Néhány napja újra a változások napjait éljük. Nem is tudom, honnan lett megint lelki erőm elkezdeni. Nyilván tudom legbelül, hogy így nem mehet tovább, de ahogy Beus írta pár napja: könnyebb volt este otthon még egy pohár tejjel elnyammogni egy kis sós perecet, mint felvenni a technikai pólót és a Nike Pegazust és kimenni futni.
Aztán ráálltam egyik reggel a mérlegre, mert ugyan éreztem, hogy valszeg valamennyi visszajött a leadott 16 kilóból...aztán sokkot kaptam. "Err" volt kiírva a mérleg kijelzőjén, ami a súlymérő eszköz méltatlankodása is lehetne, de sokkal inkább egy sokkoló tényre igyekezett így felhívni a figyelmem: nem tudja kimutatni a súlyom a 151 kg-ig hitelesített eszköz...szó szerint sokkot kaptam. Ültem a kanapé szélén és azon gondolkodtam, mi legyen. Valamit tennem kell. Ebből az állapotból zökkentett ki a Kisfiam nevetgélése. 3 hónapos, még sokáig szüksége lesz rám. Nem akarok nagyon érzelmi húrokat pengetni, aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagyon ilyen, de most megijedtem. Tényleg megijedtem.
Ok, mi legyen? Futás: rendben. Kalóriabázis: rendben. Fényképezés, mérések: folyamatban. Álljunk neki.
Orvosi utasításra csak terepen fogok futni, ez már tiszta volt, amikor csak tervezgettem a majdani futásokat. A gondolatokat tettek követték: közelben a Malév - pálya, nincsen kifogás. Kimegyek, megnézem. Ez lett belőle:
Zenével futottam, talán ez jött be legjobban:
Ok, ez így elsőre nem is lett rossz. Boldogság, Free your Endorphins, ahogy tanult kollégám Endo Mondo tanácsolta. Boldog voltam, de nem elégedett. Borzasztó silány az edzettségem...
Ki kellene menni a Kiserdőbe. Kapóra jön Laci, aki invitál egy közös kis futásra. Őt műtötték, én dagadt vagyok, és kettőnk közül legalább én köcsög is. Mindegy, menjünk. Kiérünk, bemelegítünk és megbeszéljük, hogy ha én nem bírom, sétáljak nyugodtan, ő majd előremegy és köröz körülöttem, mint valami keselyű és jön velem, ha újra nekiállok. Megyünk is szépen, kutyások, biciklisek között szlalomozunk, nagyobb a csúcsforgalom, mint délután 5-kor az Oktogon járdáin. Néha megállok, Lacika előremegy, majd visszatér mellém. Jön szembe velem egy kutyás csaj, egy közepes méretű kutyával. Éppen sétával töltöm az időt. Nem félek a kutyáktól, van otthon kettő boxer, nincsen mitől tartanom. :) A kutya megiramodik felém, nyilván megérezte a boxer nyál émelyítő illatát. :) Rohan, nem kis sebességgel és már olyan közel van, hogy nem fogok tudni elugrani előle. Kölyök még, tisztán látszik, mert iszonyat kajla. Felugrik és...találkozik a térdemmel a mellkasa. Nem, nem vagyok állatkínzó, de a kutyaiskolában megtanultam, hogyan akadályozzuk meg a kutyák felugrálását. Ugrik még egyszer, ugyanaz a helyzet, mint az előtt, de most már a hátán landol az eb. Értem én, hogy örül, meg végre kiszabadult a panelből, de mégiscsak. Nézek a gazdira kérdőn, hogy ez most mi, de semmi válasz. Elhangozhatna egy bocs vagy valami, bár nincsenek illúzióim. Fel vagyok készülve arra a kérdésre, hogy miért rugdosom a kutyáját, bár erről szó sincsen, csak nincsen megnevelve az eb. Ha mondjuk egy 10 éves kislány futkározik ott, akkor őt le is dönti a kutya.
Laci már messze előttem, inkább folytatom az utam. Megjelenik Balogh Ádi. Nagykövetes pólóban, egyedül. Csatlakozik hozzánk és bár tudom, hogy a szerénysége nem engedné ezeket a gondolatokat, mégis leírom. Egy élő legendával és példaképpel rovom a métereket. Nem szól egy szót sem a 8:19-es km-ek miatt, pedig pár napja 500 feletti kilométert ment 7 perc / km átlag alatti idővel...beszélgetünk, illetve ez úgy pontos, hogy én lihegve kérdezek, Ádám jókedvűen válaszolgat. :) Sétára váltunk, messze vagyunk még a kocsitól. Laci kerül mellénk: "Szabi, most már sétálsz a kocsiig?" Az eszem mondatná ki velem a szavakat: Naná. De a szívem kalapál, mégsem lehet, hogy még 2 kilit sétáljak Ádám kíséretében. Nekiiramodok és az utoljára vett lendület kitart a kocsiig. Elbúcsúzom Ádámtól, megy vissza a találkozópontra, várja a többi Nagykövetes futót. Laci is megérkezik, vége a mai etapnak. Nyújtás, kimelegítés.
Éreztem, hogy nincsen megállás, elkapott a gépszíj. Elkezdtem vezetni az étkezéseimet a Kalóriabázison és visszataláltam a futáshoz. Figyelek a kajálásra. Nézegetem a fehérjeturmixok, egészséges ételek oldalait stb. Ahova csak lehet sétálva megyek. Beléptem a fekvőtámaszos csoportba a DK Teamben, elméletileg 6 hét múlva le fogok tudni nyomni 100 fekvőtámaszt. Kíváncsi vagyok...meszes vállal tegnap 10 sikerült...
Megint kint jártam a Malév pályán, most már a Kisfiunk és a Feleségem is ott voltak velem. Futottam, fekvőtámaszoztam.
Az időjárást nézve megvolt 2013 első őszi futása. :) Hosszú ujjú termo póló május 27. napján? Normális?
Hamarosan újra jelentkezem.
ui.: reggel a mérlegen megjelentek számok az utóbbi hetek ERR felirata után: 150,4 kg. Győzelem :)
A következő számot küldöm mindenkinek, aki eljutott idáig és annak is, aki csak úgy simán szereti :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.