Tegnap este megmértem magam: a balatoni nyaralás alatt ugyan futottam, de kevésbé tudtam és akartam odafigyelni az étkezésre. Keveset ettem, illetve pont eleget, de nem nagyon válogattam. A testépítők talán csaló napnak neveznék, ahogy ettem. Igaz, a fagyit például kihagytam, de lecsúszott némi zsemle. Mindegy. Úgy voltam vele, hogy ennyi belefér. Legnagyobb megdöbbenésemre a tegnap esti mérlegelés alkalmával -1.5 kg-ot mutatott a kijelző.
Csinálom szépen az edzéstervet a céltáv lefutásához, szinte minden nap futok, ha kimarad egy nap, akkor másnap pótolom. Elhatároztam, hogy a ma reggeli etapnál azon leszek, hogy bemenjek 100 alá. Legyen ez egy meglepetés nekem és mindenkinek, aki szurkol nekem.
Mielőtt elárulom, hogy sikerült-e, álljon itt örök mementóként két képsorozat.
BEFORE
A képen látható egyén is én vagyok. A fotók 2013. 06. 21. napján készültek, mielőtt nekiálltam volna a programunknak. 153+ kg vagyok, pontosan már soha nem fogjuk megtudni, mert a mérleg akkor mért meg először, tehát nagy valószínűséggel több is lehettem.
AFTER (DURING)
Na, ez vagyok most igazán én. Szemmel láthatóan nagy a változás, azt gondolom. :)
A mai súlyom: 99.7 kg.
Kismilliószor leírtam már, hogy nem volt buktatóktól mentes az út, amin járok. Többször fel akartam adni. De mindig előttem lebeg Ali egyik mondása: "A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik."
Kőkemény edzéseken, betonkemény lelki megpróbáltatásokon mentem keresztül, de mindez nem számít, mert ráléptem egy útra, amelyről már nem akarok letérni.
Sokan vannak mellettem, hála Istennek. Sokakat motiválok, ami a mai napig izgalmas számomra.
Elértem egy nagyon fontos állomáshoz. Mostantól egy új életszakasz kezdődik. Még mindig nem tartunk az Afternél, mert menet közben megjött az étvágy és új célokat tűztem / tűztünk ki. De ezekről majd egy másik blogban. Most kicsit még csendben, belül ünnepelek.
Hegyi Csabi, köszönök minden segítséget, amit eddig kaptam. Nem tudom megítélni, mennyire voltam jó tanítvány, de mivel az út során szerintem jó katonaként viselkedve minden parancsot végrehajtottam, nincsen lelkiismeretfurdalásom. Megyünk tovább! :)
Nagy Dóri: még mindig aszerint étkezem, ahogy az elején azt megbeszéltük. Nagyra értékelem, hogy több heti nem beszélés után is mindig készséggel állsz rendelkezésre!
Pocak Barátom: motivátor! Go! Go! Go!
Bogi: a TÁRS, a FELESÉG. Köszönöm! <3
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.