Egy hete futottam utoljára. Nem lustaságból maradt ki 6 nap. Fáj a térdem. Ki kell mondanom, mert hiába tartom magamban, attól még nem fog kevésbé fájni.
Lehet, hogy kicsit elhamarkodtam ezt a futás dolgot, elég lett volna elsőre csak sétálgatni és aztán nekiállni futni? Lehet.
Lehet, hogy nem kellene a távot hajtanom, csak örülni a futásnak és kész? Menni, amennyit sikerül? Lehet.
De most már mindegy. Majd kenegetem, meg nyújtogatom, meg masszírozom, de a futást nem adom fel. Majd, ha már közeleg az a pont, amikor tényleg nem tudok ráállni, akkor pihenek kicsit. Január 1-jén le fogom futni a Rabbit Run távját. Akárhogy is lesz.
Így ma is kimentem kicsit. Már korábban írtam róla, hogy kutyával fogom futni, szexisták előnyben: kipróbálom a Doggy Style-t. :)
Borisz a futáshoz alkalmasabb kutyánk, mert ő tud normálisan sétálni, futni láb mellett.
A képen még futás előtt látható, amikor nem tudta, hogy mi vár rá. :)
Simán ment minden, de mivel az eb nincsen hozzászokva, hogy ilyen sokat megyünk, így néha bele kellett sétálni. Arról nem beszélve, hogy azért nem képes ennyire koncentráltan figyelni a futásra és a mozgásomra, tekintve, hogy majdnem minden háznál van kutya, amelyik megőrül, ha meglátja kis boxerünket. :) Ennek ellenére nagyon jót mozogtunk és most tényleg nem az volt a lényeg, hogy mennyi lesz a táv vagy az idő, hanem a mozgás. A közös mozgás.
Annyira kedvet kaptam, hogy gyorsan elvittem a másik kutyát is. De mivel ő harcias, így vele futni még nem nagyon lehet, hanem csak sétálni. Ezt a fotót már sötétedésben lőttem.
És az elmaradhatatlan endo linkek.
A futás:
A séta:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.