"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

"Eléggé bosszús vagyok" - állt nekem tegnap a kedves Feleségem. "Régóta nem írtál a blogra. Pedig közben voltál T-Rexezni is!" Igaza van, most pótolok.

Kezdjük a legfontosabbal, legalábbis számomra legfontosabbal: 105.9 kg vagyok most. Közeledik a cél. A súly önmagában nem sokat ér, ezzel az erővel lehetnék 110 kg is. Nem is ez számt igazán, hanem az, hogy kb. 2 hónapig stagnált a dolog, igaz nem is tudtam annyit edzeni, ám most újra felcsillant valami. Nem rossz eredmény a súly megtartása, de ezen a szinten -és nem akarok nagyképű lenni- már nem vagyok elégedett ezzel. Annak ellenére sem, hogy nem tudtam eleget edzeni. Viszont a diétát 98%-ban tartottam. Nyilván Csabi itt is 100%kal lenne elégedett, megvallom: hibáztam.

Nyertem egy bérletet a Prímába, így alkalmam nyílik kipróbálni néhány egyéb edzést is a Sparta és a Spinning mellett. Futásra most kevesebb idő jutott, megírom mindjárt az okokat. :)

Nos, vágjunk is bele izibe'. Elmaradtak a futások mostanában. Kacérkodtam a gondolattal, hogy Jani barátom által már sokszor méltatott T25 Shaun T-vel edzést kipróbáljam. Meg kell mondjam, elég szkeptikus voltam. Janit mindig meghallgattam, amikor erről beszélt, de mivel kardio edzés alapvetően, arra meg ott van nekem a futás és a spinning: hát gondoltam annyira nem érdekel. Kissé elkeseredtem, hogy nem indul meg a súlyom a 108 kg-ról, így mivel nem volt veszíteni valóm, letöltöttem és elkezdtem az Alpha programot. Brutál. Már az első napi program után is ez a szó jutott eszembe róla: 25 perc kardio pihenés nélkül. 4 nap alatt 1.5 kiló ment le rólam. Izzadtam, küzdöttem, mormogtam magamban, de tény, hogy működik. Már a második hetet kezdtem és nem csökken az érdeklődésem.

Közben a Húgommal is ellátogattunk egy TRX (Feleségem szerint Tirex:)) órára. Steve tartotta a Prímában. 6 csaj, meg én. Felemelő érzés volt 108 kilós pasiként a csajok között full kezdőként...nyöszörögtünk, prüszköltünk, de végigtoltuk. Akkor még nem fájt...másnap viszont :) De visszatérek, ha nem is TRX-re, de Gflex-re mindenképpen. Csabival megegyeztünk, hogy picit ugyan statikus mozgás, de egy próbát mindenképpen megért. Ki tudja, talán még meg is tetszik? :)

Közben szembejött velünk pár futóverseny, amin vagy váltóban vagy egyéniben indulunk a Feleségemmel. Nem is mondtam még mennyire büszke vagyok rá: nagyon szépen fejlődik a futásban, illetve a kilók is csak úgy olvadnak lefelé róla! November, Siófok, jövünk!

Aztán tegnap egy nem várt favorit ütötte fel a fejét a kardio edzések sorában: a kerékpár. Mivel nem akartam kocsiban hazaszállítani Lőrincről, így elsőre hazatekertem vele Üllőre. 15 kilométer, kerek 1 óra alatt. 4 perc / km. Mások ilyen sebességgel futnak. De nem érdekel most ez, mert az eufória elnyom mindent. Kinyílt a világ, más perspektívát ismertem meg tekerés közben. Nyilván a spinning órák nélkül ez nem jöhetett volna létre és az sem zavart, hogy átfáztam és még két órán át remegett a lábam, miután leszálltam. Évek óta az első hosszabb bringázásom volt, de biztos, hogy nem az utolsó. Lefekvés előtt már a vonatbérletek árát nézegettem...ha esetleg munkába akarnék járni bringával...

Étrendben ici-picit lazítottunk csak, továbbra sem eszünk persze nagyon zsíros ételeket, de mivel sokkal többet mozgunk, picivel többet is eszünk. Szénhidrát forrásainkat ezentúl is megválogatjuk, de néha azért egy Túró Rudi belefér. Összességében ebben a témakörben elmondhatom, hogy kitapasztaltuk, hogy mi fér bele és mi nem. Messze nem vagyunk / vagyok szakember, de fényévekkel többet tudok az étkezésről, mint bármikor gondoltam volna. És a felszedett tudás kamatozik a fogyásban.

Futás: pulzuskontroll edzéseket tartok mostanában, illetve legutóbb picit elengedtem magam. Kijött egy jobb eredmény, de a pulzusom tuti az egekben volt. Lőrincz Olival felvettem a kapcsolatot, megbeszéltünk több mindent, aminek az eredményéről hamarosan beszámolok. Nem feledtem el a célt ezen a téren: Great Wall Marathon :)

Ráadásként még valami. Sokat gondolkodunk mostanában, hogy mi is a mi utunk. Merre felé tart az életünk, hova akarunk eljutni, mik a céljaink. Egy dologban mélységesen egyetértünk: soha nem akarunk többé túlsúlyosok lenni. Ez már önmagában nagy eredmény: belátjuk, hogy eltévedtünk, de most próbáljuk viszonylag hatékonyan a jó utat megtalálni. Azonban zajlik egy másfajta útkeresés is: én néhány hete érzem azt, hogy talán az egészséges életmód és annak missziószerű hirdetése az én utam. Nem tudom megmondani, miért gondolom így (talán a sok támogató üzenetnek köszönhetően vagy látva, hogy hány embert motiválok, akár tudtomon kívül is), de egyre erősebb az akarati tényező. Tudom természetesen, hogy rengeteg munka áll még előttem, mire valamilyen szinten is a közelébe tudok kerülni annak, ahova szeretnék eljutni, de jelzem: elindult valami. Nézegetem a képzéseket, olvasgatom a szakirodalmat, bújom a külföldi anyagokat...aztán ki tudja...