Tegnap elhatároztam valamit: kipróbálom a reggeli futást. Prózai okai van: este általában későn esünk haza. Nem minden esetben van kedvem már sötétben, hidegben futni a szmogos városban. Kipróbáltam, jó volt.
A Mindenfutás Egyeteme egyébként zseniálisan sikerült. Kútvölgyi "Futónyuszi" Andi és Lubics "Spartathlon" Szilvi volt a két riportalany. Mindkét lány példaképpé vált számomra tegnap este. Andi ugye mellettem ült a baleset estéjén, majd 3 nap múlva maratont futott, Szilvi pedig többszörös Spartathlon résztvevő 3 gyerekes anyuka. 246 kilométer, 29 óra alatt. Felfoghatatlan. És ahogyan indult...augusztusban húzott először futócipőt, majd következő év márciusában maraton futott. Parancsolsz? :)
Szóval a motiváció megvolt, bár fáradtan ébredtem reggel 5:20kor. Kicsit még "szundiztam", majd 5:35kor kikászálódtam. Az ébresztő egyébként az engem mindig jókedvre derítő Song of Admiral General Sargeant Aladeen. :)
Hideg és sötét van még 6:10kor. A város viszont éppen ébredezik. Szentimentális vagyok néha, valóban. De nekem tetszett, amikor felhúztak egy redőnyt és úgy néztek rám az ablakból, mint ahogy én szoktam pl. Balog Ádira: "Itt egy ufó!" :) Kevés ember van az utcán, a reggeli műszakba igyekeznek a munkások a vecsési ipari parkba.
Egyedül vagyok a gondolataimmal. Tetszik ez a reggeli futás, mert át tudom gondolni a napom: mit kell megtennem, hogy este elégedetten hajtsam álomra a fejem? Kibillent a pulzus mérős óra csippanása. Ránézek, mert nem hallom pontosan, hogy most túl gyorsan vagy túl lassan kapkodom a lábam. Hé, lassú vagyok. Közben elkezd dumálni a telefon is: megvolt az első kilométer. A Ne terheld túl magad csoport tagjaként a napi penzum 7,1 kilométer lenne. Elfelejtettem beállítani. Mindegy, lesz, amennyi lesz.
Mostanában nem jutottam el NKE-re, tegnap legalább megint találkoztam a csapattal: Futóbéka nekem is szegezte a kérdést, hogy akkor december 9én Velence, ugye tudod? Persze, hogy tudom, Barátom, számíthatsz rám! :)
A reggeli futás alkalmával az egyik legnagyobb ellenségem a time-pressure lesz: aggódtam végig, hogy hazaérjek időben, beleférjen a zuhany és még melózni is beérjek. Természetesen minden sikerült. :)
Nem vagyok hozzászokva a reggeli ilyen mennyiségű mozgáshoz. Nem ettem, mert reggel 6kor még ritkán szoktam. Megittam egy magnézium pezsgőtablettát, az jó is volt végig. Summa summarum, nem lett meg a 7,1 kili. Jobban kell terveznem az egész futást, mert az idő is katasztrófa lett, legalábbis magamhoz képest mindenképpen. A mozgás jólesett, jó volt a reggeli friss levegőben futni.
De nem adom fel, holnap reggel újra nekivágok. Magam miatt, a terveim miatt. Hajrá DK Team!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.