Ma reggel megint kimentem. Kicsit korábban kászálódtam ki az ágyból, mint tegnap, így frissebbnek éreztem magam, mivel nem volt annyi időm lustálkodni, mint tegnap. :)
Követtem a tegnapi rituálét: hideg vízben megmostam az arcom, felhörpintettem a magnéziumot és kiléptem az ajtón. Nem volt hideg, de csípős volt az idő. Eszembe jutott a sok gratuláció tegnapról és a blogbejegyzés népszerűsége. Gyors bemelegítés és már indultam is. Valami nem volt rendben a ritmussal. Nem tudtam még az elején, hogy mi, csak éreztem, hogy nem úgy megyek, ahogy szeretnék. A fülemben szólt a rádió, lehet, hogy az billentett ki? Mostanában szinte nem futottam zenével, mert sokkal kiegyensúlyozottabbnak éreztem, ha anélkül megyek.
A légzés még mindig probléma: egyszerűen nem megy az orromon keresztül a levegővétel. Pedig most már kínosan figyeltem rá, de egyszerűen hiába próbálok rá koncentrálni, nem megy. Kibillenek és onnantól kezdve újra a számon keresztül kapkodom a hideget. Értekeznem kell egy hozzáértőbb emberrel erről, mert télen folyton beteg leszek.
A ruházatom tökéletes, örülök, hogy beruháztam hosszú ujjú felsőre és a barátaim is megleptek eggyel. Egyáltalán nem fázok, ami mostanában viszonylag fontos. A mackóalsó jól funkcionál, bár hamarosan szükség lesz egy termo gatyára. Azért a macin átfúj a szél. :)
Összességében elégedett vagyok, mert megint felkeltem hajnalban, megint elmentem futni és le is futottam, amit akartam. A futás önmagában és magamhoz képest nem volt jó, de ez most másodlagos. Az időt és a sebességet nem hajszolom, a táv és önmagam legyőzése a cél egy örömfutás keretében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.