"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

A kép a nyugalom megzavarására alkalmas. :)

Új kedvenc számom van: 116.3. Természetesen kilóról beszélünk. A fenti képen látható gyakorlat és annak 10-15 mpes kitartása néhány hónapja abszolút az álom kategóriába tartozott. Nem akarok nagyképűnek tűnni: edzésenként 2, maximum 3 alkalommal vagyok képes megcsinálni. A 3. már csak 3-5 mp. De meg tudom magam tartani. Új cél: húzódzkodás elérése. Van remény. Korábban azt gondoltam, hogy soha az életben nem fogok eljutni ide. Na igen, 153 kilót felhúzni szinte lehetetlen azzal az izomzattal (illetve izomzat nélkül), amivel rendelkeztem.

Ugyanezen az edzésen volt még egy gyakorlat, amire nagyon büszke vagyok: fekvőtámasz tartásban, alsó állásban, 1 perc időtartam. Nagyon kemény volt, de a végén a tapsért megérte :) Büszke voltam magamra!

A hétfői elmaradt edzésért "megbüntettem" a testem: csütörtökön egy nap két edzést csináltam. Mielőtt bárki idiótának nézne, igazából kíváncsi voltam, hogy bírom. Soha nem csináltam még ilyet, legutóbb gimis koromban, amikor még aktívan kézilabdáztam. Csütörtök reggel egy jó Dávid - féle spinning, aztán este spárta. Nem mondom, voltak bennem kételyek. De haladjunk szépen sorjában.

A hét elég jól indult: kedden 116.9 kgot mutatott a mérleg. Természetesen nem megy már olyan könnyen a súlyleadás, mint korábban, így minden dekát megbecsülök. Nem veszítem szem elől a célt továbbra sem, talán mostanában vagyok a legtudatosabb. Jólesik, hogy többen fordulnak hozzám tanácsért és mindenkinek próbálok segíteni is. Nyilván motivál, hogy sokan elismerik a teljesítményemet. Úgy érzem, hogy felállítottam egy szintet, aminek meg kell felelnem. Nem csak magamért, hanem azokért is, akiket én motiválok: ha most elkezdeném visszaszedni a kilókat, akkor sokak szemében nem lennék hiteles; olyanok szemében, akik pont belőlem igyekeznek erőt meríteni. Ne aggódjatok, nem változik semmi sem, sőt :)

Eljött a csütörtök reggel. Előtte 3 napig nem láttam a Fiamat, mert dolgoztam, de tudtam, hogy nem lankadhatok, mert a szervezetem katabolikus állapotban van, meg kell ragadni minden lehetőséget arra, hogy ezt katalizáljam kicsit. Gyors öltözés, irány a Köki, felvettem a Húgomat és már mentünk is spinningre. Csütörtök reggel 8:30. Spinner beállít (Dávid, most már tényleg megjegyeztem a beállításokat :)), óra indul. Fekete hosszú ujjú tapadós felső rajtam: égjen a zsír. Megjön Kriszti is: mellettem a Húgom és Kriszti. Mindketten jobban bírják a spinninget, mint én. Mi lesz így? Égni fogok, mint a Reichstag? Tekerek, dübörög a zene (döbbenet, hogy ezt a hangerőt Dávid túl tudja kiabálni) és most nem ég annyira a combom. Eszembe jutnak Dávid szavai: csak hozzá kell szoknod. Tényleg ilyen egyszerű lenne? :) Az álom állapot az első futásig tart: 4 perc, amiből egyben max 30 mpet bírok. Katasztrófának érzem, de nem adom fel. A komfortzónán bőven kívül vagyok, szakad rólam a víz, lenézek és lángolni látom a lábam, de nem adom fel, nyomom tovább. Úgy érzem, már legalább 1,5 perce futok, Dávid visszaszámol és rájövök, hogy max 40 mpet tudok magam mögött. Úristen, ennyire szar lenne az állóképességem? Nem, valójában csak megszokás és gyakorlás kérdése az egész. (Mondjuk durva volt a múltkori spinning edzés, amikor az egyik srác több, mint 30 percet futott egyfolytában...)

Eljön végre az én időm: hegymenet. Ez egész jól megy, a kiállásokkal is jobban boldogulok. Az órát nem nézem, Dávidra is most nézek talán 3. alkalommal (eddig leszegett fejjel tekertem vagy akartam tekerni) és azt látom, hogy a Ace of Base: Cruel summer című nótáját énekelgeti és 2x olyan gyorsan teker, mint én :)

Vége az edzésnek, gyors zuhany és irány haza. Jövő héten folyt köv. :)

Este visszatérés a Prímában, lassan már hazajárok. Spartan edzés. Méredzkedés: 117 kg. Nem jött fel semmi napközben? Zsír. Illetve dehogyis. Király.

Pörög az edzés: 14-en vagyunk, adja magát a szitu. 14 állomás. 3 kör. Utólag belegondolva nem gyenge. Régen írtam feladatokat, most megteszem.

1. Kötéllel a kézben karemelés oldalra, terpeszugrásban
2. súlyzóval egykezes tricepsz gyakorlat fej mögött kitolva
3. pókember
4. alkartámasz - fekvőtámasz
5. kitörés hátra váltott lábbal, ugorva váltás
6. egykezes plank, oldaltartásban, rugózás
7. g-flex evezés
8. step padon fekvőtámasz tartásban fel-le lépegetés
9. step padra páros lábbal felugrás
10. láb rogyasztás, kéz fenn, taposás
11. step padon egyik kéz, másik kéz padlón, fekvőtámasz, majd váltás
12. súlyzó kézben, guggolás
13. ...
14. ...

Két gyakorlat nem jut eszembe, majd kommentben úgyis kiegészíti, aki emlékszik rá :)

Summa summarum: nekem a top 3-ban van a csütörtöki edzés, keménységét illetően. Felfigyeltem azonban egy érdekességre. Valamiért úgy éreztem egész edzésen, hogy kicsattanok az erőtől. Függetlenül attól, hogy déleltőt voltam egy spinningen és egész nap rohangáltam. Megérne egy misét, hogy az endorfin és az adrenalin kettős hogyan okoz túledzettséget, de ez majd egy külön post lesz. Vigyáznom kell. Csabival egyeztettem edzés után és bár nem beszéltünk róla külön, azért szerintem érzékelte, hogy kicsit átváltottam szellemiségben. Magam sem gondoltam volna: lehet, hogy minimális szinten máris függő lettem. Szerintem ő is figyelni fog majd erre eztán. 33. évesen rákattanok megint a sportra? Köszönöm Istenem, ha így rendelted el: ezáltal egészséges lehetek és számos csodálatos évet tölthetek a családommal! Hálás vagyok ezért.

ui.: ott tartok, hogy ha van egy kis szabadidőm, akkor termet mérek fel. Voltam a Hannibal Cross Gymben, mert éppen arra volt dolgom. Kedélyesen elbeszélgettem egy sráccal (mint utólag megtudtam talán Ákos volt az?). Kaptam órarendet, bár közvetlen baráti szó és máris megjött a kedvem. Rozsi, hamarosan érkezem :)