Hangzatos mondat a mai bejegyzés címe. Sokáig én sem hittem, hogy valóban így van. Sokszor szoktam én is emlegetni, főleg azoknak, akik arról kérdeznek: hogyan bírod megenni a zabkását?; hogyan bírsz reggel felkelni és elmenni Óbudára edzeni?; hogyan tudtál lemondani a sörről? stbstb.
Nem szoktam nagyon köntörfalazni a bejegyzésekben: a program, amit kitaláltam magamnak (ti.: edzés, étkezés --> fogyás) korántsem könnyű. Sőt. Bitang nehéz néha. Megingok-e? Persze, hogy meg. Benézek a kamrába és ott egy csomó csoki, amit bármikor kibonthatnék, legfeljebb a Feleségem rosszalló pillantása kísérné a kezem, amint a számhoz emelem a legfinomabb falatokat. Csabi lehet az életben nem tudná meg. Ha megtudná, akkor meg úgyis mindegy lenne már nekem. :)
Vagy ott a liba szír a hűtőben,a fehér kenyér a boltban. Bármikor egy karéj vastagon megkenve és készen is van az öröm.
Vagy Édesanyám süteményei. Nagyon penge sütés témában. Korábban egy fél tepsi krémes süti meg sem kottyant. Karácsonykor egy rúd beigli az esti filmnézés mellé tejjel elpörgött. Most karácsonykor 1 szelet beigli volt az eredmény. Semmi több süti. Sütöm viszont a zabsütiket (thx Dóri a recepteket és az alapötletet :)).
Enném a disznóhúst, mert szeretem az abált szalonnát, pörcöt, tepertőt stb. De nem teszem. Miért nem? Mert dagadt vagyok. Mert le akarok fogyni, mert egészséges akarok lenni végre. A 20-as éveimet kitöltötte a szórakozás, aminek most csúnyán iszom a levét, de most már mindegy.
Az étkezés a legnagyobb ellenség, legalábbis ezt tapasztalom a környezetemben lévők között. Akárki kérdez meg, hogy hogyan csináltam, szinte kivétel nélkül mindenki az étkezésre kíváncsi. Persze, érdekes az edzés is később, de majdnem mindenkit az étkezés érdekel. Tátott szájjal hallgatják az étrendemet, pedig messze nem tökéletes, bár tény, hogy teljesen más, mint egy átlag emberé. Érdekes, hogy az étkezés betartása miatt sokkal többen tartanak "hősnek", mint az edzések végigcsinálása miatt.
Nagyon fontos: amellett, hogy fejben dől el, egy dolog tudnivaló velem kapcsolatban, étkezés terén viszonylag igénytelen vagyok. Ezt kéretik nem úgy érteni, hogy minden szemetet megeszek, de képes vagyok arra, hogy napokon keresztül ugyanazt egyem, akár sótlanul is. Ez nagyon nagy hasznomra vált, amikor átálltam erre az étkezésre.
Iszok. Sokat. Általában vizet. Néha lecsúszik némi kalóriamentes kóla azért. De cukros üdítőt emberemlékezet óta nem ittam.
A bejegyzést nyitó képről: párolt hal. Aki kicsit is ismer, tudja, hogy két étel van, amit nem tudtam eddig megenni: gomba és hal. Mivel azonban tele van hasznos tápanyagokkal, mégiscsak hús és el lehet egész ízletesen készíteni (dacára annak, hogy abban a vízben él, amelyikbe ürít...) legyűröm. Ehhez az adaghoz már nem is kellett egy érdekes újság, ami elvonja a figyelmem a kajáról, simán leküldtem. Mellé volt egy kis saláta, de az annyira nem érdekes, mint a párolt hal. Következő lépcső: szardínia konzerv. Most már egyfajta perverzitássá alakult bennem, hogy ha valamit kipróbálok, amit eddig nem szerettem, akkor azt szinte az extrém szintig elviszem, mintegy tesztelve, mit bírok még elviselni.
Ja, 117.3 kg voltam ma reggel. A tegnapi edzés kimaradt, de otthon nyomtam egy kis tabata-t a Feleségemmel.
A héten lesz még egy spinning és legalább egy Spartan óra! Plusz az otthoni edzések és lehet beiktatok némi futást keresztedzésnek. Hajrá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.