Aludnom kellene, de nem tudok. Kemény volt a mai edzés. Nem pörögtem rá nagyon, de a hétvégén kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy a múlt héten nem voltam elég kemény. Aztán végül nagyon jól sült el az egész :) Picit aggaszt a súlyom is: természetesen ebben a stádiumban már nem lesz olyan könnyű a fogyás, minden kilóért vért kell izzadnom.
Megint éjszakai műszak után érkeztem, betoltam egy Nitrox Therapyt és vártam a csodát. Nem jött el. Vagy nem érzem, hogy mitől vagyok jobb, ha iszok egy zöld (!!!), önmagát barackosnak hirdető löttyöt. Edzés közben tulajdonképpen nem veszek róla tudomást, de utólag visszagondolva: 24 óra ébrenlét után. 3 óra alvást követően néha még táncolni is van kedvem a feladatok között. Persze ez csak képletes, a valóságban inkább próbálom elterelni a gondolataimat a csetlés - botlással.
A komfortzóna kérdése mindig eszembe jut edzés közben. Köztudomású, hogy akkor ér valamit az edzés, ha a pulzus fent van és kilépünk a komfortzónából. Legalább kis időkre. Az elején nem mindig ment. Megelégedtem azzal, hogy csináltam a feladatokat, ahogy tudtam. Az addigi mozgásszegény életem után a kilók így is mentek le rólam. Most már nem így van ez. Csökkent a súlyom jelentősen, elment rólam a víz. Meg kell küzdeni minden apró sikerért. A spartan fighter edzésen az ember könnyen komfortzónán kívül találja magát. Az edzés önmagában persze nem hoz megváltást: ha csinálod, csináld becsülettel, mert akkor ér valamit. Csabi ebből a szempontból spártaian gondolkodik: aki nem hajlandó csinálni, az inkább ne jöjjön be az órára, mert a munka nagyon koncentrált abban az 1 órában. A büntető feladatok minden edzésen előkerülnek: nem mész vízszintesig a guggolásnál? Semmi gond, az egész csoport újrakezdi. Nem tartod magad plankben? Semmi gond, mindenki ideje újraindul. Megjegyzem: egy rosszalló pillantás, egy megjegyzés nem hangzik el sosem. Akikkel együtt kezdtem, azok most is ott vannak az órákon. Ez azért jelent valamit. Pedig tényleg spártaiak a körülmények. De ez kell nekünk, szent meggyőződésem.
Csabi egyik kedvenc mondása: Ma sem izzadtál még! Ez odáig fajult már nálam, hogy a tükörben, mint egy lány, nézegetem magam edzés közben. Nem mérek pulzust, nem számolok semmit: egy dolog dönti el, hogy jól edzem-e. Izzadok vagy sem, gyöngyöző homlokkal. Hosszú ujjú pólóban tolom a feladatokat, minden alkalommal. Jelentem: izzadok. Az eredmény látványos: edzésenként átlag 60 dekától szabadulok meg. Nyilván ne úgy képzeljük el, hogy egy - egy edzés után minden alkalommal ennyit csökken a súlyom is: ettől ez sokkal összetettebb.
Figyelni kell folyamatosan az étkezésre is. Elértem arra a pontra (megjegyzem nem vártam, hogy valaha ez elérkezik), hogy már szenvedéllyé vált a szó jó értelmében az egész. Kezdi életmóddá kinőni magát nálunk, lassan az egész család csatlakozik a mozgalomhoz :) Feleségemmel együtt edzem, az 1 éves Ábel zabkását reggelizik, egészséges sütiket eszünk stbstb
Ha már étkezés, engedjetek meg egy before - after képet. Chokito süti: ronda és finom.
Összetevők: 3 banán, 6 marék zabpehely, fél adag fehérje, némi étcsoki az íze végett :) Az egészet összekutyulod, kiszaggatod valamivel és sütőpapírra teszed, majd 200 fokon kb. 17-19 perc alatt megsül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.