"...az én kitartásom, de a közös célunk..."

Epilógus, avagy szombat esti beszélgetés Apámmal:

Apám: Nem gondoltam volna, hogy egyszer azon kívül, hogy szentségelve állsz a lezárt Andrássy út előtt a kocsival, részt is veszel egy futóversenyen.

Én: Hát én sem.


Túl vagyok életem első futó versenyén. Én, aki alig több, mint 1 hónappal ezelőtt még azt sem gondoltam volna, hogy valaha közöm lesz egy futócipőhöz. Vagy egyáltalán többet lefutok, mint mikor kutyaséta alatt üvöltve rohanok a boxer után. De megtettem.

Szeptember elején elhatároztam, hogy megváltoztatom az életem. Új munkám lett, az egészségemet is rendbe akartam tenni. Sokat beszélgettema kibertérben Csesznok Lacival, néztem a képeit és egyre inkább kedvet kaptam. Bejárhatok idegen tájakat, egészségesebb lehetek és talán még fogyok is.

Belenéztem DK blogjába, elkezdtem olvasni a bejegyzéseket. Elkapott a láz. Azt tudtam, hogy elég dagadt és elég köcsög vagyok, de hogy egyben megvan-e minden bennem…gondoltam, megpróbálom. :)

Felhúztam otthon egy pólót, egy cipőt és elmentem az „első 5km-em” edzésterv első napjára. Másnap nem nagyon tudtam járni, de megcsináltam. A végén érdekes borzongás futott át rajtam és boldog voltam. Nem is boldog, mert az inkább csak másnap, inkább elégedett. Majd meg döglöttem, de megcsináltam. Azonnal post a FB-re, DK Teamen belül óriási gratulációk.

Aztán pár nap múlva lenéztem a NKE-re. Iszonyat jó volt a köcsögök között, nem is gondoltam volna. Elkapott a versenyláz, körbe akartam menni a Margitszigeten. Elhatároztam ekkor, hogy legyőzöm a korlátaimat. Azóta is minden alkalommal körbemegyek a Szigeten, most már egyre kevesebb sétával. :) PBéla nagy példakép ebből a szempontból, mégha néha úgy is gondolom, hogy túlhajtja magát.

Aztán Laci felvetette, hogy nem akarok-e a Sparon indulni. Én, vazze? Dehogy akarok. Illetve dehogynem. Na jó, de milyen távon?! Ekiden. Egészségedre Lacika. Szervezés, csapategység kialakítás, névprobléma (Futóbéka a mai napig nem szerette meg igazán), feminista nagyggyűlés, női elnyomás, csapaton belüli erőszak :).

Közben Siófoki Panoráma Kör Vacyval. Ja, és el ne feledjem, hogy új szerelmemhez szükséges eszközök beszerzése: Pega Plus 28, technikai pólók, mert pamutpólóban futni nem vicces. Bátorító szavak mindenkitől, DK Teamen belüli barátkozások,sok felejthetetlen pillanat (első futás az új cipőmben, rövid technikai póló húzogatása futás közben, Endomondo el nem indítása Siófokon, fogadalmak, elismerő kollégák hada stb.)

Szenvedéllyé vált lassan a futás: a Feleségem már azt kérdezi, hogy lesz-e hétvégén futós program vagy szervezhet végre ő is valamit. Az állóképességem javul, a súlyom fogy (1 hónap alatt 8 kiló lement, pedig csak futok és kicsivel tudatosabban étkezem), boldog vagyok a futástól. (Úristen, ezt a mondatot tényleg én írtam?! :))

Aztán eljött a nagy nap előtti utolsó NKE: boldogság, mindenki készül a hétvégi Spar-ra, a speeDKontroll külön megbeszélést tart és a végén sütizünk. Kivételesen kocsival megyek, mert éppen arra volt egy megbeszélésem. Laci és Andi jön velem haza, mert éppen arra megyek, amerre ők is laknak…villanás…állunk az út szélén, telibetrafáltak minket oldalról. Két napig nem térek magamhoz, a péntekem csőd, a szombat kicsivel jobb, de a 3 kilis bemelegítő futásom legalább valamennyire jól sikerül, egy öreg hölgy még meg is dicsér, milyen kitartó vagyok.

Imádkozok, hogy se Andi, se Laci versenye ne dőljön dugába miattam. Vasárnap 8 körül már kint vagyunk, Laci velem jön, Andival a fotózáson találkozom. Feszült vagyok nagyon, remélem minden ok lesz?!

Az én futásom jól sikerül, PB-t futok 5kmen. Az egész családom kint van a versenyen, a 3,5 éves lányom is szurkol nekem. Felemelő érzés.

A speeDKontroll csapata egészen jól teljesít, mindenki boldog. Én csak akkor először, amikor Lacit kétszer látom futni, majd személyesen is beszámol, hogy 4:46os átlaggal ment végig.
Andival a Petőfi híd környékén találkozom verseny közben, már a 27. kili, de simán megy el mellettem. Futás közben pacsizom még Gergővel, Ancsurral, Ernával és ki tudja hány DKsal. Befutok a váltózónába, keresem Noémit, aki a kezembe nyom egy rózsaszín táskát és már el is viharzik. Jól áll nekem a rószaszín, de inkább eltüntetem a Spar szatyorba. :)

Visszaérek a befutóhoz és tapsolok mindenkinek, de csak akkor nyugszom meg, amikor egymás után beérkezik Futónyuszi és Szilvi Főni is. E örömmm e bódottá’! :) 

A sírás kerülget, de tartom magam! Életem első futóversenye, tele drámával.

Összességében egy akkor adrenalin löketet kapok az egész eseménytől, ahogy futócuccban járkálok egész nap és részese vagyok, hogy már most nagy terveket szövök, de erről majd később. :)