.
-Na mi van megint fociztál? (Kis előtörténet: Kb. 1. 5 hónapja egy cross fit edzés alkalmával kiment a bokám és rajtam mulattak a kollégáim majd mindegyiknek elmagyaráztam, hogy elestem. )
-Igen. -És vigyorogtunk egymásra. (kb. 15 éve nem fociztam. )
Részleteket, konkrétumokat illetve gyakorlatokat direkt nem írtam mivel ezeket meg kell élni. A fontos az, hogy hogyan éled meg. Azt meg leírni, megfogalmazni nem nagyon lehet. Néha jó dolog nem tudni, hogy mi vár rád. Csak mész az árral aztán rajtad áll, hogy belefulladsz vagy küzdesz addig, míg vége nem lesz az árnak. Küzd le az árt. Küzd le legnagyobb ellenségedet! Önmagadat! Éld át te is,hogy jobban megismerhesd önmagadat. És ha végigcsinálod, akkor az az érzés semmihez sem fogható.
Boldog vagyok!
Köszönöm Losi edző!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.