"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Újabb fordulóponthoz érkezett az utazásom. Több szempontból is.

Egyrészt felkapott a nyomtatott sajtó: megjelent két fotóm és a fogyásom története dióhéjban a Biotech Your Body Magazinban. Nem tagadom jó érzés volt fellapozni az újságot a Biotech boltban és meglátni magam. Annyira izgatott lettem, hogy az eladó srácnak meg is kellett mutatnom rögtön. :) 

Másrészt (igaz, mint erre Csabi felhívta a figyelmem, 10 nap késéssel), de csak elértem, amire titkon vágytam. Első körre legalábbis. 119.9 kg ezentúl az egyik kedvenc számom.

Mostanában ilyen nosztalgikus hangulatban vagyok és sokszor hagyja el a számat -talán már túl sokszor is-, hogy ha valaki 1 évvel ezelőtt azt mondja, hogy..., akkor azt jól kiröhögtem volna. Tavaly januárban kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy a fogyással foglalkozzam ilyen szinten. Aztán eljött a február és megszületett Ábel. Két gyerekes Apuka lettem, sokkal nagyobb felelősséggel.

Őszintén szólva nem is emlékszem, mi indított el. Pedig elég fontos lenne emlékezni rá. Gondolom a fantasztikus memóriával megáldott Feleségem majd felidézi, hogy mi indokolta Csabi felkeresését. Az elmúlt időszak egyik legjobb döntése volt. Nem csak egy nagyszerű emberrel vettem fel újra a kapcsolatot és váltunk barátokká, hanem sokkal egészségesebb is vagyok, mint arra valaha is gondoltam. Elmélyültem az étkezéssel kapcsolatos kérdésekben (nagy lendületet adott ennek a dolognak a Dórival való beszélgetésünk) és elkezdtem komolyabban foglalkozni a funkcionális edzéssel. Ne gondold azt, kedves olvasó, hogy valami expert lettem ebben a témában, dehogyis. Ahhoz képest persze mindenképpen, amennyit az egészről tudtam korábban.

Olyan dolgokat tapasztalok nap, mint nap, amelyek erőt adnak, hitet és végtelen motivációt: tegnap például a rúdra kapaszkodva (persze némi lendületet véve a step padokon), de felhúztam magam úgy, hogy a karom derékszögben volt több mpig. Persze, ez normális esetben nem olyan nagy szám, de aki életében nem csinált még egy szabályos húzódzkodást, az örül a rész sikereknek is.

Az étkezésről még egy szót: ennyire tudatosan és egészségesen még soha nem étkeztem életem során. Dórinak csak egy szimpla beszélgetésnek tűnhetett, amikor leültünk az Arenában pár percre, de nekem nagyon sokat jelentett, hogy visszaigazolta: jól csinálom. Az akkor elhangzott néhány tanácsának eredménye: 4 kiló. Hihetetlen, hogy az étkezésnek mennyire fontos szerepe van a fogyókúrában és most már belátom: a mindennapi élet során is. Tényleg 70% étkezés, 30% edzés a jó fogyókúra alapja.

Eddig -33 kiló az eredmény, azonban messze vagyunk még az út végétől. Megyünk tovább közösen, mert "...az én kitartásom, de a közös sikerünk..."!